Magyar Gyáripar, 1944 (35. évfolyam, 1-8. szám)

1944-01-20 / 1. szám

1. szám magyar gyáripar . A harmadik ellenvetés az, hogy ez a fejlődés a kollektivizálódás, irányába visz bennünket. Nem is lehet tagadni, hogy kiüsd ismérvei és jelensége szerii­t ez a fejlődés tényleg valami rokonságot tart a kollek­­tivizálódással. Akik azonban nem hatolnak mélyére esnnek a megállapításnak, azok elfelejtik azt, hogy egy pénzintézet, akár takarékpénztár, akár bank, tulajdon­képpen keret, amelyen belül a részvényeseken és — amennyiben betétüzlettel foglalkozó pénzintézetről van szó — a betétesekein keresztül sok-sok egyes érdek, sok-sok egyéni érdek érvényesül. Tíz évvel ezelőtt tet­tek közzé egy statisztikai felvételt arról, hogy a­ betét­­üzlettel foglalkozó pénzintézeteknél mi a­ kisültetek aránya. Kiderült, hogy nálunk a betétek 60%-a száz pengőnél, 80%-a pedig ezer pengőnél kisebb betét. De ha a kollektivizálódásról van­ szó, ezt a válto­zást elle­nsúlyozza az, hogy a mezőgazdasági vagyon mindenütt a világon különféle földreformok révén, de ezektől függetlenül is a szétbomlás, az apró részekre bomlás irányát mutatja, új gazdasági egyedek kelet­kezését. De még ha ezek az aggályok helytállóak volnának is, akkor is tudomásul kell vennünk azt a tényt, hogy a termelési és hitelszervezet között az utolsó száz év­­ben, kialakult viszony nélkül nem lehetett volna meg­­teremtetni annak a fejlődésnek feltételeit, amely létre­hozta az egész világon a meglévő ipari szervezetet. Nem lehetett volna­ biztosítani annak a fejlődésnek feltételeit, amely százmilliós tömegek életszínvonalát a jólét eddig nem ismert mértékére és fokára emelte. S itt nemcsak a fokozati különbség játszik nagy sze­repet, hanem a­ népesség hihetetlen megszaporodása is. Európa népessége az elmúlt száz év ■alaJtt 100 mil­lióról 460 millióra emelkedett. Tehát a tömegek­ meg­nőttek, nemcsak abszolút számokban s nemcsak az igény­ek emelkedtek, hanem az átlagos életkor meg­növekedése révén megnőtt az az időtartam is, amelyen keresztül ezekről a tömegekről gondoskodni kell. Ez a mögöttünk álló száz esztendő több emberről jobban és hosszabb időm át gondoskodott, mint minden korábbi időszak. Nézzünk végig nálunk a fejlődésen. A reformkor fellángolása, a­ Széchenyi és Kossuth-féle törekvések, a Fáy András által képviselt törekvéseik megindítot­ták az iparosodási folyamatot, amely a szabadságharc kitöréséig körülbelül 50 új iparvállalat és két jelentős pénzintézet létesítésére vezetett. Ezután következett az abszolutizmus, amelynek 18—20 esztendeje alatt szinte az egész fejlődés megállt. Az országban nagy tőke­­feleslegek gyűltek össze, de ezeket a tőkefeleslegeket nem használták fel ennek a korábban megindult fejlő­dési folyamatnak támogatására. Erre­ az időre esik viszont az a kezdeményezés, amely a Rimamurány Salgótarrjáni Vasmű, tehát az ország egyik legjelenté­kenyebb vállalata mai kerekeinek kialakulásához veze­tett. Erre az időre, az abszolutizmus éveire esik továbbá a malomipari fejlődés megindítása az Első Budapesti Gőzmalom létesítésével. Aztán jött a ki­egyezés. Utána az első évek inkább bankalapításoknak kedveztek. Az országban a bankok egész sora létesült, köztük a Magyar Általános Hitelbank. Ezekben az­­években