Magyar Gyáripar, 1942 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1942-01-20 / 1. szám

2 MAGYAR GYÁRIPAR 1. szám. A munkabérpótlékolásról Szóló rendelet a multihoz képest annyiban teremtett változást, hogy ugyancsak rögzítette a jutalékkulcsot, ahol a keresetnek ez az alapja, egyébként a pótlék kulcsát az anyaország terü­letén 30 százalékban, a visszatért Erdély és délvidéki területeken pedig 23 százalékban állapította meg. A rendeletek gyakorlati alkalmazása körül felme­rült kérdéseket jórészt tisztázta az a két részletes tájé­koztató körlevél, amelyet szövetségünk a Magyar Munkaadók Központjával együttesen bocsátott tag­jaink rendelkezésére. Az eldöntetlen kérdések tisztázása érdekében előterjesztést tettünk az iparügyi miniszté­riumban, ahol kilátásba helyezték, hogy e kérdéseket megválaszoló rendeletmagyarázatot mint közigazgatási döntést nyilvánosságra hozzák. A rendeletek alkalma­zásával kapcsolatosan különösképpen a következőkre hívjuk fel a figyelmet: A rendelet értelmében az 1941. november 30. napja után teljesített szolgálatért, illetőleg munkáért pótlé­kot kell fizetni. Ez időpont után történő új felvételek­nél tehát ügyelni kell arra, hogy pontosan megállapít­­tassék a felvett alkalmazott fizetése, szóval az az illet­ménye, amely a pótlékolás alapjául szolgál és a pótlék­kulcs alkalmazása mellett járó összilletménye. A szol­gálatban lévő alkalmazottaknál is külön feltüntetendő a fizetés, a fizetés után járó pótlék, továbbá a fizetésbe be nem számító összeg, így lehet csak elkerülni azt, hogy a pótlékolandó illetmény és a pótlék kulcsa te­kintetében vita az érdekeltek között ne legyen. Ha a rendelet alkalmazása folytán­ valakinek az évi összilletménye eléri vagy meghaladja a 24.000 pengőt, a vezető állások betöltéséről szóló 7140/1941. M. E. és a 3100/1941. P. M. rendelet alapján a munkaadónak beje­lentést tenni és a többletfolyósításhoz hozzájárulást sze­reznie nem kell. A pótlék általában fizetésnek minősül. Ez alól csak annyiban tesz kivételt a rendelet, hogy amikor abból a szempontból kell megállapítani a tisztviselői illetmé­nyét, várjon meghaladja-e a 6000 pengőt, vagyis igénye van a teljesített túlórák után a 3000/1941. Ip. M. rende­let alapján túlóradíjra vagy sem, akkor a fizetési pót­lék nem vehető figyelembe. A tisztviselői túlóradíjak kiszámításánál a pótlék figyelembe vétele viszont úgy történik, hogy a pótlékolt illetmény 1/180 része az alap és az így adódó órafizetésre adandó meg a 25 százalé­kos túlóradíj. A pótlékolandó fizetés kiszámítására nézve a tiszt­viselői rendelet 6. §-a nyújt felvilágosítást. Ennek kap­csán felmerül a kérdés, mennyiben pótlékolandó az az öszeg, amit a munkaadó a tisztviselőnek adótérítés cí­mén fizet, vagy amit helyette adó fejében lefizet, ille­tőleg rendelkezésére bocsát. Erre nézve az a kialakult állásfoglalás, hogy 1. amennyiben a vállalat az adókat nem pontosan összeg szerint téríti, hanem átalányt ad, erre az átalányra a bér, illetőleg a fizetési pótlékot meg kell adni; 2. ha azonban a munkaadó az alkalma­zott részére pontosam kiszámított tényleges adóját meg­téríti, vagy helyette kifizeti, erre az összegre pótlék nem folyósítandó. A fizetési határok kiszámításánál, amikor azt kell megállapítani, hogy milyen pótlékkulcs alkalmazandó, figyelembe jön az az összeg, amit