Magyar Gyáripar, 1935 (26. évfolyam, 1-12. szám) - Iparjogi Szemle, 1935 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1935-07-01 / 7-8. szám

A MAGYAR GYÁRIPAROSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉ­NEK HIVATALOS LAPJA XXVI. ÉVF. BUD­AP­EST, 1935 JÚLIUS-AUGUSZTUS HÓ 7-8. SZ/1M A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének tagjai tagsági járulékul kapják A MAGYAR GYÁRIPAR megjelenik minden hó 15-én Nem tagok részére előfizetési ára egy évre ...............................P 12 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Akadémia ucca 1 Telefon: 242-17 Egyes szám ára . . . . P 1*20 TARTALOM Szemle: Nemzeti-e a magyar ipar? — Mikor a mező­­gazdasági cikkek drágulnak. — Szakítás a világpiaci árral. — Ki legyen a kereskedelmi miniszter . A budapesti kamara tárgyilagos . 1 Magyarország és Fiumé..............................................4 Két új minisztérium......................................................6 Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége: Fleissig Sándor kitüntetése. — Igazgatósági ülés. — Az addicionális export kiviteli illetéke. — A téglaárak megállapítása. — A kompenzá­ciós költségtérítési tartalék adómentes kezelése. — Az élelmiszerek csomagolása. — Állástalan vegyészek elhelyezése..............................................8 Gyáripari hírek: Péteri Ödön államtitkár nyugalomba vonulása. — A 48 órás­ munkahét és a minimális munka­bérek. — Wigner Antal jubileuma. — Az ipar­törvény 45. §-a körül. — Új kormányfőtanácsos. — A Magyar Racionalizálási Bizottság közgyű­lése. — A posta új vezérigazgatója. — A sós­­borszesz árusításának szabályozása. — Dunckel Károly tanulmánya a londoni racionalizálási kongresszuson. — A gyáripar halottai. — Maró­nátron és ammoniákszóda átalakulása. — Un­garisches Wirtschafts - Jahrbuch. — A Süss Nándor Rt. műszerész szakiskolája. — Országos Iparos Évkönyv. — A közszállítási döntések késedelme. — Cégváltozás. — Országos Mező­­gazdasági Közlöny. — Óvás a zugtudakozók visszaélései ellen. — Gyártelepek őrzése. — Ál­lami gép­járóművezető-képző tanfolyam. — Új gyártmány. — Ügyvédi képviselet Prágában. — Műszaki továbbképzés.........................................10 Szociális politika: A társadalombiztosításra vonatkozó új rendel­kezések. — Ipari munkaalkalmak előmozdítása. — Az MTI megegyezett a gyógyszerészekkel. — Mikép lehet ezután az öregségi biztosítás va­gyonát elhelyezni? — 1000 kislakást épít az OTI. — Az OTI szegedi székházépítése. — A régi társadalombiztosítási tartozások elenge­dése. — Szanatóriumokat akar az OTI átalakí­tani kórházzá?.....................................................14 Vámpolitika: A lengyel exportküldemények származási bizo­nyítványai. — Kiviteli adómegtérítés .... 15 Közlekedés: Az államvasút svájci frank értékű új árudíj­szabása ..................................................................16 Bornemisza Géza iparügyi miniszter Mezőkereszte­sen nagy beszédet mondott a reformpolitika céljairól és az iparügyi minisztérium feladatairól. Hogy az ilyen agitációs célú, polemikus élű beszédekben a gyáripart nem épen jelentőségéhez, országépítő hivatásához mért beállításban szerepeltetik, még azok sem, akiknek kezébe e termelési ág sorsának intézése van letéve, azt mi már rég megszoktuk; az egyetlen Walkó Lajos kivételével, aki inkább darabokra tépette volna magát, minthogy politikai célzattal olyat mondjon, aminek belső igazsá­gáról nem volt meggyőződve­ — tehát az ő kivételével egyetlen olyan kereskedelmi miniszter nem akadt, aki a választópolgárság előtt megszólalva, nem azt tartotta volna elsőrendű kötelességének, hogy a gyáripart méresre tanítsa. Soha földmívelésügyi miniszter nem érezte szük­ségét annak, hogy a mezőgazdaságot kioktatásban része­sítse, vele szemben pedagógiai feladatokra vállalkozzon, de a kereskedelemügyi miniszterek mindig szükségesnek tartották vállalni ezt a szerepet az iparral szemben, nem mintha azt hitték volna, hogy az iparnak valóban szük­sége van az ő kategorikus imperativusaikra, hanem mert szükségesnek vélték ezt a mezőgazdasági lakosság bizal­mának megnyerése végett. (Ami, legjobb meggyőződé­sünk szerint, tiszteletlenség volt a mezőgazdasági lakos­sággal szemben.) Amikor tehát Bornemisza Géza ipar­ügyi miniszter Mezőkeresztesen hozzálátott az ipar neve­léséhez, tulajdonképpen folytatója volt annak a szellem­nek, melynek jegyében elődei mutatkoztak, valahányszor Mezőkeresztesen az ipari termelésről szólani szükséges­nek látták. Ezt mi már meg is szoktuk s ez ellen a tradíció ellen — tudatában annak, hogy politikailag va­lami különös súllyal, sajnos, nem bírunk — nem is nagyon tiltakoznánk. Ha a miniszter úr szükségesnek látja kije­lenteni, hogy az iparnak nem az a hivatása, hogy új ipari mágnásokat neveljen, hát Isten neki! az ipar ugyan soha­sem gondolta, hogy neki ez volna a feladata, de ha az iparügyi miniszter csak ilyen megállapításokkal vél­ne- Oldal SZEMLE

Next