Magyar Gyáripar, 1929 (20. évfolyam, 1-12. szám) - Iparjogi Szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929-01-01 / 1. szám

1. szám. MAGYAR GYÁRIPAR rések történjenek. Tisztán adminisztrációs intézke­dés elegendő lenne továbbá a fabehozatal csökkenése céljából a vasúti talpfáknak, sürgöny oszlopoknak vasból, illetve vasbetonból való pótlására, amelyre Németországban, Svájcban már régebben áttértek és amivel újabban pedig már az angol vasutak is próbát tesznek, holott ennek az országnak a vasat is­ impor­tálnia kell, míg Magyarországon ezt a belföldön állít­juk elő. Hogy 6 millió pengő értékű kerékpárt hozunk be, mely járóművet könnyen gyárthatjuk itthon, hogy járóművekből általában és leginkább automobi­lokban 1926 óta 19­5 millió pengőről 1927-ben 25­­7 millióra, 1928-ban pedig 32—33 millió pengőre növek­szik a behozatal és ezalatt a magyar automobilipar nincs kellőkép foglalkoztatva, szintén többé-kevésbbé oly tények, melyeken változtatnunk kell. Nem le­het mondani, hogy a hatóságok, ennek az állapotnak tarthatatlanságát felismerve, a közszállításoknál egyes esetekben nem avatkoztak volna be a magyar gyártmány érdekében,­­ de az egész vonalon rend­szerbe kellene foglalnunk az elvet, hogy minden pengő kiadást, melyet a behozatalnál mellőznünk le­het, mellőzzünk is és hogy a kivitel útján elérhető minden pengő bevételt biztosítsunk magunknak. A kivitelt illetőleg, ha csak a szomszédos orszá­gokat nézzük, azt kell megállapítanunk, hogy amíg Ausztria 1925-ben Jugoszlávia mintegy 800 millió sv. franknyi behozatalában 18%-kal részesedett, Ma­gyarország kvótája csak 5% (1926-ban ugyanannyi). Románia behozatala mintegy 720 millió sv. frank volt, mely összegben Ausztria 12%-kal, Magyarország alig 4,5% kal vett részt. A bolgár árubehozatal 1926. évben mintegy 230 millió sv. frank volt, mely áru­­mennyiségből Ausztria 18%-ot, Magyarország 60%-ot szállított. A későbbi statisztikai adatok nem állanak rendelkezésre. Ezek a behozatali számok majdnem kizáróan ipari gyártmányokra vonatkoznak. Nem szabad belenyugodnunk abba, hogy e szom­széd országok behozatalában való részesedésünket illetőleg ennyire elmaradjunk. Itt az iparnak erőse­b­ben kell megmozdulnia, mint a múltban, mert minden ország termelése, — akár a mezőgazdasági, akár az ipari, — kell, hogy legfőképpen saját kezdésére tá­maszkodjék. De e mellett abban az átmeneti időszak­ban, melyen ma Európa minden országának gazda­sága átmegy, nálunk is hatványozott iparpártolásra van szükség és ennek keretében az ipari kivitel hat­hatós támogatására. A német ipar is, midőn nemré­gen egy nyolcvanmillió márka tőkével és ez összeg töbszörösével mint hitellel rendelkező, az állam köz­ben jöttével létesítendő kiviteli bank alapításának gondolatával foglalkozott, — mely gondolat megva­lósítása, ha talán más formában is, most ismét napi­renden van, — arra utalt, „hogy a német gyártmá­nyok sok esetben a világpiacon nem tudnak verse­nyezni, mert a német exportőrök nem nyújthatják azokat a hiteleket és nem élvezik azokat az egyéb kedvezményeket, mint más versenyző államok expor­tőrjei.