Magyar Kárpitos Ipar, 1936 (26. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-01 / 1-2. szám

Tordai MAGYAR KÁRPITOS IPAR 1936. januá­r BÚTORSZÖVET­EK VELOUROK A legjobb anyagok a lego­er esőbb árban Kérje az új kollekciónkat! Kárpitos Textilkereskedelmi K.F.T. BUDAPEST IV. Kamermayer Károly ucca 3. (Központi Városháza épületben.) Telefon: 894—42 is dacoló pillérei és ezért közérdek, hogy a polgárok ne süllyedjenek arra színvonalra, amelyen a — minden mindegy — az uralkodó planéta. Ezért törekszik­­az ipartestület, mint az osztály érdekkép­viselete is arra, hogy a tespedést, a kulivá süllye­dést jelentő konzervatív magatartásból kiemelje tag­jait és megmutassa azt az utat, amely ha lassan is, de boldoguláshoz vezet. A kárpitos ipar néhány évtizeddel ezelőtt, de még közvetlenül a háború előtt is vezető szerepet ját­szott a lakásberendezéssel foglalkozó iparban. Ott, ahol csinnal, ízléssel, sőt művészi érzékkel beren­dezendő lakásról volt szó, kizárólag kárpitosok vol­tak azok, akik ezek kivitelére megbízást nyerhet­tek. A kárpitosok azonban, mint az általunk fen­tebb vázolt konzervatívok, szépen bevárták a meg­rendelőket, azoknak készítettek még ma is megcso­dált berendezéseket és közben, a legnagyobb lel­­ki nyugalomm­al nézték, hogy mások, — kereskedői, iparművészek, stb. — felkeresik a vevőket, a ma szokásos, — hol megengedhető rábeszéléssel, hol a tisztesség határaival nem törődő — eszk­özökkel, hangzatos ígéretekkel megszerzik a vevőket, akik lassanként kimaradoznak a kárpitosoktól. Megelé­gedtek azzal, hogy a munkát mégis ők végzik és nem számítottak arra sem, hogy akik a megrende­lőket maguknak szerzik meg, azoknak lassanként megjön az étvágyuk, igyekeznek a nyereségből min­dent megszerezni, ami megszerezhető és ennek az érdekében nem riadnak vissza attól sem, hogy a törvények rendelkezésein tú­ltegyék magukat. Ma már napirenden van, hogy kereskedők a kontárellen­­őreik részére nehezebben hozzáférhető helyen az üz­­letükből nyíló raktár, vagy pincehelyiségben tartanak fenn üzemet, vagy legálissá teszik az addig jogosu­latlan iparűzést azzal, hogy egy munkanélküli kár­pitossegéd, más iparban paplanos, vagy paszományos­­segéddel kiváltatják az iparigazolványt és ez a sze­rencsétlen örök rabságra ítélt munkás akkordbér ellenében falaz az őt kihasználó élelmes embernek. Ez lett az eredmény­e a járt utakhoz való ragasz­kodásnak, ez lett az eredménye annak, hogy az ipa­ros csak iparos marad és nem igyekezett elhelyezője, kereskedője is lenni az általa termelt iparcikkeknek. Kétségtelen, hogy a nálunk fennálló ilyen viszonyok mellett szinte természetszerűleg fejlődött ki a köz­ve­títő kereskedelemnek nemcsak mai szervezete és tömege, mert az iparostársadalom ezt a tevékenysé­get szabad prédául hagyta, de az már nem természe­tes, hogy a vállalkozásnak ez a része telhetetlensé­­gében magát az iparost is szabadprédának tekinti és igyekszik jármába fogni. Kifejlődött rendszert a köz megrázkódtatása nél­kül egy csapásra megváltoztatni nem lehet. Bizo­nyos az is, hogy a mai helyzet megváltoztatására irányuló törekvésekkel szemben a túloldalon levők igyekeznek megtalálni azokat az eszközöket és a tör­vényeknek azokat a hézagait, amelyeknek igénybe­vételével talán még jobb helyzetbe kerülnek, mint most vannak és éppen ezért kétszeres óvatossággal kell e kérdések megoldásához nyúlni. Egy azonban kétségtelen. A baj fennáll, iparo­saink évtizedes mulasztásait nem lehet egy csapásra megszüntetni, n£m lehet már csak azért sem, mert mindennek át kell mennie bizonyos fejlődési fokozato­kon, amelyek hiány alján nem is volna életképes. A kereskedelem, de más vállalkozási ágazat sem ren­delkezett eredetileg azzal a tőkével sem, amely szüksé­ges ahhoz, hogy megfelelő tevékenységet fejtsen ki. Ez a tőke hiányzik az iparnál is ahhoz, hogy ne csak elkészítője, hanem elhelyezője is legyen ipar­cikkeiknek a közvetlen fogyasztónál.