a munkaadó az alkalmazottaknak adó címén akár átalányként ad, akár a pontosan kiszámított adó fejében megtérít vagy helyette kifizet. A munkások bérének pótlékolásánál az úgynevezett gyártási prémiumok pótlékolása tekintetében a fel­fogás a következő: 1. ha a gyártási prémium fix ösz­­szegben van megállapítva, a bérpótlék mértéke 30 szá­zalék; 2. ha a gyártási prémium százalékos alapon van megállapítva, a rendelet 3. §-a értelmében az így adódó összeg 15 százalékkal pótlékolandó. A bérhatározatokban vagy rendeletekben megálla­pított úgynevezett minimális bérek (fizetések) után mindenkor a 30 százalékos pótlék térítendő. Az önként adott fizetés-, illetőleg béremelés össze­gének a pótlékba való beszámítását rendeletek 4. §-ai szabályozzák. A beszámítás lehetősége meglehetősen korlátozott és a beszámításra vonatkozó intézkedést mértékadó helyen megszorítóan magyarázzák. * A munkabér- és illetménypótlékok újabb szabályo­zásait követően fontos szervezeti változás történt az ár­­ellenőrzés tekintetében. A m. kir. minisztériumnak köz­­ellátásügyi igazgatás újabb szabályozásáról a hivata­los lap múlt évi december hó 31-iki számában megjelent 9280/1941. számú rendeletével január 1 hó 1. napján meg­szűnt az Árellenőrzés Országos Kormánybiztosságának működése és a jogszabályokban (2220/1938. M. E. számú és azt kiegészítő rendeletek) megállapított hatásköré­ben a közellátásügyi miniszter az érdekelt miniszterrel egye­tér­tőleg jár el. A rendkívüli viszonyok között az árellenőrzés fontos feladatainak ellátására létesült apparátus tehát a közellátásügyi miniszter közvetlen hatáskörébe került és mint a közellátásügyi miniszté­rium á­rhivatalai folytatja működését. A szervezeti vál­tozás valójában semmiféle változást nem jelent az ár­ellenőrzés feladatköre és célkitűzései tekintetében. Az Árellenőrzés Országos Kormánybiztossága eddig is első­sorban a közellátásügyi miniszter felügyelet© és irányítása mellett működött. Rozvácsy tábornok kor­mánybiztos, mint a közellátásügyi minisztérium ál­lamtitkára továbbra is az árhivatal élén marad és a kormánybiztosság kitűnő személyzete továbbra is vál­tozatlanul az eddigi hatáskörrel folytatja működését, csak a közvetlen kapcsolat a közellátásügyi miniszté­rium és az árhivatal között vált szorosabbá és az ár­­szabályozás és árellenőrzés kapcsán felmerülő és más reszort­ minisztériumokat érintő kérdésekben a közellá­tásügyi minisztérium most má­r közvetlenül érintkezik az érdekelt miniszterekkel és­­ai Magyar Nemzeti Bank elnökével. Ezzel a szervezeti változással végleges sza­bályozást nyert más közellátásügyi tárcanélküli miniszter hatásköre és a kormányrendelet 1. §-a szerint hatás­körébe tartozik a) a közélelmezés, valamint általában az ilyen közszükségleti cikkekkel való ellátás irányí­tása és intézése, amely közszükségleti cikkek fogyasz­tói forgalmának szabályozását a minisztérium a köz­ellátásügyi miniszter hatáskörébe utalja; b)­­az átala­kulásnak, az ipari és más hasonló munka és szolgálta­tás díjának ellenőrzése és az ezzel kapcsolatos intézke­dések megtétele, kivéve a munkabéreknek és az elektro­mos áram fogyasztói árának megállapítását. A közellátási személyzet létszámában rendszeresí­tett állami rendszerű fizetési osztályok és a megfelelő elnevezések a következők: V. fizetési osztály: közellá­

Next