kezdik meg a magyar cukoripar és malom­ipar fejlődésének azt a megszervezését­, amely a már ismert eredményekhez vezetett. De rövidesen, néhány év múlva válság tört ki, amely a fejlődési folyam­atait ismét megállapította. Jellemző azután az a húsz év, amely 1880. és 1900. közé esik. Ennek a húsz évnek második felében az ország életében bizonyos szociális feszültség jelentkezik. Agrárszocialista, megmozdulá­sok jelenségei mutatkoznak különösen az Alföldön. A kivándorlás egy­re komolyabbá válik. Vannak társa­dalmi megmozdulások, amelyek nyugtalanítóknak lát­szanak s amelyeket az akkori kortársak a millenniumi ünnepségek kábulatában talán, nem észleltek és nem mérlegeltek eléggé. Erre a húsz esztendőre azonban már 250 új ipari alapítás esik. A magyar törvényhozás iparfejlesztési törvényekért szavaz meg s elfogad egy olyan törvényes rendelkezést,­­amely maigyon jellem­zően juttatja kifejezésre a hitelszervezet és az ipari termelési egymáshoz való viszonyát. Az 1890:XIV. tc. ugyanis különleges adó- és illetékkedvezményeikben részesíti azokat a bankokat, amelyek az iparfejlesz­tésre hajlandóságért mutatnak. Azután jött az 1907. évi iparfejlesztési törvény, az azt követő fellendülés, a világháborús nagy cezúra, a trianoni összeomlás és elérkeztünk az első világháború utáni helyzethez, az önálló vámtarifa megszavazásához és létesüléséhez. Az önálló magyar vámtarifa védelme alatt példát­lan arányú iparfejlődés indult meg az országban. Ennek a fejlődésnek eredményeképpen ez időszerint kereken 5000 gyári jellegű iparvállalat van, amiből 1400 részvénytársasági formában működik. Ezt más fejlődést végigkíséri a magyar hite­lszervezet legmesszebbi lepő érdeklődése és részvétele, nemcsak­ 1924-től, hanem már korábbi időtől kezdve is. Az új magyar vámtarifa életbeléptetése után azon­ban az iparvállalatok részben önállóan is meg tudták alapozni a­ maguk egzisztenciáját. A részvénytársasági formában működő iparvállalatok saját tőkéje az 1940—41-es adatokat véve alapul 3500 millió pengő. Ebből 1000 millió pengő esik azokra a más vállalatokra­, amelyek a magyar hitelszervezettel valaminő kapcso­latban vannak, akár részesedés útján, akár hitel­visz­onytthatni Ezekben az iparvállalatokban 3000 millió pengő idegen tőke dolgozik , ebből a 3000 millió pen­gőből 2000 milliót a hitelszervezetek bocsátanak rendel­kezésre a hiteleik ismert alakjában. Ez a mai helyzet, de tisztában vagyunk valamennyien azzal, hogy a háború befejezése és a háború utáni viszonyok új fel­adatok elé állítják a termelést és a hi­telszervezetet egyformán­. Az iparügyi miniszteri úr költségvetési beszédében az iparnak azt a tőkeszükségletét, amely a háború után jelentkezni fog, azért, mert a háború során gyor­sabb elhasználódásnak kitett gépi felszerelést és be­rendezést fel kell újítani, a béke céljait szolgáló ter­melésre kell átállítani, korszerűsíteni kell, 500 millió pengőre teszi, természetesen nem, a mostani, hanem a■ háború kitörését megelőző pengő értékét véve alapul. Lesz azonban egyéb szükséglet is. A részvénytársasági formában dolgozó iparválla­latok forgótőkéje 1600­—1700 millió pengő. Ennek a­ forgótőkének egy részét, mégpedig nem is jelenték­telen részét — sajnos — a­ háborús viszonyok­ elsőre

Next