Magyar Gyáripar, 1940 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1940-01-20 / 1. szám

a MAGYAR GYÁRIPAR zására; a hajóúr biztosítására vonatkozó intézkedésekre; normális származási bizonyítvány beszerzésére; tengeri útnál az angol követség származási igazolására. Hangsú­lyozni kell, hogy mindezek az igazolások akkor válnak szükségessé, amidőn az exportőr tevékenységének mégis csak legnehezebb és legméltánylandóbb része, t. i. az üzlet megkötése már megtörtént, ami szintén számtalan elő­zetes aktussal, ajánlattétellel, levelezéssel, esetleg sze­mélyes tárgyalással stb. stb. van egybekötve. A kiviteli engedélyek, illetve tanúsítványok meg­adásánál a legkülönbözőbb hatóságoknak van szerepük, így különböző minisztériumoknak, a Külkereskedelmi Hi­vatalnak, a Jelemzeti Banknak és így tovább. Az euró­pai kikötőket elhagyó hajókban szállított árukhoz szük­séges az angol konzulátus származási bizonyítványa, amelyet előzetesen magyar szempontból a Külkereske­­delm­ Hivatal ellenőriz. Nyilvánvaló, hogy a legteljesebb jóindulat és előzé­kenység mellett is a várakozás, az ivőveszteség, szóval a nehézségek halmozódásával kerülnek szembe az expor­táló vállalatok. A különböző fórumoknak a kiviteli engedélyekhez való hozzájárulása kétféle módon szokott történni; akta­­szerűen, minőn a kivitel kémem írásban járja meg az illetékes fórumokat vagy azok egy részét; vagy pedig a Külkereskedelmi Bizottság (Tárcaközi Bizottság­ előtt történő tárgyalás útján. A Tárcaközi Bizottság elé tar­toznak a fontosabb elvi kérdések, a kompenzációs ügyek és így tovább. Szövetségünk ismételten és igen behatóan foglalko­zott azzal a kérdéssel, hogyan lehetne a kiviteli enge­­délyezési eljárást egyszerűbbé és gyorsabbá tenni. Az első felmerült gondolat az volt, hogy a sokféle fórum mellett megfelelő szakértelemmel és kellő felhatalmazás­sal rendelkező egyetlen szerv bírálná el és intézné el, az összes kérelmeket, tehát adminisztratív egy kéz lépne a különböző kompetenciák helyébe. Ez a gondolat talán nem is olyan kivihetetlen, mint amilyennek első pilla­natban feltűnik. Ismerjük azonban egy ilyen adminiszt­ratív egykézrendszer megvalósításának akadályait. Eze­ket figyelembe véve úgy véljük, hogy az exporthoz és annak ellenőrzéséhez fűződő gyakorlati és kormányzati követelményeknek érvényesülése szempontjából leginkább kielégtő az a javaslat, amely megbeszéléseinken a gép­ipar által felvetett gondolat alapján alakult ki s amely a következőkben foglalható össze: A kiviteli engedélyek, illetőleg tanúsítványok elintézésénél szerepet játszó hatóságok delegáltjai­ból és az, illető szakmai érdekképviselet egy-két megbízottjából alakított szakmai bizottságok tár­gyalják hetenkint legalább egyszer a kiviteli ügye­ket olyan expeditív módon, hogy az említett okmá­nyok véleményezése és a szükséges intézkedések megtétele magán az ülésen, vagy ezzel közvetlenül kapcsolatban időveszteség nélkül megtörténjék. Minden ilyen bizottság mellé természetesen külön irodát kellene szervezni (illetőleg a meglévőket át­szervezni), amelyeknek az ügyek adminisztrálása volna a feladata. Az adminisztratív nehézségek általános és elvi je­lentőségű csökkenésén kívül alkalmunk volt az illetékes tényezők figyelmét számos részletkérdésre felhívni s ezek közül egyik-másik pontnál — ki kell itt emelnünk a Külkereskedelmi Hivatal előzékenységét, — már ered­ményt is értünk el. Ugyancsak foglalkoztunk a behozatali engedélyezési eljárás adminisztrációjának egyszerűsítésével is. Ebben a tekintetben különösen a nyersanyagok behozatalára vonatkozó engedélyek, illetőleg devizakiutalások minél sürgősebb elintézését kértük. 