“ Mennyivel inkább áll ez minálunk! Az exporthitel megszervezésére a kormány az első fontos lépést már megtette és ez az intézkedés biztosan meg is fogja hozni az eredményt. A gyakor­lat fogja megmutatni, hogy a rendelkezésre álló ösz­­szeg elégséges-e. A kivitel megszervezése tulajdonképpen az ipar feladata, de a tervbe vett kiviteli intézet létesítése kitűnő szolgálatot tehet és a Balkánra irányuló kivi­tel terén már említett elmaradásunk, valamint a tá­volabb eső országokba való kivitelünk intenzívebb megszervezésének szükségessége is kívánatossá teszi egy állami befolyással felruházott és külképviseletek­kel állandó kapcsolatot fenntartó intézmény léte­sítését. Mellesleg említem meg, hogy a kiviteli intézet felállítása nem is novum Magyarországon. Már a múlt század nyolcvanas éveiben Baross Gábor keres­kedelmi miniszter, az akkori kedvezőtlen kiviteli helyzetünket orvoslandó, megalapította a Magyar Kereskedelmi Társulatot, melynek segítségével akkor sikerült is a magyar ipari termékeknek az állam tá­mogatásával a Balkánon piacot teremtenünk. A lényeges, hogy mindaz, ami a hazai termelés fokozására és a kivitel fejlesztésére tervbe van véve, minél előbb és minél erélyesebben megtörténjék. Nincsen veszteni való időnk, ha azt a legfontosabb célt el akarjuk érni, hogy gazdaságunkat az idő alatt, míg a külföldi hitel igénybevételéből és a beruházá­sokból eredő ösztönzés hat, állandó és önálló alapokra fektessük.* Az egyes nevezetesebb iparágak helyzete a most lefolyó év végével a következő: Szénipar. 1927-ben a széntermelés 70.3 millió, q-t tett és elérte a békebeli termelés 99.7%-át. A széntermelés 1927 október végéig 56.04 millió q volt, 1928 október végéig 58.94 millió q. Az idei eredmény minden való­színűség szerint közel fog járni a tavalyihoz. A kivi­tel az október végén kimutatott 2.4 millió q-val körül­belül egyenlő maradt a tavalyival. Viszont növeke­dést mutat a behozatal, amely 1927 október végéig 9.3 millió q-t, 1928 október végéig pedig 9,9 millió q-t tett. Ebben jelentős szerepe van a gyáripari termelés fejlődésének. De szerepük van a vasutaknak is, me­lyeknek a szükséglete 6—8%-kal növekedett. A házi fűtéshez elhasznált szénmennyiségnél is növekedés mutatkozik, részben azért, mert a közhivatalok egyre komolyabban veszik azokat a rendelkezéseket, me­lyek a belföldi szénnel való fűtést írják elő. Vissza­fejlődést mutat azonban a mezőgazdaság belföldi szénfogyasztása. De itt is javulásra van kilátás. Mert elvégre csak meg fog szűnni az érthetetlen állapot, hogy gőzeke- és cséplőgéptulajdonosaink külföldi sze­net is használnak, holott hazai darabos szénnel és brikettel ugyanazt az eredményt olcsóbban lehet el­érni, amely igazságnak a köztudatba való átmenetele a kereskedelmi mérleg szempontjából is üdvös ha­tású lesz. A vasipar helyzete megmaradt körülbelül a tavalyi színvonalon. 1926-ról a termelés 1927-re tudvalevőleg nyersvas­ban 1,880.000 q-ról 2,990.000 q-ra, a nyers acélterme­lés pedig 3,200.000 q-ról 4,700.000 q-ra növekedett. Az 1927-es számokat ez a mindkét rendbeli termelés 1928-ban is el fogja érni, vagy valamivel túl fogja haladni. Az üzleti forgalom a most befolyt évben na­gyobb, mint tavaly, ami annak tulajdonítható, hogy a cseh és osztrák gyárak másfelé voltak elfoglalva és így a mi kivitelünk fokozódott, amivel szemben igaz, hogy a belföldi eladás némileg csökkent. A gépipar. A szakma helyzete a stabilizáltság képét mu­tatja, sőt az év eleje óta bizonyos lassú és fokozott javulás állapítható meg. A javulás elsősorban a mun­káslétszám növekedésében fejeződik ki. 1928 januári létszám 40.400 fő, 1928 április 40.500 fő, 1928 júliusi 41.500 fő, 1928 novemberi 42.600 fő. Ugyanezt a ja­­ p

Next