Magyar Gyáripar, 1925 (16. évfolyam, 1-11. szám)

1925-01-01 / 1. szám

MAGYAR GYÁRIPAR mondó dolgok, s nem fogunk addig rendbe jönni, amíg ezeknél a legfőbb problémáknál meg nem találjuk a megoldás valaminő módját. Kétségtelen, hogy az or­szág financiális összeomlása olyan pusztítást vitt vég­hez forgótőkéinkben, amelynek a jelentőségére csak most kezd a magyar gazdasági élet ráeszmélni; azt a tényt sem lehet tagadni, hogy legnagyobb pénzintéze­teinknél ma alig van annyi aranybetét, mint amilyen összeget ezek a bankok a békében egy-egy nagyobb iparvállalatnak hiteleztek. Ám ha nem vitás, hogy na­gyon sokáig fog tartani, amíg a tőkeképződés újra megindul és ha nem vitás az sem, hogy magasabb ka­­matszolgáltatás csak erősíti és sietteti ezt a folyama­tot, mindez még nem jogcím arra, hogy ragaszkodjunk a mai hitelkondíciókhoz, amelyek az inflációs korszak itt maradt csökevényei s amelyek mellett külföldi pia­cokon versenyezni nem lehet, idebenn pedig nem tud­juk olcsóbbá, elviselhetőbbé tenni az életet. Mindent el kell tehát követnünk, hogy termelési költségeink közeledjenek a békebeliekhez, amire azonban csak úgy gondolhatunk, ha a magyar hitelviszonyokat is köze­lebb tudjuk hozni a 10 év előtti állapotokhoz. Az utolsó hónapokban különben ezen a téren bíztató kezdemé­nyezést látunk s én azt remélem, hogy a jövő év meg­hozza itt is a teljes, végleges javulást. Problémáinknak ehez a csoportjához tartozik az is, hogy a magyar ipari termelésben az egész vonalon el­érjük azt a teljesítményt, amelyet a békében felmutat­tunk. Németország a szocialista pártnak legalább is hallgatólagos hozzájárulásával az ipari üzemekben át­tért a meghosszabbított munkaidőre. Nem hiszem, hogy ezt a lépést mi ki tudjuk kerülni. A szakszervezetek vezetőinek át kell érezniük azt, hogy egy vesztett há­ború és a háborút követő időknek rombolásai után senki sem dolgozhat kevesebbet, mint a béke éveiben. Ez életkérdése a magyar iparnak, de életkérdése a munkásságnak is. ... Nagy vonásaiban ez az a kép, amelyet az ipar az elmúlt esztendőben mutatott s valljuk be: nem na­gyon alkalmas arra, hogy az önbizalmunk fokozódjék s az eddiginél nagyobb kedvvel lássunk új kezdeménye­zésekhez. A nehézségek mellett, melyekkel a magyar iparnak meg kellett és meg kell még küzdenie, alig láttunk biztató momentumot. Azonban mégsem tudom reménytelenül nézni a jövő kialakulását. Az a válság, melyen átmegyünk, bizonyára a legsúlyosabb mind­azok között, melyeken gazdasági életünknek az utolsó éveken át kellett esnie. Majdnem emberfeletti nehéz­ségekkel küzdött a fiatal hajtású magyar ipar, de ná­lunk még nem voltak összeomlások, nem semmisültek meg nagy gazdasági alakulatok, nem volt olyan szá­mottevő iparvállalat, mely­­ne állotta volna meg helyét a súlyos krízisben. Ennek a szerencsés helyzetnek ta­lán nagyrészben az az oka, hogy a magyar iparválla­latok nem dolgoztak számottevő külföldi kölcsönökkel s vezetésükben az infláció csapongásai közben sem feledkeztek meg a békeidők okos konzervativizmusáról. Ez megerősít engem abban a hitemben, hogy itt nin­csenek melegházi növények, hogy régi és új vállalatok jól meg vannak alapozva s ezeket a nehéz időket le­bírva, a magyar ipar nemcsak az ország talpraállítá­­sának, de jövő fellendülésének is komoly tényezője lesz. Szegényes idén a karácsonyfánk, de úgy érzem, hogy biztatóbban csillog az idén a gyertyafény, mint az utolsó esztendőkben. —rv. A külföldi hitelek kérdése Szövetségünk a külföldi