Magyar Gyáripar, 1925 (16. évfolyam, 1-11. szám)
1925-01-01 / 1. szám
MAGYAR GYÁRIPAR mondó dolgok, s nem fogunk addig rendbe jönni, amíg ezeknél a legfőbb problémáknál meg nem találjuk a megoldás valaminő módját. Kétségtelen, hogy az ország financiális összeomlása olyan pusztítást vitt véghez forgótőkéinkben, amelynek a jelentőségére csak most kezd a magyar gazdasági élet ráeszmélni; azt a tényt sem lehet tagadni, hogy legnagyobb pénzintézeteinknél ma alig van annyi aranybetét, mint amilyen összeget ezek a bankok a békében egy-egy nagyobb iparvállalatnak hiteleztek. Ám ha nem vitás, hogy nagyon sokáig fog tartani, amíg a tőkeképződés újra megindul és ha nem vitás az sem, hogy magasabb kamatszolgáltatás csak erősíti és sietteti ezt a folyamatot, mindez még nem jogcím arra, hogy ragaszkodjunk a mai hitelkondíciókhoz, amelyek az inflációs korszak itt maradt csökevényei s amelyek mellett külföldi piacokon versenyezni nem lehet, idebenn pedig nem tudjuk olcsóbbá, elviselhetőbbé tenni az életet. Mindent el kell tehát követnünk, hogy termelési költségeink közeledjenek a békebeliekhez, amire azonban csak úgy gondolhatunk, ha a magyar hitelviszonyokat is közelebb tudjuk hozni a 10 év előtti állapotokhoz. Az utolsó hónapokban különben ezen a téren bíztató kezdeményezést látunk s én azt remélem, hogy a jövő év meghozza itt is a teljes, végleges javulást. Problémáinknak ehez a csoportjához tartozik az is, hogy a magyar ipari termelésben az egész vonalon elérjük azt a teljesítményt, amelyet a békében felmutattunk. Németország a szocialista pártnak legalább is hallgatólagos hozzájárulásával az ipari üzemekben áttért a meghosszabbított munkaidőre. Nem hiszem, hogy ezt a lépést mi ki tudjuk kerülni. A szakszervezetek vezetőinek át kell érezniük azt, hogy egy vesztett háború és a háborút követő időknek rombolásai után senki sem dolgozhat kevesebbet, mint a béke éveiben. Ez életkérdése a magyar iparnak, de életkérdése a munkásságnak is. ... Nagy vonásaiban ez az a kép, amelyet az ipar az elmúlt esztendőben mutatott s valljuk be: nem nagyon alkalmas arra, hogy az önbizalmunk fokozódjék s az eddiginél nagyobb kedvvel lássunk új kezdeményezésekhez. A nehézségek mellett, melyekkel a magyar iparnak meg kellett és meg kell még küzdenie, alig láttunk biztató momentumot. Azonban mégsem tudom reménytelenül nézni a jövő kialakulását. Az a válság, melyen átmegyünk, bizonyára a legsúlyosabb mindazok között, melyeken gazdasági életünknek az utolsó éveken át kellett esnie. Majdnem emberfeletti nehézségekkel küzdött a fiatal hajtású magyar ipar, de nálunk még nem voltak összeomlások, nem semmisültek meg nagy gazdasági alakulatok, nem volt olyan számottevő iparvállalat, melyne állotta volna meg helyét a súlyos krízisben. Ennek a szerencsés helyzetnek talán nagyrészben az az oka, hogy a magyar iparvállalatok nem dolgoztak számottevő külföldi kölcsönökkel s vezetésükben az infláció csapongásai közben sem feledkeztek meg a békeidők okos konzervativizmusáról. Ez megerősít engem abban a hitemben, hogy itt nincsenek melegházi növények, hogy régi és új vállalatok jól meg vannak alapozva s ezeket a nehéz időket lebírva, a magyar ipar nemcsak az ország talpraállításának, de jövő fellendülésének is komoly tényezője lesz. Szegényes idén a karácsonyfánk, de úgy érzem, hogy biztatóbban csillog az idén a gyertyafény, mint az utolsó esztendőkben. —rv. A külföldi hitelek kérdése Szövetségünk a külföldi