Magyar Gyáripar, 1940 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-20 / 1. szám
a MAGYAR GYÁRIPAR zására; a hajóúr biztosítására vonatkozó intézkedésekre; normális származási bizonyítvány beszerzésére; tengeri útnál az angol követség származási igazolására. Hangsúlyozni kell, hogy mindezek az igazolások akkor válnak szükségessé, amidőn az exportőr tevékenységének mégis csak legnehezebb és legméltánylandóbb része, t. i. az üzlet megkötése már megtörtént, ami szintén számtalan előzetes aktussal, ajánlattétellel, levelezéssel, esetleg személyes tárgyalással stb. stb. van egybekötve. A kiviteli engedélyek, illetve tanúsítványok megadásánál a legkülönbözőbb hatóságoknak van szerepük, így különböző minisztériumoknak, a Külkereskedelmi Hivatalnak, a Jelemzeti Banknak és így tovább. Az európai kikötőket elhagyó hajókban szállított árukhoz szükséges az angol konzulátus származási bizonyítványa, amelyet előzetesen magyar szempontból a Külkereskedelm Hivatal ellenőriz. Nyilvánvaló, hogy a legteljesebb jóindulat és előzékenység mellett is a várakozás, az ivőveszteség, szóval a nehézségek halmozódásával kerülnek szembe az exportáló vállalatok. A különböző fórumoknak a kiviteli engedélyekhez való hozzájárulása kétféle módon szokott történni; aktaszerűen, minőn a kivitel kémem írásban járja meg az illetékes fórumokat vagy azok egy részét; vagy pedig a Külkereskedelmi Bizottság (Tárcaközi Bizottság előtt történő tárgyalás útján. A Tárcaközi Bizottság elé tartoznak a fontosabb elvi kérdések, a kompenzációs ügyek és így tovább. Szövetségünk ismételten és igen behatóan foglalkozott azzal a kérdéssel, hogyan lehetne a kiviteli engedélyezési eljárást egyszerűbbé és gyorsabbá tenni. Az első felmerült gondolat az volt, hogy a sokféle fórum mellett megfelelő szakértelemmel és kellő felhatalmazással rendelkező egyetlen szerv bírálná el és intézné el, az összes kérelmeket, tehát adminisztratív egy kéz lépne a különböző kompetenciák helyébe. Ez a gondolat talán nem is olyan kivihetetlen, mint amilyennek első pillanatban feltűnik. Ismerjük azonban egy ilyen adminisztratív egykézrendszer megvalósításának akadályait. Ezeket figyelembe véve úgy véljük, hogy az exporthoz és annak ellenőrzéséhez fűződő gyakorlati és kormányzati követelményeknek érvényesülése szempontjából leginkább kielégtő az a javaslat, amely megbeszéléseinken a gépipar által felvetett gondolat alapján alakult ki s amely a következőkben foglalható össze: A kiviteli engedélyek, illetőleg tanúsítványok elintézésénél szerepet játszó hatóságok delegáltjaiból és az, illető szakmai érdekképviselet egy-két megbízottjából alakított szakmai bizottságok tárgyalják hetenkint legalább egyszer a kiviteli ügyeket olyan expeditív módon, hogy az említett okmányok véleményezése és a szükséges intézkedések megtétele magán az ülésen, vagy ezzel közvetlenül kapcsolatban időveszteség nélkül megtörténjék. Minden ilyen bizottság mellé természetesen külön irodát kellene szervezni (illetőleg a meglévőket átszervezni), amelyeknek az ügyek adminisztrálása volna a feladata. Az adminisztratív nehézségek általános és elvi jelentőségű csökkenésén kívül alkalmunk volt az illetékes tényezők figyelmét számos részletkérdésre felhívni s ezek közül egyik-másik pontnál — ki kell itt emelnünk a Külkereskedelmi Hivatal előzékenységét, — már eredményt is értünk el. Ugyancsak foglalkoztunk a behozatali engedélyezési eljárás adminisztrációjának egyszerűsítésével is. Ebben a tekintetben különösen a nyersanyagok behozatalára vonatkozó engedélyek, illetőleg devizakiutalások minél sürgősebb elintézését kértük. 