Magyar Gyáripar, 1934 (25. évfolyam, 1-12. szám) - Iparjogi Szemle, 1934 (28. évfolyam, 1-5. szám)

1934-01-01 / 1. szám

4 MAGYAR GYÁRIPAR A másik fontos elvi kérdés az egyetemlegesség kér­dése. Az alaprendelet értelmében az 1000 pengős mini­mális illeték és a hozzá esetleg fűződő bírság a kartelben résztvevőket egyetemlegesen terheli. Egyébként a végre­hajtási rendelet az egyetemleges felelősséget csak abban az esetben állapítja meg, ha a megállapodásban részes felek közös eladási irodát, vagy a forgalomba hozott áruk vagy teljesített egyéb szolgáltatások ellenértékéül járó pénz forgalmának lebonyolítására szolgáló más közös szer­vet tartanak fenn. A pénzügyminisztérium előzetes en­gedélye alapján azonban az egyetemleges kötelezettség más indokolt esetekben is érvényesíthető. Az illeték alapjának bejelentésére szolgáló nyom­tatvány mindenekelőtt arra kötelezi a megállapodásban résztvevőket, hogy közöljék a központi díj- és illeték­kiszabási hivatallal az iktatószámot, amely alatt a meg­állapodás a kereskedelmi minisztériumnál bemutattatott. Felsorolandók a megállapodással védett áruk és egyéb szolgáltatások. Ebben a vonatkozásban nyilván lehetőleg az illető áruknak a megállapodásban történt megjelölé­séhez kell alkalmazkodni, lehetőleg gyűj­tőelnevezéssel foglalva össze a védett áruk egyes csoportjait. Oly ese­tekben, amidőn valamely vállalat által előállított összes cikkek védett áruk, a felsorolásban az áruk miként való csoportosítása nem is okozhat nehézséget. Nehezebb a kérdés akkor, ha a vállalat oly cikkeket is állít elő, ame­lyek a megállapodással nincsenek védve, ahol tehát az áruk pontos megjelölése, illetőleg körülírása nagyobb fontossággal bír. A bejelentésre szolgáló nyomtatvány 3-ik pontja kap­csán jelentendő be a védett forgalom körébe tartozó áruk mennyisége és összellenértéke. A végrehajtási ren­delet értelmében kikötött ellenérték alatt bármilyen alak­ban kötelezett mindennemű szolgáltatás együttes össze­gét kell érteni. Természetesen nem lehet kétséges, hogy visszáru esetében kikötött ellenérték nincsen és hogy bármi címen az eladó részéről nyújtott engedmények az ellenértéket csökkentik. Nehézséget csak az okozhat, hogy a végrehajtási utasítás értelmében a múlt év végéig for­galomba hozott áruk kikötött ellenértéke jelentendő be. Azon áru tekintetében tehát, amelynek ellenértéke az év végéig tényleg nem folyt be, nem lesz megállapítható, hogy mi ezeknek az áruknak kikötött ellenértéke. Bejelentendők a kikötött ellenértéket terhelő köz­szolgáltatások. Egészen kétségtelen, hogy csak a for­galomba hozott árut terhelő közszolgáltatásokról lehet szó, amilyenek a forgalmiadó, forgalmiadóváltság, fo­gyasztási adó, kincstári részesedés, kövezetvám, nyugdíj­illeték, nyugtabélyeg stb. A kikötött ellenértéknek oly részei ezek, amelyek nem az eladót, illetőleg forgalomba­­hozót illetik meg s ennek folytán a kikötött ellenérték­ből levonandók. Ugyanez vonatkozik a vámkülföldön forgalomba ho­zott védett árukra, amelyeknek ellenértéke szintén külön jelentendő be. Ha a megállapodás a vámkülföldön for­galomba hozott árukra nem terjed ki, nem kétséges, hogy a vámkülföldön forgalomba hozott áruknál semmiféle vonatkozásban nem lehet szó a megállapodással védett áruk forgalombahozataláról. De ugyanez a helyzet akkor is, ha a megállapodás bizonyos tekintetben szabályozza a résztvevő cégek exportszállításait is. Ilyen megállapodá­sok sok esetben kereskedelempolitikai okokból, más eset­ben