hitelek ügyében memoran­dummal fordult a pénzügyminiszter úrhoz. A memo­randum mindenekelőtt visszapillantást vet az elmúlt évek történetére s vázolja azokat a nehézségeket, ame­lyekkel az ipari termelés hitelszükségletének ellátása az infláció korszakában is egybe volt kötve. A Magyar Nemzeti Bank felállításával, amely a szanálás folytán megváltozott viszonyok folytán új és más feladatok ellá­tására alakult, mint amelyet a fegyintézet látott el, fokozott jelentőséget nyert az ipari termelésnek kül­földi hitelek révén való biztosítása. Kétségtelen, hogy a gazdasági viszonyok fokozatos konszolidációjával párhuzamosan az iparnak a belföldi bankok útján hi­tellel való ellátása is ho­va­tovább ismét nagyobb mér­tékben fog­ megtörténhetni, egyelőre azonban a belföl­dön rendelkezésre álló hitelek drágasága az ipari ter­melés számára úgyszólván lehetetlenné teszi a belföl­dön rendelkezésre álló, különben is teljesen elégtelen hitelforrások igénybevételét. Tagadhatatlan, hogy eb­ben a tekintetben az utóbbi hónapokban bizonyos biztató javulás jelenségei észlelhetők és Szövetségünk termé­szetesen a p­roblémának ezt a részét is állandóan figye­lemmel kíséri és minden befolyását latba veti abban az irányban, hogy az ipari termelés életfeltételeit ebben a vonatkozásban is biztosítsa. Országunk jelenlegi tőkeszegénysége mellett azon­ban a belföldi hitelviszonyok javítása is a legelsősor­ban a külföldi hitelek minél nagyobb mértékű igénybe­vételével függ össze. Az a kérdés tehát, hogy iparunk számára külföldi hitelek igénybevételét lehetővé tegyük és ebben a vonatkozásban megteremtsük azokat az elő­feltételeket, amelyek tőlünk függően alkalmasak arra, hogy külföldi tőkék nagyobb mértékben álljanak az ipari termelés rendelkezésére, legelsőrendű problémája ma közgazdasági életünknek. A külföldi hitelek tekintetében mindenekelőtt kü­lönbséget kell tennünk elsősorban a rövidlejáratú, tehát közvetlenül a termelés céljaira szolgáló hitelek, továbbá a hosszabb lejáratú hitelek és végül a külföld részéről tőkebefektetés jellegével nyújtott s többnyire invesztíciós célokat szolgáló hitelek között. Legközvetlenebb — bár általános gazdasági szem­pontból semmi esetre sem a legnagyobb — jelentősége a rövidlejáratú 6—12 hónapos hiteleknek van, oly ipar­ágak számára, melyeknél egyszerre nagy forgó­tőkeszükséglet jelentkezik és az igénybevett hiteleket azután a forgótőke révén vásárolt termékek feldolgo­zása után, a késztermékek szukcesszív forgalomba­­hozatalával párhuzamosan tudják visszafizetni. Ily kül­földi hitelek természetesen csak igen tőkeerős és jelen­tékeny tartalékokkal bíró vállalatoknak állnak közvet­lenül rendelkezésre, mert hiszen ezen kölcsönöknek alapja többnyire az a bizalom, amellyel a külföldi köl­­csönt nyújtó a hitelkérő vállalatokkal szemben visel­tetik és többnyire évtizedek óta fennálló összeköttetések értékesítéséről lévén szó, más körülmények, mint a hitelkérő vállalat feltétlen bonitása ily hitelügyletek létrejötténél alig játszik szerepet. Az egyedüli főfontos­ságú feltétel, hogy ezek a hitelek ne legyenek drágák, mert hiszen ezen hitelek közvetlenül a termelés céljait szolgálván, a kamatkérdés közvetlenül visszahat a ter­melési költségekre és ilyen célra rendelkezésre álló aránylag olcsó külföldi hitelek a belső gazdasági kon­szolidációnak is leghathatósabb alátámasztók Bár ter­mészetesen az ilyen kölcsönök felvételének lehetősége illetőleg az ilyen kölcsönök feltételei elsősorban kü­l- 3

Next