Magyar Gyáripar, 1926 (17. évfolyam, 1-12. szám) - Iparjogi Szemle, 1926 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1926-01-01 / 1. szám

2 MAGTart nyákipari szerződés tárgyában összeütközés támadt, miután az egyik malom nem csináltatta meg a munkásmosdókat. Ezért a malmot a munkások kívánságára meg kellene büntetnünk. Báró Hatvani-Deutsch József kiveszi hosszú ceru­záját: — Én mindig a szociális megoldás mellett vagyok. Ha a munkások így akarják, még ezt is meg kell tenni. — Melyik malom azt — kérdezi Hatvani-Deutsch Sándor. — A Concordia, — felelem. "A két báró Hatvani egyszerre megszólal. — Ez a mi malmunk. — Éppen ezért indítványozom — folytatom előter­jesztésemet —, hogy báró Hatvani-Deutsch Sándor al­­elnök úr legyen szíves dönteni ebben a kérdésben. Hatvani-Deutsch Sándor egy pillanatra meg van lepetve, azután így felel: — A Concord­ia-ma­lmot elítélem tízezer korona bü­n­tetésre a munkások javára. Lóránt, gyere egy kicsit a sarokba. Hatvani-Deutsch Sándorral az ablakhoz megyek. — Lieber Freund, nem volt valaki zsidó a ti csalá­dotokban! — Nem, ■— felesém­. — Gratulálok. Evvel leülünk és folytatom az előadást. Két öreg úr üldögél az asztal végén. Ők a magyar vasipar meg­teremtői. Biró Ármin, aki folyton zsörtölődik, de a légynek sem árt és utál minden reklámot. Mellette ül az öreg Borbély Lajos, fehér szakál­lával, az ózdi gyár­telep nagy tervezője, aki azért nagyon meg volt tisz­telve, mikor a képviselőházban egyszer egy vidéki szolgabíróval összetévesztették. —"Folytatva bejelentéseimet, közlöm, hogy eljártam az ülés megbízásához képest a X. minisztérium tizen­kettedik ügyosztályában a munkásvonatokat illetőleg. A miniszteri tanácsos úr nem barátja a szociális kér­désnek. Azt a megoldást ajánlotta, hogy minden szo­cialistát a határon fogjon le egy szolgabíró és addig adja tovább a szolgalmaiknak, amíg az ország túlsó ha­tárán kimegy, így a szociális kérdéstől megszabadu­lunk. Ez alatt folyton cigarettára gyújtott és a gyufá­kat ledobta a padlóra. A méltóságos úrtól azt kérdez­tem erre, hogy miért dobja le a gyufákat. Ezt mon­dotta: „Szamár vagy öcsém. Ez is a szociális kérdés meg­oldására tartozik. Mert honnan tudom holnap, hogy sö­pört-e a két szolga, ha a gyufákat nem dobálnám le? így kordában tartom őket és visszatartom a gonosz elvektől“. Több jelentenivalóm nincs. Chorin Ferenc erősen megrázza a­ csengőt:­­— Tisztelt líraim, áttérünk az új ipartörvény tár­gyalására. Matlekovits Sándor fiatal barátom 1884-ben megalkotta a legszebb ipartörvényt, mely a gazdasági szabadság alapján áll. Iparunk azóta fejlődött. A kor­mány most újabb javaslattal áll elő. Nem akarok ugyan elébevágni az önök felszólalásának, de ki kell emelnem, hogy a gazdasági szabadság megbolygatása mindenütt csak káros lehet az iparra. Anélkül, hogy befolyásolni akarnám önöket, átadom a szót az ügy­vezető-igazgatónak. — Tisztelt Uraim — kezdeni előterjesztésemet, mi­alatt­ az Öreg Freund, ki mint egy csöndes egér ült egy sarokban és elhallgatta,­ hogy ő a magyar petróleum­­ipar megalkotója, halkan eltávozik —, Matlekovits óta két ipartörvényjavaslatot kaptunk. Az elsőt kiadta Kossuth Ferenc, szerkesztette Szterényi József. E ja­vaslat két óriási kötetét vagyok bátor bemutatni. Azt hiszem, hogy dacára a sok helyes gondolatnak, mely benne van, leginkább a városligeti kiállítási épületek­hez hasonlít, ahol összes műemlékeinket, a jaki templom­tól kezdve a rokokó időkig, összeépítették. A javaslat utolsó része például az ausztráliai munkásvédelmi ja­vaslatból van véve. Evvel nagyon rosszul jártam, miután cikket írtam ellene a Pester Lloydban s a Pes­ter Lloyd, nem­ bírván elolvasni írásomat, amelyet én magam sem tudtam még sohasem elolvasni, Ausztrália helyett Ausztriát olvasott és Österreich­ot szedett, úgy hogy a következő mondat jelent meg az Abendblattban: „Tiltakozunk az ellen, hogy hozzánk áthozzák Ausztriá­nak (Ausztráliának) munkásvédelmi törvényét, holott ezen ország lakossága fegyelmekből alakult.“ Bemuta­tom a­ bécsi gyáriparosok szövetségének üdvözlő leve­lét, melyet ezen cikkemre kaptam. Mialatt beszélek, bélavári Burghardt Konrád bólo­gat felém. Soha kedvesebben figyelő hallgatót, mint öt, a Pesti Hengermalom elnökét, még nem láttam. — A második ipartörvényjavaslatot Hegyeshalmy Lajos miniszter úr készítette. A javaslatot jellemzi az, hogy minden iparos és kereskedő egy madzaghoz van kötve, amelyet kormányengedélynek hívnak. Nevezes­­es az is, hogy három évig kell benne tanulni valakinek az egyenáramú villám felszerelését, holott három hónap alatt azt mindenki megtanulhatja. Erre a javaslatra nézve csak a magyar közgazdaság legfiatalabb tagjá­nak, Matlekovits Sándornak szavait idézhetem: „Ha ez a javaslat törvénnyé válik, egyetlen szerencséje az lesz, hogy lehetetlenség végrehajtani.“ Chorin Ferenc elnök: Mer még valaki hozzászólni a javaslathoz! Úgy látom, egyhangú határozathoz fo­­­­gunk jutni.­­Itt tisztelettel megjegyzem, hogy kedves elnököm, Chorin Ferenc, egyetlenegyszer csapott be engem életében. Mikor felkért a Gyáriparosok Szövetsé­gének igazgatói állására, azt mondta, hogy a szövetség egyhangúlag engem választ meg igazgatónak. Később az irattárban megtaláltam némely leveleket, amelyek megválasztásom ellen, szóltak, így, az egy hang tehát az ő hangja volt.­ Ha senki sem kíván szólni,, úgy meg­állapítom azt, hogy egy országban mennél nagyobb az ipartörvény, annál kisebb az ipar. Evvel az ülést be­zárom. Az előszobában még Chorin Ferenc, kinyitván az ajtót, hátraszólt nekem: — Lóránt, gyere utánam! — Mingyárt megyek, Feri bátyám­, nemsokára kö­vetlek, csak még ezt a tudósítást diktálom le a holnapi lapoknak. 1. szám.­ ­­ORMON izzólámpánál nincs jobb

Next