racionalizálási okokból — a külföldi piacon az export szervezésére egybekötött sokszor igen jelentős költségek és kockázat megosztása céljából — tehát fontos általános közgazdasági érdekek szolgálatára alakulnak, de védett forgalomkörről nem lehet beszélni. Amidőn az állam az iparcikkek exportját kereskedelempolitikai megállapodá­sokkal, az iparcikkeket előzetesen terhelő forgalmi adó visszatérítésével, igen számos esetben közvetlen támoga­tással és minden módon előmozdítani igyekszik, természe­tesen nem gondolhat arra, hogy ezt az exportot a kartel­­illeték kiszabása révén megnehezítse. Igen fontos rendelkezéseket tartalmaz a végrehajtási rendelet és ennek kapcsán a bejelentési nyomtatvány is, amidőn annak közlését kívánja, ha a bejelentő fél ré­szes­e olyan másik hasonló megállapodásban vagy hatá­rozatban, amely ugyanazon áruknak vagy szolgáltatások­nak részéről való forgalombahozását, illetőleg teljesítését — habár esetleg csak közvetve (tudniillik a forgalom­nak már bármely más szakaszában) — szintén védi és ha részes a védett forgalom mennyiségéből és az ezért ki­kötött összes ellenértékből, mennyi az, ami a másik meg­állapodással vagy határozattal védett körbe is bele­esik. Nyilván azt kívánja a végrehajtási rendelet ezzel meg­akadályozni, hogy elkerültessék az illeték kétszeres vagy esetleg többszörös felszámítása olyan esetekben, amidőn ugyanazt a forgalomba hozott védett árumennyiséget több megállapodás védi. Ilyen esetekben természetesen célszerűnek fog bizonyulni, ha a díj- és illetékkiszabási hivatal az ugyanazon védett forgalomkörre vonatkozó megállapodások résztvevőit együttesen hívja meg tár­gyalásra, hogy ilyen módon pontosan tisztázható legyen a tényállás és feltétlenül elkerültessék a többszörös ille­tékkel való megrovás. A bejelentőlap értelmében a bejelentő cégnek ja­vaslatot kell tennie a kiszabandó illeték tekintetében, ja­vaslatának indokolása mellett. Tehát indokolt esetekben javaslat tehető az illetéknek fix összegben való megálla­pítására vagy az illetékkiszabás alapjául szolgáló ösz­­szeg miként történő megállapítására nézve. Ez utóbbi esetben a 0,25 %-os illeték kulcs alapján történik, azután az illeték végleges megállapítása, amennyiben a díj- és illetékkiszabási hivatal a javaslatba hozott összeget az illeték kiszabásának alapjául elfogadja. A bejelentőlap szerint a karteltörvény értelmében a kereskedelmi minisztériumnál bejelentett kartelképviselő, illetőleg kartelképviselők neve, foglalkozása és lakása szintén bejelentendő, tekintettel arra, hogy sok esetben a bejelentőt a díj- és illetékkiszabási hivatallal folytatandó tárgyalásokkal is azt a képviselőt fogja megbízni, aki az egész kartelt a kereskedelmi minisztériummal szem­ben a karteltörvény értelmében képviseli. Természetesen minden résztvevőnek fennmarad a joga arra, hogy az illeték kiszabásánál vállalalatát maga, illetőleg megbí­zott képviselő képviselhesse a díj- és illetékkiszabási hivatal előtt. Minden bemutatott megállapodásra vonatkozóan kü­lön nyomtatvány töltendő ki. Tehát minden cég annyi be­jelentést tesz, ahány kartelmegállapodásban részt vesz. Minthogy éppen ilyen esetekben gyakori az a helyzet, hogy ugyanazt a forgalomba hozott mennyiséget több megállapodás védi, nyilván elegendő lesz a ténylegesen forgalomba hozott védett mennyiségnek az egyik beje­lentés kapcsán való közlése és a többi bejelentési lapon elég lesz utalás arra, hogy a védett forgalommennyiség már be van jelentve. 1. szám.

Next