Magyar kalapos ujság, 1939 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1939-01-01 / 1. szám

A MAGYAR KALAPOS ÚJSÁG kellett, hogy ne tartózkodjék a fogyasztástól, sőt le­hetőleg és minél többet, bőségesen vásároljon, mert a termelés megakadását, tehát az ország boldogulását egyenesen veszélyezteti, ha a termelt árucikkeket az ipar értékesíteni képtelen. Az iparügyi miniszter viszont rádión keresztül intézett szózatot az ország fogyasztóközönségéhez hasonló célok elérhetése érdekében. Ezeknek az intéz­kedéseknek némi eredménye is lett, mert az év máso­dik negyedében a vásárlás és fogyasztás ismét fel­lendült. Az év negyedik negyedében — eltekintve 1—2 iparágtól — újabb gazdasági visszaesést kellett tapasz­talnunk. Ennek okául a müncheni négyhatalmi kon­ferencia előtti háborús hangulatot kell megjelölnünk. Ez a második rendkívül nagy jelentőségű és az ország történelmében mérföldkövet jelentő esemény a trianoni rabbilincs szétszakítása volt. Visszakerült a felvidék egy része, és ezzel mintegy 25.000 rel több iparos vallhatja magát újra magyarnak. A Felvidék vissza­csatolásával a nagyobb terület, a több lakosság, ha ma még nem is nagyon érezhetően, de minden bizonnyal már a közeljövőben feltétlenül a termelés kellő foko­zását jelenti. Azok a területek, melyek a magyar többség folytán visszacsatoltattak, bár nagyobb ipari városai is vannak —Léva, Losonc, Kassa Érsekújvár, Komárom, Rimaszombat, Rozsnyó, Ungvár, Munkács, Beregszász — szakmánk érdekében feltétlenül fogyasztásnak szá­mítanak. A Szent Istváni esztendő harmadik fontos ese­ménye, melytől a magyar kézművesiparosság egy része keresetének némi megjavulását várta, az Eu­charisztikus kongresszus volt. Az a hatalmas szerve­zet mely hosszú hónapokon keresztül nagy tömegek megmozgatását tűzte ki célul, méltán kelthette ben­nünk azt a reményt, hogy a megduzzadó idegenfor­galom a fogyasztást erősen felfokozza és ennélfogva emelkedik bevételünk. Hogy reményeink nem váltak 100 százalékig valóra, annak újra a zűrzavaros európai politikai helyzet volt az oka. Habár így közvetlenül iparaink prosperitásán ez a megmozdulás nem sokat lendített, azonban a vendéglátó, élelmezési iparok fog­lalkoztatása révén, közvetett után, némi frisebb vér­keringést mégis csak jelentett számukra is. Az 1938 as esztendő újabb gazdasági visszaesés­sel zárult. Hisszük azonban, hogy ez csak átmeneti és a magyar akarás, kitartás, a magyar szorgalom és munkakészsé­g az eljövendő nehézségeket legyűri és a gazdasági helyzet a jövőben olyan lesz, hogy benne nyugodt bolrogulását találja meg a magyar kalap­ipar is. Az elmúlt év folyamán az Iparügyi Minisztérium vezetésében változás állott be. Az első iparügyi mi­niszter, Bornemisza Géza megvált e díszes, nehéz, de jól betöltött tisztségétől. Az ő törvényalkotásai a kéz­művesipar javát is szolgálták. Az Iparügyi Minisztérium működését az ő azon­nal­i cselekvő szelleme, a kézművesiparosság bajait, panaszait orvosolni vágyó és tudó akarása jellemez­ték Az új iparügyi miniszter — Kunder Antal — fiatal, tetterős ember, kiben bizhatunk és akinek mun­kálkodása elé nyugodtan tekinthet a magyar kézmű­ves iparosság. II. A kalapos helyzete. Amennyiben az ország iparosainak gazdasági körülményei sok kívánni valót hagytak hátra, úgy, hogy elmondhatjuk, hogy szakmánk gazdasági helyzete nem volt rózsás. Ez természetes, hiszen iparunkat a nagy magyar kézművesipari családtól elvonatkoztatni nem lehet. Iparaink a dolog rendjéből folyólag szerves részét képezi a magyar kézművesiparnak, az egész­nek. A gazdasági élet vérkeringésében beállott zava­rokat éppen úgy megérzi iparunk, mind a többi. Voltak mégis olyan különleges okok, melyek a többi iparoktól elvonatkoztatva, iparaink helyzetét különösen megnehezítették. Rendkívül súlyos kritikák hangzanak el napról­­napra az értékesítés terén. A vállalkozási árakban mutatkozó kilengések — különösen a lefelé mutatkozó eltérések — nagymértékben nehezítették tagjaink meg­élhetési lehetőségét, különösen azért, mert a termelési költségek, a munkabérek, a megélhetési lehetőség mind-mind emelkedett, az eladási árak pedig többször csökkentek, mint az elmúlt év nívóján maradtak. Még azok az iparosaink is, akik 15 - 16 munkással dolgoz­nak, a hét végén sokszor szomorúan tapasztalták, hogy a munkabérek kifizetése után nem mindig maradt meg részükre annyi, amennyit valamelyik jobb mun­kásának kifizetett. Ezt a megállapításunkat alátámasztja a Magyar Gazdaságkutató Intézet statisztikája is, amely azt a szomorú helyzetet mutatja, hogy iparosaink 4- 8! □□ m Alapittatott 1 8­68. Telefon: 1 6 3 366. Gross és Weiss Rt. kalap- és tompgyér, kalapfelszerelési cikkek gyára Budapest, III. kerület Bécsi­ út 100. sz. □□ □□ ЭОП

Next