Magyar Gyáripar, 1923 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-01 / 1-2. szám
n!f % m \sw* Magvad, /1 GYÁRIPAR MÉM A MAGYAR GYÁRIPAROSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA XIV. EVFOEUMM BUDAPEST, 1923 J7MIUZ&R 1 1-2. SZZÍM A Magyar Gyáripar megjelenik minden hó 1-én és 16-án. Nem tagok részére előfizetési ára egész évre 800 K Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest V, Zrinyi u. 1. Tel.: 42-17 A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének tagjai tagsági járulékul kapják. Egyes szám ára: 100 K Csepeli Weiss Manfréd báró 1857-1922 Hrős embert győzött le a halál. Nagyszerűen alkotó elme, építő akarat, messzelátó koncepció és ami mindezt igazán sugárossá avatta: nemes emberi szív hanyatlott le könyörtelen kaszájának suhintása alatt. Weiss Manfréd, a magyar gyáriipari termelés, de az egész magyar közgazdaság reprezentatív inamje meghalt. Nem a beérkezés őszi nyugalmában ragadta el a halál, amikor az átlagember már csak arra gondol, hogy az érett kalászt betakarítsa: vagyont, társadalmi állás fényét, ünneplések zaját és a pihenés átlumát, hanem valami örök cselekvő nyugtalanság közepette, tervek, koncepciók köréből, melyeket ifjonti bőséggel termelt, férfiúi erővel érlelt és valósított meg. Megállás, pihenés, ez a szó hiányzott Weiss Manfréd szótárából; nulla dies sine linea, ez nála azt jelentette: új üzemág, új gép, új kazán a nap, nap után nagyobb méreteket öltő gyártelepen, új ezrei a foglalkoztatott munkáskezeknek, új út a világforgalom piacai felé. Akik látták munkában, munkatársai között, akikre koncepcióinak kivitelét bízta; a rajzteremben, ahol a gondolatok első lépésüket tették a megvalósulás felé, a gépházban munkásai közepett, azok tudják, hogy nem nekrológ igazság, hogy gyárának legelső és legszorgalmasabb munkája volt. Sokszor igyekeztem számot adni magamnak arról a szuggesztív erőről, mely ebből az emberből kiáradt s mely olyan tekintélyt adott neki, amilyennel nálunk vezető államférfiakon kívül kevesen bírtak. Maga a vagyon, mely mögötte állt s melynek alkotója volt, de nem élvezője, (a mi saját szükségletére kellett, bizony jóval alatta maradt számos középosztálybeli ember igényeinek), emberi kvalitásai, barátságos természete,szívjósága, érdeklődése az emberszeretet intézményei, minden nemesebb társadalmi akció iránt, ezt egyedül nem magyarázzák meg. A kiapadhatatlan teremtő erő, az alkotás bűvölete volt az, amely feltétlenül elfogta az embert, aki közelébe került; egyetlen cseppnyi sem volt benne a fezőrből, a spekulációs hajlandóság teljesen hiányzott üzleti gondolkozásából játszva keresni, ez a fogalom idegen volt előtte. Ellenben gondolatait gépek zakatolására átírni, üzemet üzem mellé sorakoztatni, a legtökéletesebbet teremteni a legkülönb gépekkel a legkielégítőbb szociális miliőben s minél többet s minél nélkülözhetetlenebbet:ezt a nagyszerű ambíciót valósította meg élete munkájával Weiss Manfréd. Abban a nagyszerű üzemben, melyet nem egészen két esztendő alatt céltudatosan, biztos kézzel vitt át a háborús termelésiből a béketermelésre, egyetlen szeg sem tolódott el az ő tudta és akarata nélkül. Alighanem ez a minden más akaratot kirekesztő erős akarat ölte meg őt és gátolta