Magyar Gyáripar, 1921 (11. évfolyam, 1-22. szám)
1921-01-01 / 1-2. szám
Magyar Gyáripar gyarország kötelezettségeit teljesen. Én annál több kamatot fizetek, mennél nagyobb lesz az ország. (Általános helyeslés.) Mert én ismerem a pénzt. Körbe kell hajtani, mint cirkuszban a lovat. Menjen körbe. Mennél nagyobb kört csinálhat az országban, annál több kamatot fog hozni. Most már, t, uraim, e kegyetlen ténnyel szemben azt lehet mondani, hogy én, aki a hitel helyéről jövök, a hitelt rendítem meg. A hitel alapja a becsület, a Treue und Glaube. Én megmondom, hogy többet nem lehet fizetni, és amíg pénzügyminiszter vagyok, nem engedem, hogy csonka Magyarország népének bőrét lehúzzák egy káprázatért, azért, hogy mi vagyunk Magyarország. Mi nem vagyunk a régi Magyarország. Ennek következtében kérem azokat, akik támadni fognak, gondolják meg, hogy voltaképen mást nem tehetek, és figyelmeztetem többi pénzügyminiszteri kollégámat is, kint a külföldön, hogy előbb-utóbb ők is azt fogják mondani, amit Lucifer mond Évának, mikor először szólal meg: „Íme, megszólalt az első bölcselő, nagy sor fog követni, szép húgom.“ Az én pénzügyminiszteri bölcseletemet nagy sor fogja követni, mert vagy az államok nem bírják meg a terheket, vagy a népek az államokat. De különben is én mást teszek, mint ami eddig volt. A magyar állam eddig nem fizetett. Tisztelt elődeim kibúvóikat keresték. Én mindent elkövetek, hogy fizessek. Eddig azt a kibúvót keresték, hogy pl. az 1919-es kamatokat nem fizették meg azért, mert akkor szovjet volt. Én az 1919-es kamatokat is megfizetem 4%-kal. Nem fizettek eddig azzal az indokolással, hogy a szovjet elrabolta a magyar állam pénzét. Ez igaz, de ebből nem következik az, hogy a magyar állam viszont rabolja el mások pénzét. ((Igaz! Úgy van! Általános helyeslés.) Annál kevésbé lehet ezt következtetni, mert én mint bankár állítom, hogy a magyar állampapírokat nem lehetett elhelyezni, mert egy részükön ott volt az1919-es szelvény, a többin nem s a börze mindent kibír, csak a bizonytalanságot nem. A másik dolog, amit eddig tettek, az volt, hogy a Németországban lévő hadikölcsönkötvények kamatait nem fizették, illetőleg a pénzügyminiszter kijelentette, hogy 5 millióig fizeti csak a kamatokat, miután azonban a kamatok 5 milliónál sokkal többre rúgtak, nem fizetett semmit. És ez nem járja. A németek és bolgárok egészen lelkiismeretesen jegyezték a hadikölcsönt, a kamatokat tehát nekik is épúgy kell fizetni, mint a magyaroknak. És mindez nem használt. Nekünk tehát fizetnünk kell, ennélfogva meg kell mondanunk azt is, hogy mennyit fizetünk. Ezért én kénytelen vagyok redukálni az összes kölcsönök kamatait 4%-ig, amihez mindjárt megjegyzem azt is, ezzel minden köztisztviselőn, özvegyen és árván külön segítek, ami azonban jótékonyság, amihez a többi hitelezőnek semmi köze. Ezenkívül kimondott, hogy három évig a magyar hadikölcsönt fölmondani nem lehet. Három évre kényszerprolongálást csinálok, végül kimondom azt is, hogy hadikölcsönökben nem lehet többé hadinyereségadót fizetni. Mert ez nevetséges volt. Mit csinálhatok azzal a hadikölcsönnel? Nem adhatom oda a tisztviselőknek, és hogy épen a hadinyereségek fizethessenek hadikölcsönkötvényekkel, ezt évi megengedhetetlennek tartom. (Helyeslés jobbfelől.) Ha én redukálom 4%-ra a kamatot — ismétlem, segítek a tisztviselőkön, hogy hogyan, azt majd meg fogom mondani - akkor el kell mennem az ententehoz és ki kell jelentenem: Uram, mi a saját embereinket megrövidítettük, neked sem tudok többet fizetni, te is redukáld az igényeidet és adjál tehát prolongációt. Tervem tehát az, hogy a januári vagy februári első ülésen hiteljavaslatot nyújtok be, amelyben