Magyar Gyáripar, 1917 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1917-01-01 / 1. szám
VII. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1917. JANUÁR 1.1. SZÁM. GYÁRIPAR A MAGYAR GYÁRIPAROSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA SZERKESZTIK : GDEFEMNO MIKSA DREOFFLER. KÁROLY A MAGYAR GYÁRIPAR MEGJELENIK MINDEN HÓ ELSEJÉN ÉS TIZENHATODIKÁN. A MAGYAR GYÁRIPAROSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK TAGJAI TAGSÁGI JÁRULÉKUL KAPJÁK. NEM TAGOK RÉSZÉRE ELŐFIZETÉSI ÁRA EGÉSZ ÉVRE 16 KORONA. EGYES SZÁM ÁRA 1 KORONA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BUDAPEST, V., ZRÍNYI UTCA I. TELEFON 42-17. TARTALOM. Szemle: Háborús célok. — Valuta-kérdés. — Kávéközpont ................................ ..•.■.•••••• 1 Az ipari munkásság ellátása...................................... 3 Munkásképzés és munkáltatóérdek. Irta dr. Szabó Ervin . Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége: A magyar érdekek védelme Romániában. — Temesvári gyáriparosok a hadiárvákért — Női munkások alkalmazása. — Textilhulladék-bizottság....................... Gyáripari hírek: A központokról. — A Gyapjuközpont jelentése. — A devizaforgalom új szabályozása— Az erdélyi hadikárok megállapítása. — Az erdélyrészi hadikárok megállapításánál követendő eljárás. — Külföldi értékpapírok bejelentése- — Újabb árpakiutalás malátagyártási célokra- — Külföldi követelések bejelentése Németországban — Adó- és illetékügy: Milyen vállalatok tartoznak a hadinyereségadó-törvény értelmében vallomást adni? — A „hadi üzleti“ évek — A könyvvizsgálat szabályai — Az osztalék korlátozása ahadinyereségadó-törvény szerint. — A Ili. osztályú kereseti adó mérséklése....................................................... Vámpolitika: Nélkülözhető áruk behozatalának megtiltása ..................................................................... • ipari jogszolgáltatás: Ellenséges államok polgáraival kötött szerződések ügye.......................................... Szociális politika: A hadimunka bérének szabályozása . Közlekedés: A szállítási igazolványok érvényességének határideje — Középeurópai háló- és étkezőkocsitársaság ..................................................................... Hirdetések ..................................................................... Oldal A monarchia háborús céljairól eddig kevés hang jutott el a nyilvánosságba. Mint ahogy az entente a maga háborús céljául — tehetetlensége takarására — a porosz militarizmus letörését jelöli meg, úgy nálunk beérik azzal a definícióval, hogy nemzeti létünket akarjuk megvédeni, biztosítani. Belgium sorsáról, Litvániáról, a lengyel királyságról, a gyarmatkérdésről, Konstantinápolyról, mind kimerítőbb tanulmányokat olvasunk a háborús célokkal kapcsolatban német revükben és folyóiratokban, de arról, hogy a monarchiával szomszédos balkánállamok sora hogy alakul, Montenegrónak, Albániának, Szerbiának kérdése hogyan fog rendeződni, arról nem hallunk, nem tudunk semmit, vagy éppen csak anynyit, amennyi Bulgária törekvéseire tartozik. Ennek két oka lehet. Az egyik, hogy azokban a körökben, ahol a kérdések felől döntenek, a legnagyobb zavar uralkodik s így kezdeményezést onnan hiába várunk. A másik, hogy közvélemény, melynek kohójában a kérdések kialakulnának és érettekké válnának a megvalósításra, nálunk nincs, mert már a háború előtt is elfojtatott a morális erőszak minden fegyverével, mint amilyen a szekretálás, a semmibevevés, a tudomásul nem vevés, a háború folyamán pedig a cenzúra ridegsége folytán a közvélemény valósággal a Hauser Gáspár szerepére sülyedt, így aztán háborús célok felől vita ki sem alakulhatott. Pedig hát nem lehet közönyös előttünk, amit e tekintetben rólunk, nélkülünk határoznak. Igen nagyon bízunk a kormányzati bölcseségben, de kérdéseknél, melyek életünkről, vagyonunkról szólanak a legkör-