Magyar Gyáripar, 1941 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-20 / 1. szám

A MAGYAR GYÁRIPAR 1. szám. A vasúti tarifabizottság ülése A Magyar Vasutak Állandó Díjszabási Bizottsága múlt évi december 19-én tartotta XXXVII. ülését Buda­pesten Udvarhelyi Károly kormányfőtanácsos, MÁV igaz­gatóhelyettes elnöklete alatt. A napirend előtt az elnök me­legen üdvözölte a kolozsvári és marosvásárhelyi kör- és iparkamarák első ízben megjelent kiküldötteit és részle­tes beszámolóban ismertette az utolsó ülés óta eltelt félév nevezetesebb közlekedési eseményeit. Az erdélyi és keletmagyarországi területek örvendetes visszatérése súlyos feladatok elé állította a vasutak vezetőségét. Is­mertette azokat az intézkedéseket, melyeket a MÁV ve­zetősége a nehézségek lehető áthidalására tett, az anya­országgal közvetlen vasúti összeköttetéssel nem bíró terü­leten vonatpótló autóbuszforgalom bevezetésével, vala­mint a Szászlekence—Kolozsnagyida között 16 km hosszú­ságú keskenyvágányú vasútvonalnak rekordidő alatt való kiépítésével. Ez a vonal, ha kerülő úton és­ kétszeri átszállással, illetve átrakással is, de mégis lehetővé teszi a közvetlen vasúti forgalmat az anyaország és a Szé­kelyföld között. Ez azonban a vonal korlátolt teljesítő képességére való tekintettel csak átmeneti intézkedésnek tekinthető addig is, míg a rendes fővonal Beszterce és Déda között kiépül, ami azonban a nehéz terepviszonyok folytán csak 1942. év elejére várható. Addig is fenn­tartja a MÁV a keskenyvágányú csatlakozás mellett a vonatpótló autóbuszforgalmat. A visszacsatolt vonalak hossza 1852 km rendes és 860 km keskeny nyomtávú, 298 új állomással és 148 megállóhellyel. Bár a rendelkezésre álló statisztikai ada­tok a viszonyok rendkívüli alakulása folytán összehason­lításra nem alkalmasak, tájékozódásul mégis felemlíti, hogy az előző ülés óta lefolyt félévben az utaslétszám 8,18%-kal, a személyforgalomból eredő bevétel 16,1%-kal emelkedett, dacára az ismételten kényszerű szükségből elrendelt forgalmi korlátozásoknak. A vonalak meghosz­­szabbodása folytán a menetdíjtáblázat 1400 kilométerig s egyúttal 501 kilométertől kezdve az eddiginél jóval alacsonyabb egységtételek vétettek számításba, úgy hogy a menetdíjak — különösen a hosszabb távol­ságokban — egészen 20%-ig csökkentek. Az áruforga­lomban az emelkedés 10.66%, az ebből eredő többevé­­tel 10.84%. Ismerteti az új árudíjszabás alapelvét, az abban kifejezésre jutó degresszivitást, bejelenti, hogy új háztól-házig való díjszabás jelenik meg a tételek némi felemelése mellett, tekintve, hogy a fuvarosoknak magasabb díjakat kell fizetni. Viszont az új díjszabás az érdekeltségek kívánságára egyes fontosabb vidéki góc­pontok forgalmára is tartalmaz díjtételeket, s abba már a fontosabb erdélyi állomások is felvétettek. A bevezető beszéd után ugyancsak napirend előtt Hegyi Imre kormányfőtanácsos. Szövetségünk tarifaügyi előadója utalt arra, hogy az erdélyi és keletmagyar­országi területek visszacsatolása után úgy a kormány­zat, mint az egész gazdasági közvélemény behatóan fog­lalkozik a visszatért országrész gazdasági problémáival. A legutóbbi Marosvásárhelyen a miniszterelnök úr elnök­lete alatt megtartott gazdasági tanácskozáson Álgyay Pál államtitkár kilátásba helyezte az árudíjszabások te­rén a helyzet alapos megvizsgálását és a legmesszebb­menő könnyítéseket ott, ahol erre szükség van. Egyes sajtóorgánumok jelezték, hogy ezzel a problémával egy közeljövőben összehívandó speciális tarifaankét fog fog­lalkozni, ami azonban nem történt meg, sőt a tarifa­­bizottság napirendje sem tartalmaz erdélyi vonatkozású javaslatokat, holott az erdélyrészi vállalatok részéről állandó a panasz, hogy a beszerzési és elhelyezési piacok megváltozása s a távolsági viszonyok eltolódása, vala­mint a román imperium alatt élvezett kedvezmények megszűnése folytán számos üzem igen nehéz helyzetbe került és megsegítésre vár. Ennek a megsegítésnek első­sorban abban kellene