­­ Hiányzik a gyakorlata, az éveken át folyó gyakorlatból kifejlődő érzéke az elhelyezés módjaihoz és ezt a tehetséget, ezeket a képességeket kell kifejleszteni az iparosban, hogy elérje a tényleges önállóságot, hogy ne legyen mankóra, támaszra szüksége ahhoz, hogy munkáját elhelyezhesse. Az egyes iparágak között az általuk előállított iparcikkek elhelyezési lehetősége tekintetében óriási távolságok vannak. Ezek a távolsságok már csak azért is nagyok, mert vannak az ipari tevékenység­nek olyan ágazatai, amelyeknél a torna tekinte­tében felmerülő árnyalati különbségek és minősé­gektől eltekintve úgyszólván sablonszerű a terme­lés. Ezeknél az iparágaknál az iparos és a meg­rendelő között nem is kell olyan szoros kapcso­latnak lennie, mint azoknál az iparágaknál, ahol az egyéni ízléshez, a térhez, a viszonyokhoz való alkalmazkodás feltétlenül szükséges. Az előbbi iparok tehát, ahol a tömegtermelés szin­te önként adódik, egészen más elbírálás alá kell, hogy essenek, mint azok, ahol mint az utóbbi iparban ennek a kapcsolatnak meg kell lennie. A kárpitos, paplanos, paszományos, gomkötő, kárpit­­díszítő iparok mind olyanok, ahol ezt a kapcsolatot fenn kell tartani ahol aránylag rövid időn belül meg lehet teremteni a megrendelővel, ahol meg­felelő előkészítés mellett ki lehet küszöbölni a köz­vetítő kereskedelmet és minden illetéktelen beavat­kozót legalább azokról a területekről, ahol nem sablonszerű és tömegben gyártható cikkekről van szó. ) Az érdekképviseletnek kötelessége, hogy ezt a kér­dést ébrentartsa és ebben az irányban nevelje leg­alább az ifjúságot, amelynek a magáénál jobb jö­vőt kíván biztosítani. A kárpitosipar helyzete az 1935. évben, vi­szonyítva az előző évhez nem mutat rosszabbodást. A munkaalkalmak száma megközelítette az előző évit és ha mégis arról kell beszámolnunk, hogy az iparosok rosszabb helyzetben vannak az 1935. év végén, mint amilyenben az 198­1.. év végén vol­tak, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ez a múlt évben is fennállott, intenzitásából nem ve­szített munkaéhségnek tulajdonítható. Az iparosok önmagukat szinte áltatják azzal, hogy ha dolgoznak, akkor keresnek is, holott nagyon sok­szor csak pénzt cserélnek, néha még azt sem, hanem az anyagot hitelező vagy más hitelező az áldozata a számítás nélkül való munkahajszolásnak a kalkuláció hiányának. Arról már nem is beszé­lünk, hogy ennek a munkaéhségnek a számítások hiányának következménye az az adó és társada­­dalombiztosítási járulék hátralék is, amelynek mind­untalan újabb rendezése válik szükségessé.­­ Ez a minden képzeletet felülmúló versengés nem­csak az ipartestület által képviselt szakmákban jelent­kezett, hanem az összes iparokban, úgy­hogy egyr­­részt a kamara szükségesnek találta, hogy az ipa­rosok helyzetét teljesen aláásó kérdéssel foglalkoz­zék, másrészt a kormányzat is látja, hogy az adó­alanyok teljesítő­képességének megszűnését jelen­tené a jelenlegi állapot további fennmaradása. Nyo­mát is látjuk ennek például az új közszállítási szabályzatban is, amely nem kötelezi a versenytár­gyalást hirdető h­atóságot, vagy az odaítéléssel meg­bízott szervet, hogy a legolcsóbb ajánlatot fogadja el, hanem a munka odaítélésénél a valószerűséget is figyelembe kell vennie. E rendelkezés ellenére sajnálattal látjuk, hogy egyes helyeken nem érvényesül a közszállítási sza­bályzat — nemcsak iparos érdekből, hanem közérdek­ből is nagy fontosságú —■ intenciója és a munkák odaítélésénél, — valószínűleg az intéző közeg túl­buzgósága, vagy más ambíciója következtében — a legalacsonyabb árajánlat érvényesül akkor is, ha ezt az egész szakma irreálisnak is tartja. A versengés következménye, hogy a kárpitosipar­ban is előfordul olyan eset, amikor 1 too pengős ajánlattal szemben 800 P. ajánlat is fut be, tehát a két ajánlat között majdnem 100 0/0 -es különbözet áll fenn. Nem ritka ez a jelenség sem a testület által képviselt szakmákban, de más iparokban sem és mindaddig nem is fog megszűnni, míg a köz­szállítási szabályzat említett bölcs rendelkezése nem nyer minden irányban tökéletes végrehajtást. Hogy is ez a rendelkezés tényleg végrehajtható is legyen, szükséges, hogy az egyes iparokban az irányárak Kárpitoskellékeket Legolcsóbban vásárolhat BACK és GER­D cégnél Főü­zlet: Budapest, IV., Hajó­ utca 12-14. Budapest VII., Hársfa utca 34. Telefon: 44-9-86 Világsláger: hajlított kárpitosállványok a legmodernebb típusokban. Recamier, szabadalmazott, dupla fekhelyes, mindkét fekhely egyenlő magasságban. Mindennemű ülőbútormunkák és garnitúrák ké­szítése legolcsóbb árakban és legjobb kivi­telben. — Árjegyzék No 1—2—3 összára­z 5, mely összeget a rendelések arányában visszatérítjük

Next