hitelek ügyében memorandummal fordult a pénzügyminiszter úrhoz. A memorandum mindenekelőtt visszapillantást vet az elmúlt évek történetére s vázolja azokat a nehézségeket, amelyekkel az ipari termelés hitelszükségletének ellátása az infláció korszakában is egybe volt kötve. A Magyar Nemzeti Bank felállításával, amely a szanálás folytán megváltozott viszonyok folytán új és más feladatok ellátására alakult, mint amelyet a fegyintézet látott el, fokozott jelentőséget nyert az ipari termelésnek külföldi hitelek révén való biztosítása. Kétségtelen, hogy a gazdasági viszonyok fokozatos konszolidációjával párhuzamosan az iparnak a belföldi bankok útján hitellel való ellátása is hovatovább ismét nagyobb mértékben fog megtörténhetni, egyelőre azonban a belföldön rendelkezésre álló hitelek drágasága az ipari termelés számára úgyszólván lehetetlenné teszi a belföldön rendelkezésre álló, különben is teljesen elégtelen hitelforrások igénybevételét. Tagadhatatlan, hogy ebben a tekintetben az utóbbi hónapokban bizonyos biztató javulás jelenségei észlelhetők és Szövetségünk természetesen a problémának ezt a részét is állandóan figyelemmel kíséri és minden befolyását latba veti abban az irányban, hogy az ipari termelés életfeltételeit ebben a vonatkozásban is biztosítsa. Országunk jelenlegi tőkeszegénysége mellett azonban a belföldi hitelviszonyok javítása is a legelsősorban a külföldi hitelek minél nagyobb mértékű igénybevételével függ össze. Az a kérdés tehát, hogy iparunk számára külföldi hitelek igénybevételét lehetővé tegyük és ebben a vonatkozásban megteremtsük azokat az előfeltételeket, amelyek tőlünk függően alkalmasak arra, hogy külföldi tőkék nagyobb mértékben álljanak az ipari termelés rendelkezésére, legelsőrendű problémája ma közgazdasági életünknek. A külföldi hitelek tekintetében mindenekelőtt különbséget kell tennünk elsősorban a rövidlejáratú, tehát közvetlenül a termelés céljaira szolgáló hitelek, továbbá a hosszabb lejáratú hitelek és végül a külföld részéről tőkebefektetés jellegével nyújtott s többnyire invesztíciós célokat szolgáló hitelek között. Legközvetlenebb — bár általános gazdasági szempontból semmi esetre sem a legnagyobb — jelentősége a rövidlejáratú 6—12 hónapos hiteleknek van, oly iparágak számára, melyeknél egyszerre nagy forgótőkeszükséglet jelentkezik és az igénybevett hiteleket azután a forgótőke révén vásárolt termékek feldolgozása után, a késztermékek szukcesszív forgalombahozatalával párhuzamosan tudják visszafizetni. Ily külföldi hitelek természetesen csak igen tőkeerős és jelentékeny tartalékokkal bíró vállalatoknak állnak közvetlenül rendelkezésre, mert hiszen ezen kölcsönöknek alapja többnyire az a bizalom, amellyel a külföldi kölcsönt nyújtó a hitelkérő vállalatokkal szemben viseltetik és többnyire évtizedek óta fennálló összeköttetések értékesítéséről lévén szó, más körülmények, mint a hitelkérő vállalat feltétlen bonitása ily hitelügyletek létrejötténél alig játszik szerepet. Az egyedüli főfontosságú feltétel, hogy ezek a hitelek ne legyenek drágák, mert hiszen ezen hitelek közvetlenül a termelés céljait szolgálván, a kamatkérdés közvetlenül visszahat a termelési költségekre és ilyen célra rendelkezésre álló aránylag olcsó külföldi hitelek a belső gazdasági konszolidációnak is leghathatósabb alátámasztók Bár természetesen az ilyen kölcsönök felvételének lehetősége illetőleg az ilyen kölcsönök feltételei elsősorban kül- 3