1. szám. Ipari anyaggazdálkodás Az ipari anyaggazdálkodás szervezéséről nyújtott legutóbbi tájékoztatónk óta történteket a következőkben foglaljuk össze: Az egyes anyagkészletek zár alá vételével kapcsola­tos intézkedéseket módosította a 12.117/1969. M. E. ren­delet (Budapesti Közlöny 1989 december 24.). Egyfelől kiegészítette ugyanis a 12.113/1939. M. E. rendelethez (Budapesti Közlöny 1939 szeptember 2.) csatolt és a zár alá vett anyagokat tartalmazó listákat, másfelől pedig azokból egyes cikkeket törölt és azokat a zár alól felsza­badította. Kiegészítette a rendelet a vas- és fémcikkek, a vegyészeti cikkek, a textiláruk és a gyógyszeráruk lis­táját, viszont törölt a bőr-, textil és gyógyszeráruk lis­tájából több cikket. .....* • '■ ■ . ■ m­ - 1 Új anyaggazdálkodási bizottságok Az eddig megalakított hat anyaggazdasági bizottsá­gon kívül megalakult a faipari, vas- és acélipari, ve­gyészeti, végül az olaj- és zsiradékipari bizottság. 1. A 64.700/1939. Ip. M. rendelt­ (Budapesti Köz­löny 1939 december 19.) intézkedett a faipari anyaggaz­dálkodás szakbizottságának refailitásáról. A b­ruttong tagjai a következők: Haus Károly min. tanácsos elnök, Jóri Zoltán min. tanácsos, Zsombory Ignác főerdő­­tanácsos és Vági Márton min. főmérnök elnökhelyette­sek, Bálint Lajos, a Parkett- és Asztalosárugyár Kft. igazgatója, Bertalan István dr., a GyUt sz. h. igazgatója, Berecz Károly fatermelő és fürésztulajdonos, Bíró Zoltán miniszteri tanácsos, az OBE ügyvezető igaz­gatója, Jordán János dr., a Cardo Faipari és Bútorke­reskedelmi Rt. és a Szlavónia Faipari Rt. ügyv. igazga­tója, Kremper Antal kereskedelmi és iparkamarai fogal­­mazó, Nagy Antal felsőházi tag, kamarai alelnök, pere­­martoni Nagy Sándor, a Középeurópai és Árucserefor­galmi Rt. igazgatója, Onczay László kormányfőtanácsos, igazgató, Kupenich László dr., a Furnir- és Lemezmű­vek Rt. igazgatója, Szente-Varga István, az Első Magyar Kartonlemezgyár Rt. ügyv. igazgatója és Vuk Gyula kér. főtanácsos, a Magyar Fatermelők, Fakereskedők és Faiparosok Orsz. Egyesületének elnöke, bizottsági tagok. 2. A 65.600/1939. Ip. M. rendelet felállította (Bu­dapesti Közlöny 1939 december 19.) a vas- és acélipari anyaggazdálkodás szakbizottságát. A bizottság tagjai a következők: A vas. és acélipari szakbizottság el­nöke Markhot Jenő ny. min. osztályfőnök, helyettesei: Hubert Ernő ny. MÁV. igazgatóhely­ettes, Lakits Sándor dr. min. titkár, Nahoczky Alfonz dr. min. műszaki ta­nácsos és Zechmeister István min. főmérnök, tagjai: vitéz Berencsy Béla kormányfőtanácsos, a M. kir. Ál­lami Vas-, Acél- és Gépgyárak műszaki főtanácsosa, Dunckel Károly kormányfőtanácsos, a Magyar Acéláru­gyár Rt. vezérigazgatója, Fuchs Albert, a Budapesti Ke­reskedelmi és Iparkamara titkára, Kajtár Lajos lakatos­mester, a Budapesti Lakatosok stb. Ipartestületének al­­elnöke, Mátyás Jenő, a Rimamurány-Salgótarjáni­ Vasmű Rt. vezérigazgatója, Melcher László, a Ganz és Társa Villamossági, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. igazgató­­helyettese, Mihályfi Dezső kormányfőtanácsos, a Láng L. Gépgyár Rt. ügyvezető igazgatója, Schnetzer Ágoston, a Magyar Waggon- és Gépgyár Rt. vezérigazgatója, Levin Henrik, a Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Rt. cégvezetője, Stromfeld Ferenc kereskedelmi fő­tanácsos, a Magyar Vasművek és Gépgyárak Orszá­gos Egyesületének ügyvezető igazgatója, gróf Teleki Andor, a Weiss Manfréd Acél- és Fémműves Rt. igazga­tója és Zorkóczy Béla, a Hubert és Sigmund Acél- és Fémárugyár Rt. igazgatója. A fémipari szakbizottság elnöke vitéz Saáry Lajos miniszteri osztálytanácsos, he­lyettesei: Károly Lajos hm. tk. őrnagy, Lakits­­Sándor

Next