nyilvánulnia, hogy a visszanyert területeknek az ország központjától való nagy távolsága folytán előálló nehézség valami módon enyhíttessék. Ez pedig aligha vihető más képen keresztül, mint az áru­díjszabás degresszivitásának további kimélyítésével, te­kintve, hogy a jelenlegi díjszabás lépcsőzetes beosztása csak a Felvidék és Kárpátalja visszacsatolásával elő­állott helyzettel számolt s­ már 500 km-nél kezdődik az ú. n. végtelen zóna, holott Erdéllyel kapcsolatban jóval nagyobb távolságok is szóba j­öhetnek. Különösen fontos volna a széndíjszabás ilyen irányú revíziója, minthogy ennek a nélkülözhetetlen üzemanyagnak beszerzése szem­pontjából az erdélyi vállalatok különösen nehéz helyzet­ben vannak. Természetes azonban, hogy sok vállalatnak speciális helyzetéből kifolyólag is vannak különleges kívánságai. Szövetségünk nevében ezért arra kérte a MÁV vezetőségét, adjon módot arra, hogy az érdekelt vállalatok kívánságaikat és panaszaikat illetékes fórum előtt előadhassák, utalva e tekintetben a Felvidék és Kárpátalja visszacsatolása alkalmával Ungvárott ha­sonló tárgyban rendezett tarifaülés alkalmával szerzett kedvező, tapasztalatokra. Kénytelen, úgymond, egy további, az egész gazda­sági életet közelről érdeklő visszásságra rámutatni. Azokról a díjkedvezményekről van szó, melyeket a vasút évente összefoglalva a »Díjkedvezményi jegyzék« kereté­ben, tesz közzé s melyeknek érvénye a naptári év végé­vel lejár. Igen nehéz helyzetet teremt az egész gazda­sági életre, de különösen a gyáriparra, hogy még hu­szonnégy órával a kedvezmény lejárta előtt sem tud­hatja, számíthat-e, annak megújítására, kalkulálhat-e üzletkötéseinél továbbra is a fuvardíjjal. A mai nehéz viszonyok között, amikor a fuvardíjemelés okozta ter­melési többköltség áthárításának az Álkotmánybiztos­­ság által rögzített árak mellett nincs lehetősége, élet­kérdés a vállalatok szempontjából a fuvardíjak ismerete és hogy a fuvardíjkedvezmények módosítása ne találja őket készületlenül s a kormányzat, illetve a vasút adjon módot arra, hogy a tervezett módosításhoz az érdekel­tek hozzászólhassanak és azokról tudomást szerezhesse­nek, hogy elkerülhetetlen tarifadrágítás esetén alkalmuk ési idejük­ legyen az árak megfelelő szabályozása érdeké­ben az Álkormánybiztosságnál eljárni. Napirend előtt még felszólalt Gyömrei Sándor, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara titkára, továbbá a kolozsvári és marosvásárhelyi kamarák képviselői, kik szintén nyomatékosan kérték az Államvasutak vezetősé­gét, hogy a visszatért országrész speciális problémáival a legbehatóbban foglalkozzék s a felmerült nehézségeket minél sürgősebben orvosolja s ugyancsak kérték az ér­dekeltek meghallgatását. Az elnök azután bemutatta a MÁV tulajdonában levő különleges berendezésű vasúti kocsik — el­sősorban a hűtőkocsik — bérleti díjának fel­emelésére vonatkozó javaslatát. A bizottság tag­jai azonban kijelentették, hogy az érdekeltsé­gekkel való tárgyalás nélkül nincs módjukban a javaslathoz hozzászólni. A bizottság úgy határo­zott, hogy az érdemleges válasz december hó végéig megadható. Sajnos, az érdekeltségek ellenvetései meg­hallgatásra nem találtak, mert a MÁV indokolása sze­rint a különleges kocsik, különösen a hűtőkocsik beszer­zési ára olyan magas (a hűtőkocsiké 45.000 P), hogy még a felemelt bérösszeg sem fedezi távolról sem az amortizációt. Az emelés mértéke a hűtőkocsiknál: tej­­szálllító hűtőkocsi évi bére 300 pengőről 400 pengőre, belföldi élelmiszer kocsik bére 740 pengőről 800 pengőre (export változatlan marad), sör­küldeményekre 400 pen­gőről 700 pngőre. A napirend többi pontjai során, több új árucikknek és vegyi terméknek az áruosztályba való felvételét, a dem­onok és bútorlécek díjszabási helyzetének tisztázá­sát határozta el a bizottság. A kolozsvári kereskedelmi és iparkamara képviselőjének indítványára elhatározta a bizottság, hogy legközelebbi (tavaszi) ülését Kolozs­várott fogja megtartani.

Next