Magyar Gyáripar, 1923 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-01 / 1-2. szám

n!f % m \sw* Magvad, /1 GYÁRIPAR MÉM A MAGYAR GYÁRIPAROSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉ­NEK HIVATALOS LAPJA XIV. EVFOEUMM BUDAPEST, 1923 J7MIUZ&R 1 1-2. SZZÍM A Magyar Gyáripar megjelenik min­den hó 1-én és 16-án. Nem tagok ré­szére előfizetési ára egész évre 800 K Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest V, Zrinyi u. 1. Tel.: 42-17 A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének tagjai tagsági járulé­kul kapják. Egyes szám ára: 100 K Csepeli Weiss Manfréd báró 1857-1922 Hr­ős embert győzött le a halál. Nagyszerűen alkotó elme, építő akarat, messzelátó koncepció és ami mindezt igazán sugárossá avatta: nemes emberi szív hanyatlott le könyörtelen kaszájának suhintása alatt. Weiss Manfréd, a magyar gyári­ipari termelés, de az egész magyar közgazdaság reprezentatív inam­je meghalt. Nem a beérkezés őszi nyugalmában ragadta el a halál, amikor az átlagember már csak arra gondol, hogy az érett kalászt betakarítsa: vagyont, társadalmi állás fé­­nyét, ünneplések zaját és a pihenés átlumát, ha­­nem valami örök cselekvő nyugtalanság köze­­pette, tervek, koncepciók köréből, melyeket ifjonti bőséggel termelt, férfiúi erővel érlelt és valósított meg. Megállás, pihenés, ez­ a szó hiányzott Weiss Manfréd szótárából; nulla dies sine linea, ez nála azt jelentette: új üzemág, új gép, új kazán a nap, nap után nagyobb méreteket öltő gyártelepen, új ezrei a foglalkoztatott munkáskezeknek, új út a világforgalom piacai felé. Akik látták munkában, munkatársai között, akikre koncepcióinak kivite­­lét bízta; a rajzteremben, ahol a gondolatok első lépésüket tették a megvalósulás felé, a gépházban munkásai közepett, azok tudják, hogy nem nek­­rológ igazság, hogy gyárának legelső és legszor­­galmasabb munkája volt. Sokszor igyekeztem számot adni magamnak arról a szuggesztív erőről, mely ebből az ember­­ből kiáradt s mely olyan tekintélyt adott neki, amilyennel nálunk vezető államférfiakon kívül kevesen bírtak. Maga a vagyon, mely mögötte állt s melynek alkotója volt, de nem élvezője, (a mi saját szükségletére kellett, bizony jóval alatta maradt szá­mos középosztálybeli ember igényei­­nek), emberi kvalitásai, barátságos természete,­­szívjós­ága, érdeklődése az emberszeretet intéz­­ményei, minden nemesebb társadalmi akció iránt, ezt egyedül nem magyarázzák meg. A kiapadha­­tatlan teremtő erő, az alkotás bűvölete volt az, amely feltétlenül elfogta az embert, aki közelébe került; egyetlen cseppnyi sem volt benne a fez­­őrből, a spekulációs hajlandóság teljesen hiány­­zott üzleti gondolkozásából­ játszva keresni, ez a fogalom idegen volt előtte. Ellenben gondolatait gépek zakatolására átírni, üzemet üzem mellé so­­rakoztatni, a legtökéletesebbet teremteni a leg­­különb gépekkel a legkielégítőbb szociális miliő­­ben s minél többet s minél nélkülözhetetlenebbet:­­ezt a nagyszerű ambíciót valósította meg élete munkájával Weiss Manfréd. Abban a nagyszerű üzemben, melyet nem egészen két esztendő alatt céltudatosan, biztos kézzel vitt át a háborús termelésiből a béketerme­­lésre, egyetlen szeg sem tolódott el az ő tudta és akarata nélkül. Alighanem ez a minden más aka­­ratot kirekesztő erős­ akarat ölte meg őt és gátolta

Next