a pénzügyiminiszter felhatalmaztatik, hogy a jóvátételi bizottság utasítása szerint tárgyaljon a külföldi hitel tekintetében az összes érdekelt hatalmakkal. Ismétlem azonban, hogy e tervemet balanszíroznom kell két egyensúllyal azért, hogy a középosztály tönkre ne menjen. Az egyiket nagyon könnyű volt megtalálnom, tudniillik azt találom, hogy minden hadiárvának, köztisztviselőnek, rokkantnak, szegénynek ki fogom cserélni a hadikölcsönkötvényét egy ötszázalékos új járadékra egy bizonyos összeg erejéig, abban az esetben, ha a hadikölcsönt ő maga jegyezte. Az összeg nagyságát a pénzügyi bizottságban fogom megmondani, ma ezt nem tehetem. Ezen ötszázalékos papír szerintem a legjobb papírok egyike lesz, amennyiben, mint méltóztatik látni, kombinációja a záloglevélnek és az állampapírnak, én tehát egy sokkal jobb papírt adok, igaz, hogy egy fél vagy egész százalékkal alacsonyabb kamatozásút, de sokkal jobb papírt. Jelentékenyen nehezebb volt megoldani a másik kérdést, de állítom, hogy bár - mint méltóztatnak látni - sok különféle pénzügyi találmánnyal állok elő, a legnehezebb dolog volt ez, amiért utaztam a külföldön, amit azonban végre egy kiváló valutapolitikussal, aki már nem él, a Neue Freie Presse szerkesztőjével, Benedikt Móriccal, sikerült egy délután megállapítanom. A probléma az, mitörténik azokkal, akik kölcsönt vettek fel hat és 5 és fél százalékos hadisikölcsönkötvényükre és bevitték valamely takarékpénztárba. Ha redukáljuk a kamatot, vagy redukáljuk a tőkét, kettő történhetik. Vagy az, hogy az illető takarékpénztár azt mondja az adósnak: fizess. Ez embertelenség volna, ámbár a lombardjog szerint joga van ehhez, de embertelenség volna, hogy miikor amagyar állam redukál, az adósnak most egyéb vagyonából kelljen pótolni azt. Ezt nem lehet. Vagy pedig nem fizet az adós, de akkor a takarékpénztár megy tönkre. Magyarország összes vidéki takarékpénztárai tönkremennek, ha valamit ki nem találunk. A dolog tehát a következő. Én azon összeg erejéig, amely itt hiányzik, tehát ha valaki 1000 koronát belimbardirozott hadikölcsönből és 750-nel tartozik — ezma megér a redukálás folytán 50%-ot — ezen 250 korona erejéig adok egy sorsjegyet, amelyet ki fogok sorsolni s amelyért az egész tőkét vissza fogja kapni. Ugyanilyen sorsjegyet fog kapni a takarékpénztár is a hiányzó kamat fejében. Ezen sorsjegyről szintén szó lesz később, ez a sorsjegy kiind áll a költségvetésen. Mától fogva csak három adósságunk lesz. Összes eddigi adósságaink 4%-kal. Ez üzletileg roppantul fontos. Roppant könnyebbség ha minden szelvényünk egyforma, nem kell , kérdezi, hogy mi va ráírva. Ez rendkívül megkönnyíti a magyar állam kötvényeinek kifutását. Lesz azután egy 5%-os járadék, amely, ismétlem, a legjobb papírok egyike lesz Közép-Európában, végül lesz az a sorsjegy, amelyről még fogok szólni. De még tovább is kell mennem. Felhatalmazást kell kérnem, hogyaz Osztrák-Magyar Banknál lévő belomibardírozott kötvények kiváltása iránt tárgyalhassak. A magyar hitel dolgában ma többet nem lehet tenni. Ha ezt én nem akarom tenni és ha már redukáltam mindent, akkor az ententemak is megmodhatom, hogy ő is legyen erre kímélettel. Ezt azért hangsúlyozom, mert Páriából, mikor ott Walkó államtitkár tárgyalt, igen furcsa híreket hallottam. A franciák résziben még mindig a tejjel-mézzel folyó Magyarországot látják, Bánáttal és mindennel, mintha mi valami nagy jólétben élnénk. De még más is történik. A jóvátételi bizottság ugyanis Bécsben van és így a bécsiek informálják. Az információk a mi politikai állapotunkat feketének, gazdasági helyzetünket pedig rózsaszínűnek festik. Én szívemből sajnálom Ausztriát, mert sok baj érte, 1—2. szám.