Magyar Gyáripar, 1927 (18. évfolyam, 1-12. szám) - Iparjogi Szemle, 1927 (21. évfolyam, 1-11. szám)
1927-01-01 / 1. szám
1. szám. MAGYAR GYÁRIPAR kell igyekeznünk a teljes revízió elérésére, de nincs okunk eltitkolni, hogy az összkép kedvező, az általános mérleggel, ha azt a múlt évi szerződés mérlegével hasonlítjuk össze, meg lehetünk elégedve. Más kérdés az, hogy Magyarországnak és Franciaországnak aránylag igen szerény forgalma ilyen rendkívüli terjedelmű és ennyire részletezett szerződést egyáltalában indokol-e. Az 1926. év első kilenc hónapjában 577.3 millió aranykorona összes behozatal és 195.6 millió aranykorona összes kivitel mellett, franciaországi eredetű behozatalunk 16.5 millió aranykorona volt, és Franciaországba kivittünk 3.2 millió aranykorona értékű árut. A magyar-angol forgalom számai körülbelül ugyanakkora forgalomról beszélnek (14.7 millió korona behozatal, 3.9 millió kivitel), és ha Anglia megelégszik kölcsönös legnagyobb kedvezményes szerződéssel, akkor azt kell mondanunk, hogy a magyarfrancia forgalom reális igényeit is teljesen kielégítené egy hasonló megállapodás. Az alapvető konstrukción azonban, sajnos, már nem tudunk változtatni, annál kevésbé, mert Franciaországnak (más államokkal szemben is követett) vámpolitikája mellett, mi megint csak egyes exportcikkekre kapjuk meg a francia minimális vámokat, míg más kiviteli áruink Franciaországban differenciális vámkezelésben fognak részesülni, annak ellenére, hogy Magyarország, a maga egyre értékesebbé váló legnagyobb kedvezményét Franciaországnak az egész vonalon kivétel nélkül megadja. Hozzá kell tennünk, hogy Franciaországba irányuló kivitelünk tekintetében is néhány előnyös változást fog hozni az új szerződés, valamivel kibővül azoknak a cikkeknek a jegyzéke, melyekre a minimális tarifát megkapjuk, s néhány fontos cikknél sikerült felemelni a kedvezményes kontingenst. Aki figyelembe veszi, hogy egy olyan szerződéssel állottunk szemben, amely a múlt esztendőben indokolatlanul rövid idő alatt, indokolatlanul bő, és a tárgyalás idejében napról-napra bővülő tárgysorozat alapján jött létre, s a magyar iparra nézve nemcsak elviselhetetlen terheket jelentett, de jelentett ellentmondásokat, logikai hibákat, gyakorlatilag nem is érvényesíthető határozmányokat, annak teljes mértékben méltányolni kell azt a körülményt, hogy a magyar kormány nevében tárgyaló delegáció — báró Korányi Frigyes párizsi követünkön kívül Nicki Alfréd követség tanácsost és dr. Ferenczi miniszteri tanácsost kell az első vonalban említenünk — a francia részről az első napokban mutatkozó ellenállást fokról-fokra legyőzve, tisztán gyakorlati argumentumok segítségével, ilyen megbecsülendő eredménytért el, s főként, hogy az igazi francia érdekeket a magyar termelés nélkülözhetetlen védelmével ennyire összhangzásba tudta hozni. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének a revízió körül betöltött szerepéről szólva, azt hisszük, a szerénytelenség látszata nélkül hivatkozhatunk arra, hogy a kérdésnek egész jelentőségét, mondjuk, egész veszedelmét már a múlt esztendő nyarán a Budapesten folytatott tárgyalások közben abban a pillanatban felfogtuk, midőn arról értesültünk, hogy a francia delegáció magával hozott igen józan és reális, eredeti programja szinte misztikus módon egyik óráról a másikra, kibővült, magába foglalva olyan árucsoportokat, melyek a francia exportot a magyar piacon soha nem érdekelték. Mihelyt észrevettük azt a veszedelmet, hogy a francia szerződés alkalmából igazi francia érdekekkel semmiféle kapcsolatot nem tartó törekvések igyekeznek érvényesülni, azonnal szót emeltünk, megpróbáltuk az első tárgyalások rövid néhány napja alatt a döntő tényezőket mozgósítani. Akkor ez az akció, sajnos, nem sok sikerrel járt, bár néhány végzetes csapást már az első tárgyalások alatt sikerült elhárítani. Ha — ami nagyon természetes — nem is tudtuk megakadályozni sem a szerződés aláírását, sem annak ratifikálását és életbeléptetését, de meggyőztük az egész közvéleményt arról, hogy ennek az egyezménynek revíziója elkerülhetetlen, és midőn, a határidő elérkezte után, a magyar külügyminiszter revíziós óhajáról értesítette a francia kormányt, ezzel már tulajdonképpen morális sikert értünk el. A revíziós tárgyalásokról szóló beszámolóból nem maradhat ki annak megemlítése, hogy a francia érdekeltek, a gyáriparnak különböző francia szervezetei és annak vezetői, a tőlük távol eső Magyarország ipari érdekei iránt kellő felvilágosítás után, messzemenő méltánylást és jóindulatot tanúsítottak. A magyar delegációnak sikerült a francia delegáció vezetője, az igen széles látókörű és igen befolyásos Serruys miniszteri igagató úr érdeklődését az egyes részletek iránt felkelteni. Ennek az érdeklődésnek köszönhetjük, hogy az egyes magyar ipari csoportok exportjei és a francia ipari csoportok vezetői között (így például a gumiiparban, a gyapjúiparban, pamutiparban, selyemiparban s így tovább) közvetlen tárgyalások kezdődtek, ezek a tárgyalások csaknem kivétel nélkül mind eredményre vezettek és az így elért részletegyezményeket Serruys úr a maga részéről teljes jóindulattal fogadta és akceptálta. Az volt a tapasztalatunk ezeknél a tárgyalásoknál, hogy a francia gyakorlati férfiak, kik a francia, sokféleképpen differenciáló vámtarifák ismeretében nőttek fel, egyáltalában nem voltak informálva a magyar legnagyobb kedvezményes vámpolitika rendszeréről, amelynek lényege az, hogy a Franciaországnak itt-ott minimális érdekek kielégítése kedvéért adott kedvezményt más államok azonnal és minden kompenzáció nélkül, és sokkal nagyobb mértékben igénybe veszik. Minden egyes megbeszélésen újra,meg újra hivatkoznunk kellett erre a körülményre, mely azután teljes méltánylásra talált és lehetővé tette a szerződésnek méltányos, mindkét felet kielégítő és megnyugtató, s a francia-magyar kapcsolatokat megerősítő revízióját. Az új szerződés, értesülésünk szerint, a régi szerző