Magyar Gyáripar, 1927 (18. évfolyam, 1-12. szám) - Iparjogi Szemle, 1927 (21. évfolyam, 1-11. szám)

1927-01-01 / 1. szám

1. szám. MAGYAR GYÁRIPAR kell igyekeznünk a teljes revízió elérésére,­­ de nincs okunk eltitkolni, hogy az összkép kedvező, az általános mérleggel, ha azt a múlt évi szerződés mérlegével hasonlítjuk össze, meg lehetünk elégedve. Más kérdés az, hogy Magyarországnak és Francia­­országnak aránylag igen szerény forgalma ilyen rend­kívüli terjedelmű és ennyire részletezett szerződést egyáltalában indokol-e. Az 1926. év első kilenc hónap­jában 577.3 millió aranykorona összes behozatal és 195.6 millió aranykorona összes kivitel mellett, francia­­országi eredetű behozatalunk 16.5 millió aranykorona volt, és Franciaországba kivittünk 3.2 millió arany­korona értékű árut. A magyar-angol forgalom számai körülbelül ugyanakkora forgalomról beszélnek (14.7 millió korona behozatal, 3.9 millió kivitel), és ha Anglia megelégszik kölcsönös legnagyobb kedvezményes szer­ződéssel, akkor azt kell mondanunk, hogy a magyar­­francia forgalom reális igényeit is teljesen kielégítené egy hasonló megállapodás. Az alapvető konstrukción azonban, sajnos, már nem tudunk változtatni, annál kevésbé, mert Franciaországnak (más álla­mokkal szemben is követett) vámpolitikája mellett, mi megint csak egyes exportcikkekre kapjuk meg a francia minimális vámokat, míg más kiviteli áruink Franciaországban differenciális vámkezelés­ben fognak részesülni, annak ellenére, hogy Ma­gyarország, a maga egyre értékesebbé váló legna­gyobb kedvezményét Franciaországnak az egész vona­lon kivétel nélkül megadja. Hozzá kell tennünk, hogy Franciaországba irányuló kivitelünk tekintetében is néhány előnyös változást fog hozni az új szerződés, valamivel kibővül azoknak a cikkeknek a jegyzéke, melyekre a minimális tarifát megkapjuk, s néhány fontos cikknél sikerült felemelni a kedvezményes kontingenst. Aki figyelembe veszi, hogy egy olyan szerződéssel állottunk szemben, amely a múlt esztendőben indoko­latlanul rövid idő alatt, indokolatlanul bő, és a tárgyalás idejében napról-napra bővülő tárgy­­sorozat alapján jött létre, s a magyar iparra nézve nemcsak elviselhetetlen terheket jelentett, de jelentett ellentmondásokat, logikai hibákat, gyakor­latilag nem is érvényesíthető határozmányokat, annak teljes mértékben méltányolni kell azt a körülményt, hogy a magyar kormány nevében tárgyaló delegáció — báró Korányi Frigyes párizsi követünkön kívül Nicki Alfréd követség­ tanácsost és dr. Ferenczi mi­niszteri tanácsost kell az első vonalban említenünk — a francia részről az első napokban mutatkozó ellen­­­állást fokról-fokra legyőzve, tisztán gyakorlati argu­mentumok segítségével, ilyen megbecsülendő eredményt­ért el, s főként, hogy az igazi francia érdekeket a ma­gyar termelés nélkülözhetetlen védelmével ennyire összhangzásba tudta hozni. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének a revízió körül betöltött szerepéről szólva, azt hisszük, a szerénytelenség látszata nélkül hivatkozhatunk arra,­ ­ hogy a kérdésnek egész jelentőségét, mondjuk, egész veszedelmét már a múlt esztendő nyarán a Budapesten folytatott tárgyalások közben abban a pillanatban fel­fogtuk, midőn arról értesültünk, hogy a francia dele­gáció magával hozott igen józan és reális, eredeti programja szinte misztikus módon egyik óráról a má­sikra, kibővült, magába foglalva olyan árucsoporto­kat, melyek a francia exportot a magyar piacon soha nem érdekelték. Mihelyt észrevettük azt a veszedelmet, hogy a francia szerződés alkalmából igazi francia érdekekkel semmiféle kapcsolatot nem tartó törekvések igyekeznek érvényesülni, azonnal szót emeltünk, meg­próbáltuk az első tárgyalások rövid néhány napja alatt a döntő tényezőket mozgósítani. Akkor ez az akció, sajnos, nem sok sikerrel járt, bár néhány vég­zetes csapást már az első tárgyalások alatt sikerült elhárítani. Ha — ami nagyon természetes — nem is tudtuk megakadályozni sem a szerződés aláírását, sem annak ratifikálását és életbeléptetését, de meggyőztük az egész közvéleményt arról, hogy ennek az egyez­ménynek revíziója elkerülhetetlen, és midőn, a határ­idő elérkezte után, a magyar külügyminiszter revíziós óhajáról értesítette a francia kormányt, ezzel már tulajdonképpen morális sikert értünk el. A revíziós tárgyalásokról szóló beszámolóból nem maradhat ki annak megemlítése, hogy a francia érde­keltek, a gyáriparnak különböző francia szervezetei és annak vezetői, a tőlük távol eső Magyarország ipari érdekei iránt kellő felvilágosítás után, messzemenő méltánylást és jóindulatot tanúsítottak. A magyar delegációnak sikerült a francia delegáció vezetője, az igen széles látókörű és igen befolyásos Serruys minisz­teri igagató úr érdeklődését az egyes részletek iránt felkelteni. Ennek az érdeklődésnek köszönhetjük, hogy az egyes magyar ipari csoportok exportjei és a francia ipari csoportok vezetői között (így például a gumi­iparban, a gyapjúiparban, pamutiparban, selyemipar­ban s így tovább) közvetlen tárgyalások kezdődtek, ezek a tárgyalások csaknem kivétel nélkül mind ered­ményre vezettek és az így elért részletegyezményeket Serruys úr a maga részéről teljes jóindulattal fog­adta és akceptálta. Az volt a tapasztalatunk ezeknél a tár­gyalásoknál, hogy a francia gyakorlati férfiak, kik a francia, sokféleképpen differenciáló vámtarifák ismere­tében nőttek fel, egyáltalában nem voltak informálva a magyar legnagyobb kedvezményes vámpolitika rend­szeréről, amelynek lényege az, hogy a Franciaországnak itt-ott minimális érdekek kielégítése kedvéért adott kedvezményt más államok azonnal és minden kompen­záció nélkül, és sokkal nagyobb mértékben igénybe ve­szik. Minden egyes megbeszélésen újra,meg újra hivat­koznunk kellett erre a körülményre, mely azután tel­jes méltánylásra talált és lehetővé tette a szerződésnek méltányos, mindkét felet kielégítő és megnyugtató, s a francia-magyar kapcsolatokat megerősítő revízióját. Az új szerződés, értesülésünk szerint, a régi szerző­

Next