Magyar Gyáripar, 1929 (20. évfolyam, 1-12. szám) - Iparjogi Szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1929-06-01 / 6. szám
6. szám. magyar gyáripar problémák (szenvedélyes viták kiváltására alkalmas problémák), melyek a kereskedelem boldogulását egyáltalán nem érintik, vagy ha igen, hát üdvösen, mint például a kartelprobléma, s ez olyan beállításban történik, hogy a gyáripar a szervezkedés révén mértéktelenül drágít, kizsákmányol, országot pusztít, stb.... akkor nekünk magunk iránt való kötelességünk, hogy utána nézzünk az árak alakulásának és azoknak a faktoroknak, melyek az áralakulást befolyásolják. És akkor az is természetes, hogy a legelső, ami szembeötlik, az a körülmény, hogy például textilipari cikkek, melyeknek drágaságát oly gyakran hánytorgatják, amíg a termelőtől a fogyasztóhoz érnek 60—80—100, sőt ennél több százalékkal drágulnak. Nem is állítjuk, hogy ez speciálisan magyar probléma, hiszen az Egyesült Államokban a mezőgazdasági cikkek ára a háború előtti árakhoz képest 49 százalékkal emelkedett, ellenben a szétosztási költségek, tehát a közvetítőkereskedelem költségei 90 százalékkal. Tehát itt valami hibának kell lenni az organizációban. Nyilván az a hiba, hogy nincs a kereskedelemben — vagy csak kevés cikkre kiterjedően — egy egységes koncentráció s hogy a kereskedők túltengése révén nem az árak olcsóbbodása következik be, hanem a rezsiköltségek megdrágulása folytán az árak emelkedése. Lehet, hogy ez az oka, lehet, hogy más okok idézik ezt elő, de nekünk akkor, amikor a kereskedelem részéről egyenest pusztító szándékkal e problémák felvettetnek, lehetetlen azok felett napirendre térnünk és a drágulás fő okára rá nem mutatnunk. Amikor pedig a kereskedelem organizációjáról van szó, arról, hogy mikép lehet az árut minél olcsóbban a fogyasztóhoz eljuttatni — amit Sándor Pál csak úgy vél elérhetni, ha a vámokat eltörli, a szervezkedést lehetetlenné teszi — akkor kötelességük elgondolkozni azon a problémán is, hogy e pusztító rendszabályok helyett nem kellene a kereskedelem alkalmasabb megszervezéséről gondolkozni, melynek fejezetébe kétségtelenül a szövetkezeti forma is beletartozik. éve fennálló ELSŐRANGÚ TEXTILÜGYNÖKSÉG mely a Belvárosban nagy üzlethelyiséggel és személyzettel rendelkezik Belföldi gyár képviseletét esetleg raktárral átvenné Ajánlatok „Jól bevezetve“ jeligére e lap kiadójába kéretnek | WOLFNER TIVADAR BÁRÓ | A Bécs melletti Badenben május 16-ikán hosszú szenvedés után meghalt újpesti Wolfner Tivadar báró nagyiparos, Újpest város díszpolgára. Szövetségünk egyik alapítója, hatvanötéves korában. Wolfner Tivadar báró kiváló képviselője volt annak a századelejei generációnak, amely a mai gyáripari termelés alapjait lerakta, de egyúttal egyike azoknak a férfiaknak is, akik a polgári munka és kötelességtudás nagyszerű példájával járva elől, kivételes képességeivel, egyéniségének nemei tulajdonságaival, nagyratörő teremtő fantáziájának eredményeivel az egész gyáripari termelés jelentőségét és tekintélyét emelték és mint gyáriparosok jutottak a magyar gazdasági közéletben és politikában is előkelő vezető szerephez. Bár régóta betegeskedett és néhány év óta teljesen visszavonultan élt, halálának híre mégis általános megdöbbenést és őszinte részvétet keltett. Wolfner Tivadar báró egész életét a munkának és hatalmas vállalatának szentelte, amelyet a magyar gyáripari termelés egyik legjelentősebb és legbecsültebb tényezőjévé emelt. Tanulmányainak elvégzése után a Wolfner Gyula és Társa cég újpesti bőrgyárában alaposan elsajátította a timárság és bőrgyártás mesterségét és külföldi tanulmányutakon egészítette ki szakismereteit. Mint a cég társtulajdonosa a maga munkájával szolgált példaadásul munkásainak. Kora reggeltől, késő estig dolgozott és nagy része van abban, hogy a gyárnak teljesítőképességét már a békében nagyra fejlesztette és a háború alatt a sokszorosan felfokozott követelményeknek is teljes mértékben tett eleget. Vállalatának munkája minden tényező részéről a legteljesebb elismerésben részesült a parlament színe előtt is. A háború előtt politikai téren is működött: 1896-ban a gödöllői választókerület küldötte a képviselőházba és ezt a kerületet két cikluson keresztül képviselte. Tagja volt a szabadelvű pártnak és Tisza István gróf közvetlen környezetéhez tartozott és egyik leghűségesebb híve volt. Mint szolgálaton kívüli huszárkapitányt beválasztották a hadügyi bizottságba, amelynek tárgyalásaiban állandóan részt vett. Újpest városa, amelynek mindig a legnagyobb jótevője volt, díszpolgárává választotta meg. Kiváló érdemeiért már a háború előtt ismételten részesült kitüntetésben. Ferencz József király a Ferenc József-rend középkeresztjét adományozta neki a csillaggal és kevéssel utóbb bárói méltóságra emelte. A gazdasági életben is élénk részt vett. Szövetségünk egyik alapítója és kezdettől fogva igazgatósági tagja volt. Elhúnytáról a megboldogult családja a következő gyászjelentést adta ki: Báró Wolfner Tivadarné született Herzfelder Mária Gitta úgy a maga, mint gyermekei és az egész rokonság nevében megtört szívvel jelenti, hogy szeretett férje, a leg- 3