Magyar Gyáripar, 1929 (20. évfolyam, 1-12. szám) - Iparjogi Szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929-06-01 / 6. szám

6. szám. magyar gyáripar problémák (szenvedélyes viták kiváltására alkalmas problémák), melyek a kereskedelem boldogulását egyáltalán nem érintik, vagy ha igen, hát üdvösen, mint például a kartelprobléma, s ez olyan beállítás­ban történik, hogy a gyáripar a szervezkedés révén mértéktelenül drágít, kizsákmányol, országot pusz­tít, stb.... akkor nekünk magunk iránt való köteles­ségünk, hogy utána nézzünk az árak alakulásának és azoknak a faktoroknak, melyek az áralakulást be­folyásolják. És akkor az is természetes, hogy a leg­első, ami szembeötlik, az a körülmény, hogy például textilipari cikkek, melyeknek drágaságát oly gyak­ran hánytorgatják, amíg a termelőtől a fogyasztóhoz érnek 60—80—100, sőt ennél több százalékkal drá­gulnak. Nem is állítjuk, hogy ez speciálisan magyar probléma, hiszen az Egyesült Államokban a mező­­gazdasági cikkek ára a háború előtti árakhoz képest 49 százalékkal emelkedett, ellenben a szétosztási költségek, tehát a közvetítőkereskedelem költségei 90 százalékkal. Tehát itt valami hibának kell lenni az organizációban. Nyilván az a hiba, hogy nincs a kereskedelemben — vagy csak kevés cikkre kiter­jedően — egy egységes koncentráció s hogy a keres­kedők túltengése révén nem az árak olcsóbbodása következik be, hanem a rezsiköltségek megdrágulása folytán az árak emelkedése. Lehet, hogy ez az oka, lehet, hogy más okok idézik ezt elő, de nekünk akkor, amikor a kereskedelem részéről egyenest pusztító szándékkal e problémák felvettetnek, lehetetlen azok felett napirendre térnünk és a drágulás fő okára rá nem mutatnunk. Amikor pedig a kereskedelem orga­nizációjáról van szó, arról, hogy mikép lehet az árut minél olcsóbban a fogyasztóhoz eljuttatni — amit Sándor Pál csak úgy vél­ elérhetni, ha a vámokat eltörli, a szervezkedést lehetetlenné teszi — akkor kötelességük elgondolkozni azon a problémán is, hogy e pusztító rendszabályok helyett nem kellene a kereskedelem alkalmasabb megszervezéséről gon­dolkozni, melynek fejezetébe kétségtelenül a szövet­kezeti forma is beletartozik. éve fennálló ELSŐRANGÚ TEXTILÜGYNÖKSÉG mely a Belvárosban nagy üzlethelyiséggel és személyzettel rendelkezik Belföldi gyár képviseletét esetleg raktárral átvenné Ajánlatok „Jól bevezetve“ jeligére e lap kiadójába kéretnek | WOLFNER TIVADAR BÁRÓ | A Bécs melletti Badenben május 16-ikán hosszú szenvedés után meghalt újpesti Wolfner Tivadar báró nagyiparos, Újpest város díszpolgára. Szövetségünk egyik alapítója, hatvanötéves korában. Wolfner Tiva­dar báró kiváló képviselője volt annak a század­elejei generációnak, amely a mai gyáripari termelés alapjait lerakta, de egyúttal egyike azoknak a férfiak­nak is, akik a­ polgári munka és kötelességtudás nagy­szerű példájával járva elől, kivételes képességeivel, egyéniségének neme­i tulajdonságaival, nagyratörő teremtő fantáziájának eredményeivel az egész gyár­ipari termelés jelentőségét és tekintélyét emelték és mint gyáriparosok jutottak a magyar gazdasági köz­életben és politikában is előkelő vezető­ szerephez. Bár régóta betegeskedett és néhány év óta teljesen visszavonultan élt, halálának híre mégis általános megdöbbenést és őszinte részvétet keltett. Wolfner Tivadar báró egész életét a munkának és hatalmas vállalatának szentelte, amelyet a magyar gyáripari termelés egyik legjelentősebb és legbecsül­­tebb tényezőjévé emelt. Tanulmányainak elvégzése után a Wolfner Gyula és Társa cég újpesti bőrgyá­rában alaposan elsajátította a timárság és bőrgyár­tás mesterségét és külföldi tanulmányutakon egészí­tette ki szakismereteit. Mint a cég társtulajdonosa a maga munkájával szolgált példaadásul munkásai­nak. Kora reggeltől, késő estig dolgozott és nagy része van abban, hogy a gyárnak teljesítőképességét már a békében­ nagyra fejlesztette és a háború alatt a sokszorosan felfokozott követelményeknek is teljes mértékben tet­t eleget. Vállalatának munkája min­den tényező részéről a legteljesebb elismerésben részesült a parlament színe előtt is. A háború előtt politikai téren is működött: 1896-ban a gödöllői választókerület küldötte a kép­viselőházba és ezt a kerületet két cikluson keresztül képviselte. Tagja volt a szabadelvű pártnak és Tisza István gróf közvetlen környezetéhez tartozott és egyik leghűségesebb híve volt. Mint szolgálaton kívü­li huszárkapitányt beválasztották a hadügyi bizott­ságba, amelynek tárgyalásaiban állandóan részt vett. Újpest városa, amelynek mindig a legnagyobb jóte­vője volt, díszpolgárává választotta meg. Kiváló érdemeiért már a háború előtt ismételten részesült kitüntetésben. Ferencz József király a Ferenc József-rend középkeresztjét adományozta neki a csillaggal és kevéssel utóbb bárói méltóságra emelte. A gazdasági életben is élénk részt­ vett. Szö­vetségünk egyik alapítója és kezdettől fogva igazga­tósági tagja volt. Elhúnytáról a megboldogult családja a következő gyászjelentést adta ki: Báró Wolfner Tivadarné született Herzfelder Mária Gitta úgy a maga, mint gyermekei és az egész rokonság nevében megtört szívvel jelenti, hogy szeretett férje, a leg- 3

Next