1. szám. Ipari anyaggazdálkodás Az ipari anyaggazdálkodás szervezéséről nyújtott legutóbbi tájékoztatónk óta történteket a következőkben foglaljuk össze: Az egyes anyagkészletek zár alá vételével kapcsolatos intézkedéseket módosította a 12.117/1969. M. E. rendelet (Budapesti Közlöny 1989 december 24.). Egyfelől kiegészítette ugyanis a 12.113/1939. M. E. rendelethez (Budapesti Közlöny 1939 szeptember 2.) csatolt és a zár alá vett anyagokat tartalmazó listákat, másfelől pedig azokból egyes cikkeket törölt és azokat a zár alól felszabadította. Kiegészítette a rendelet a vas- és fémcikkek, a vegyészeti cikkek, a textiláruk és a gyógyszeráruk listáját, viszont törölt a bőr-, textil és gyógyszeráruk listájából több cikket. .....* • '■ ■ . ■ m - 1 Új anyaggazdálkodási bizottságok Az eddig megalakított hat anyaggazdasági bizottságon kívül megalakult a faipari, vas- és acélipari, vegyészeti, végül az olaj- és zsiradékipari bizottság. 1. A 64.700/1939. Ip. M. rendelt (Budapesti Közlöny 1939 december 19.) intézkedett a faipari anyaggazdálkodás szakbizottságának refailitásáról. A bruttong tagjai a következők: Haus Károly min. tanácsos elnök, Jóri Zoltán min. tanácsos, Zsombory Ignác főerdőtanácsos és Vági Márton min. főmérnök elnökhelyettesek, Bálint Lajos, a Parkett- és Asztalosárugyár Kft. igazgatója, Bertalan István dr., a GyUt sz. h. igazgatója, Berecz Károly fatermelő és fürésztulajdonos, Bíró Zoltán miniszteri tanácsos, az OBE ügyvezető igazgatója, Jordán János dr., a Cardo Faipari és Bútorkereskedelmi Rt. és a Szlavónia Faipari Rt. ügyv. igazgatója, Kremper Antal kereskedelmi és iparkamarai fogalmazó, Nagy Antal felsőházi tag, kamarai alelnök, peremartoni Nagy Sándor, a Középeurópai és Árucsereforgalmi Rt. igazgatója, Onczay László kormányfőtanácsos, igazgató, Kupenich László dr., a Furnir- és Lemezművek Rt. igazgatója, Szente-Varga István, az Első Magyar Kartonlemezgyár Rt. ügyv. igazgatója és Vuk Gyula kér. főtanácsos, a Magyar Fatermelők, Fakereskedők és Faiparosok Orsz. Egyesületének elnöke, bizottsági tagok. 2. A 65.600/1939. Ip. M. rendelet felállította (Budapesti Közlöny 1939 december 19.) a vas- és acélipari anyaggazdálkodás szakbizottságát. A bizottság tagjai a következők: A vas. és acélipari szakbizottság elnöke Markhot Jenő ny. min. osztályfőnök, helyettesei: Hubert Ernő ny. MÁV. igazgatóhelyettes, Lakits Sándor dr. min. titkár, Nahoczky Alfonz dr. min. műszaki tanácsos és Zechmeister István min. főmérnök, tagjai: vitéz Berencsy Béla kormányfőtanácsos, a M. kir. Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak műszaki főtanácsosa, Dunckel Károly kormányfőtanácsos, a Magyar Acélárugyár Rt. vezérigazgatója, Fuchs Albert, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara titkára, Kajtár Lajos lakatosmester, a Budapesti Lakatosok stb. Ipartestületének alelnöke, Mátyás Jenő, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. vezérigazgatója, Melcher László, a Ganz és Társa Villamossági, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. igazgatóhelyettese, Mihályfi Dezső kormányfőtanácsos, a Láng L. Gépgyár Rt. ügyvezető igazgatója, Schnetzer Ágoston, a Magyar Waggon- és Gépgyár Rt. vezérigazgatója, Levin Henrik, a Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Rt. cégvezetője, Stromfeld Ferenc kereskedelmi főtanácsos, a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének ügyvezető igazgatója, gróf Teleki Andor, a Weiss Manfréd Acél- és Fémműves Rt. igazgatója és Zorkóczy Béla, a Hubert és Sigmund Acél- és Fémárugyár Rt. igazgatója. A fémipari szakbizottság elnöke vitéz Saáry Lajos miniszteri osztálytanácsos, helyettesei: Károly Lajos hm. tk. őrnagy, LakitsSándor