Magyar Hiradástechnika, 1946 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1. szám

ségű kérdéseknek a megoldását a C.C.I.F. 1945 október 29—30-án Londonban megtartott XIII. tel­jes ülése az európai nemzetközi távbeszélő össze­köttetések általános tervének vegyes bizottságára bízta. A bizottság 1946. március 25—30-ig Párizsban tartott első ülésén a magyar igazgatás — előzetes értesítés és meghívás hiányában — nem vett részt. Ezen az ülésen a bizottság a nemzetközi gyors­­szolgálat mielőbbi bevezetését tűzte ki célul. E cél eléréséhez vezető út első lépéseként homogén, nagyszámú összeköttetés létesítésére alkalmas és megfelelően hajlékony nemzetközi távkábel háló­zat megteremtését jelölte meg. A hálózat — a vegyes bizottság álláspontja szerint — nagy terjedési sebességű kábeleken és az azokra telepített sokcsatornás vívőáramú beren­dezéseken alapulna. Ez a javaslat helyes volt. Ha a nemzetközi viszonylatban is a korszerű gyors­­szolgálat bevezetése a cél, akkor a várakozás nél­küli forgalomhoz szükséges nagyszámú nagytá­volságú összeköttetést gazdaságos módon csakis sokcsatornás vivőáramú rendszerrel lehet meg­teremteni. Ezek alkalmazása pedig koaxiális vagy legalább is terheletlen kábeleknél lehetséges, mi­után a terhelés okozta határfrekvencia korlátozás miatt terhelt kábelérpárakon a beszédfrekvenciás összeköttetésen kívül legfeljebb három vivőáramú csatornát vihetünk át (1. ábra). Ezért sokcsator­nás vivőáramú berendezések alkalmazására terhe­letlen, vagy ahogyan nevezni szoktuk U-kábelekre van szükség. A terhelés hiánya természetesen a csillapítás növekedését idézi elő, ami az erősítő mezők hosszának csökkentését, vagyis az erősítők számának növelését teszi szükségessé. Általában a terheletlen áramkörök erősítő mező távolsága a fele a szokásos erősítő távolságnak, tehát 35 km. Egyrészt ezért, másrészt az alkalmazandó magas frekvenciák miatt az áthallási veszély nagyobb. Az áthallás különösen ott veszélyes, ahol nagy a nívókülönbség, ez pedig az egymáshoz közel fekvő ellentétes beszédirányú érpáraknál az erősítő me­zők végein a legnagyobb. Ezért az U-kábeleknél rendszerint külön kábelt fektetnek a két beszéd­irány részére. Annak semmi akadály­a nincs, hogy mindkét kábel ugyanabba az árokba kerüljön. Ha szükséges, a két egyirányú kábel közül az egyiket terhelt áramkörök vezetésére is fel lehet hasz­nálni. Ilyen kombinált U-kábelt fektetett a ma­gyar posta Budapest—Miskolc között. Az U érpá­rak frekvencia csillapítás görbéjét a 2. ábra szem­lélteti. 50 kHz-nél szélesebb frekvenciasáv átvitelére a terheletlen kábel gazdaságosan már nem hasz­nálható. Erre a célra szolgál a koaxiális kábel, amely terheletlen, központosan elhelyezett érből és a körülötte fekvő visszavezetésül szolgáló vé­kony, csőalakú rézköpenyből áll. A középső réz ér központos helyzetét egymástól egyenlő távol­ságra lévő alacsony dielektromos veszteségű szi­getelő tárcsák biztosítják. A kábel csillapítása fő­leg a középvezető és a cső egymás közti távol­ságától függ. A két beszédiránynak két külön koaxiális érpár felel meg, amelyek külön kábel­ben is lehetnek elhelyezve. Egy kábelben 4 koa­xiális érpárt is el lehet helyezni. A köröket ér­négyesekkel lehet kitölteni, amelyek jelzésre, táv­vezérlésre, vagy esetleg árnyékolt érpár formájá­ban rádió átvitelre használhatók fel. A koaxiális kábelnek gyakorlatilag nincs határfrekvenciája. Tekintettel arra, hogy a legmagasabb megenged­hető erősítés 7 Néper lehet és az átvitt igen magas frekvenciáknál a kábel csillapítása is már nagyon jelentős, az erősítő távolság csupán 10 km. A koa­xiális érpárok elég széles frekvenciasávot visznek át ahhoz, hogy televíziós közvetítés céljaira is fel­­használhatók legyenek. Teljesség kedvéért ugyanilyen röviden ismerte­tem azokat a sokcsatornás vivőáramú rndszereket is, amelyek valószínűleg az európai hírrendszer alapelemeit fogják képezni. Az egyik a 12-csatornás kábel vivőáramú rend­szer, a másik pedig a 600-csatornás koaxiális kábel­vivőáramú rendszer. A 12-csatornás rendszer adó oldalán (1. a 3. áb­rát) a beszédfrekvenciás sávok átültetése a kábe­len valóban átvitt frekvencia sávokra két lé­pésben történik. Első lépésben a 12 beszédfrek­vencia modulációja különböző vivőfrekvenciákkal történik. Ezeknek sávszélessége 64-től 108 kHz-ig terjed és a sávköz 4 kHz. Moduláció után az alsó oldalsáv jut tovább, úgyhogy a rendszer a 60-tól 108 kHz-ig terjedő sávszélességet foglalja el. Má­ KHi. 1. ábra­ 1 huzalos könnyű terhelésű, pupin áramkör csillapítás görbéje. 2. ábra. Terheletlen (UI) kábel csillapítás görbéje. HangfreherKO Csatorna » moz sovok csop. előtt 108 No 12 41 A2, »73 ] 100 Csatorna mod.­írok csop után Csop. carrier 3. ábra. A 12 csatornás kábel vivőáramú rendszer vivőfrek­vencia kiosztásának elve. 2

Next