Magyar Gyáripar, 1942 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1942-01-20 / 1. szám
2 MAGYAR GYÁRIPAR 1. szám. A munkabérpótlékolásról Szóló rendelet a multihoz képest annyiban teremtett változást, hogy ugyancsak rögzítette a jutalékkulcsot, ahol a keresetnek ez az alapja, egyébként a pótlék kulcsát az anyaország területén 30 százalékban, a visszatért Erdély és délvidéki területeken pedig 23 százalékban állapította meg. A rendeletek gyakorlati alkalmazása körül felmerült kérdéseket jórészt tisztázta az a két részletes tájékoztató körlevél, amelyet szövetségünk a Magyar Munkaadók Központjával együttesen bocsátott tagjaink rendelkezésére. Az eldöntetlen kérdések tisztázása érdekében előterjesztést tettünk az iparügyi minisztériumban, ahol kilátásba helyezték, hogy e kérdéseket megválaszoló rendeletmagyarázatot mint közigazgatási döntést nyilvánosságra hozzák. A rendeletek alkalmazásával kapcsolatosan különösképpen a következőkre hívjuk fel a figyelmet: A rendelet értelmében az 1941. november 30. napja után teljesített szolgálatért, illetőleg munkáért pótlékot kell fizetni. Ez időpont után történő új felvételeknél tehát ügyelni kell arra, hogy pontosan megállapíttassék a felvett alkalmazott fizetése, szóval az az illetménye, amely a pótlékolás alapjául szolgál és a pótlékkulcs alkalmazása mellett járó összilletménye. A szolgálatban lévő alkalmazottaknál is külön feltüntetendő a fizetés, a fizetés után járó pótlék, továbbá a fizetésbe be nem számító összeg, így lehet csak elkerülni azt, hogy a pótlékolandó illetmény és a pótlék kulcsa tekintetében vita az érdekeltek között ne legyen. Ha a rendelet alkalmazása folytán valakinek az évi összilletménye eléri vagy meghaladja a 24.000 pengőt, a vezető állások betöltéséről szóló 7140/1941. M. E. és a 3100/1941. P. M. rendelet alapján a munkaadónak bejelentést tenni és a többletfolyósításhoz hozzájárulást szereznie nem kell. A pótlék általában fizetésnek minősül. Ez alól csak annyiban tesz kivételt a rendelet, hogy amikor abból a szempontból kell megállapítani a tisztviselői illetményét, várjon meghaladja-e a 6000 pengőt, vagyis igénye van a teljesített túlórák után a 3000/1941. Ip. M. rendelet alapján túlóradíjra vagy sem, akkor a fizetési pótlék nem vehető figyelembe. A tisztviselői túlóradíjak kiszámításánál a pótlék figyelembe vétele viszont úgy történik, hogy a pótlékolt illetmény 1/180 része az alap és az így adódó órafizetésre adandó meg a 25 százalékos túlóradíj. A pótlékolandó fizetés kiszámítására nézve a tisztviselői rendelet 6. §-a nyújt felvilágosítást. Ennek kapcsán felmerül a kérdés, mennyiben pótlékolandó az az öszeg, amit a munkaadó a tisztviselőnek adótérítés címén fizet, vagy amit helyette adó fejében lefizet, illetőleg rendelkezésére bocsát. Erre nézve az a kialakult állásfoglalás, hogy 1. amennyiben a vállalat az adókat nem pontosan összeg szerint téríti, hanem átalányt ad, erre az átalányra a bér, illetőleg a fizetési pótlékot meg kell adni; 2. ha azonban a munkaadó az alkalmazott részére pontosam kiszámított tényleges adóját megtéríti, vagy helyette kifizeti, erre az összegre pótlék nem folyósítandó. A fizetési határok kiszámításánál, amikor azt kell megállapítani, hogy milyen pótlékkulcs alkalmazandó, figyelembe jön az az összeg, amit a munkaadó az alkalmazottaknak adó címén akár átalányként ad, akár a pontosan kiszámított adó fejében megtérít vagy helyette kifizet. A munkások bérének pótlékolásánál az úgynevezett gyártási prémiumok pótlékolása tekintetében a felfogás a következő: 1. ha a gyártási prémium fix öszszegben van megállapítva, a bérpótlék mértéke 30 százalék; 2. ha a gyártási prémium százalékos alapon van megállapítva, a rendelet 3. §-a értelmében az így adódó összeg 15 százalékkal pótlékolandó. A bérhatározatokban vagy rendeletekben megállapított úgynevezett minimális bérek (fizetések) után mindenkor a 30 százalékos pótlék térítendő. Az önként adott fizetés-, illetőleg béremelés összegének a pótlékba való beszámítását rendeletek 4. §-ai szabályozzák. A beszámítás lehetősége meglehetősen korlátozott és a beszámításra vonatkozó intézkedést mértékadó helyen megszorítóan magyarázzák. * A munkabér- és illetménypótlékok újabb szabályozásait követően fontos szervezeti változás történt az árellenőrzés tekintetében. A m. kir. minisztériumnak közellátásügyi igazgatás újabb szabályozásáról a hivatalos lap múlt évi december hó 31-iki számában megjelent 9280/1941. számú rendeletével január 1 hó 1. napján megszűnt az Árellenőrzés Országos Kormánybiztosságának működése és a jogszabályokban (2220/1938. M. E. számú és azt kiegészítő rendeletek) megállapított hatáskörében a közellátásügyi miniszter az érdekelt miniszterrel egyetértőleg jár el. A rendkívüli viszonyok között az árellenőrzés fontos feladatainak ellátására létesült apparátus tehát a közellátásügyi miniszter közvetlen hatáskörébe került és mint a közellátásügyi minisztérium árhivatalai folytatja működését. A szervezeti változás valójában semmiféle változást nem jelent az árellenőrzés feladatköre és célkitűzései tekintetében. Az Árellenőrzés Országos Kormánybiztossága eddig is elsősorban a közellátásügyi miniszter felügyelet© és irányítása mellett működött. Rozvácsy tábornok kormánybiztos, mint a közellátásügyi minisztérium államtitkára továbbra is az árhivatal élén marad és a kormánybiztosság kitűnő személyzete továbbra is változatlanul az eddigi hatáskörrel folytatja működését, csak a közvetlen kapcsolat a közellátásügyi minisztérium és az árhivatal között vált szorosabbá és az árszabályozás és árellenőrzés kapcsán felmerülő és más reszort minisztériumokat érintő kérdésekben a közellátásügyi minisztérium most már közvetlenül érintkezik az érdekelt miniszterekkel ésai Magyar Nemzeti Bank elnökével. Ezzel a szervezeti változással végleges szabályozást nyert más közellátásügyi tárcanélküli miniszter hatásköre és a kormányrendelet 1. §-a szerint hatáskörébe tartozik a) a közélelmezés, valamint általában az ilyen közszükségleti cikkekkel való ellátás irányítása és intézése, amely közszükségleti cikkek fogyasztói forgalmának szabályozását a minisztérium a közellátásügyi miniszter hatáskörébe utalja; b)az átalakulásnak, az ipari és más hasonló munka és szolgáltatás díjának ellenőrzése és az ezzel kapcsolatos intézkedések megtétele, kivéve a munkabéreknek és az elektromos áram fogyasztói árának megállapítását. A közellátási személyzet létszámában rendszeresített állami rendszerű fizetési osztályok és a megfelelő elnevezések a következők: V. fizetési osztály: közellá