Magyar Kelmefestő Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-43. szám)

1909-03-07 / 1. szám

MAGYAR KELMEFESTŐ ÚJSÁG vésünket tartson velünk! Munkaadó és munkás egyaránt támogassa lapunkat,­­ mert nagy szükségünk van egy ilyen irányú lapra, amely nem foglalkozik mással, mint a közös érde­keinknek tántoríthatatlan és igazságos szolgá­­lásával, Körösi János Olvasóinkhoz. Régi vágya már a magyarországi kelme-, fonál-, kékfestőknek és vegytisztitóknak, vala­mint a fehérítők és szövet nyomtatással foglal­kozó iparosok tekintélyes csoportjának, hogy saját szaklapjuk legyen. 1907 február havában „A Magyarországi Kelmefestő és Vegytisztitó Munkások és Mun­kásnők Egyesülete“ megalakult. Az Egyesület kebelében gyakran felvetettük a lapalapítás eszméjét. Legjobb bizonysága az, hogy történ­tek e célból értekezletek, rövid idő alatt egy lapbizottság alakult, amely feladatává tette az eszmének mielőbbi megvalósítását. Mulatságo­kat rendeztünk a lap alapjának javára és mikor egy kis tőke állt már rendelkezésünkre, több­ször meghívtuk körünkbe munkaadóinkat is, hogy őket is megnyerjük lapalapító törekvé­sünknek, ami részben sikerült is. Egyesületünk szaklap bizottsága végre elhatározta, hogy a saját erejéből és a rendelkezésére álló szerény alapból megindítja a szaklapot, „Magyar Kelme­festő Újság“ címen. A lapkiadó-bizottság egyenlőre kisterjedelmű lapot ad ki, azonban hetenként egyszer, hogy minél többször legyen alkalmunk közügyeinkkel és a szakmánkat érdeklő eseményekkel, hírekkel és újításokkal foglalkoznunk. Hisszük, hogy a föntebb fölsorolt testvér­szakmákkal foglalkozó iparosok, munkaadók és munkások egyaránt pártolni fogják lapunkat, amelynek fő törekvése lesz, hogy megtalálja azt a helyes utat, amely közelebb hozza egymás­hoz a munkaadót és munkást egyaránt. Remél­jük, hogy sikerülni fog egymással karöltve haladnunk és vállvetve, közös erővel fejlesztjük ezáltal a magyar ipart, illetőleg annak egyik ma már fontos és népszerű ágát, a kelmefestő és vegytisztító ipart és annak rokonszakmáit. Külföldön szakmánknak számos orgánuma van. Nagyon ideje már, hogy ne csak a külföldi lapokból értesüljünk a bennünket érdeklő vív­mányokról, újításokról és haladásról, hanem édes anyanyelvünkön is olvashassuk. Vannak ezenkívül igen fontos gazdasági és társadalmi érdekeink, amelyeknek sohasem lehet orgánuma a külföldi sajtó. Közös érdekeinket csakis egy magyar szaklap képviselheti és viheti előre. Egy jobb, mindnyájunkra nézve hasznosabb irányt, bensőbb egyetértést, közös működést és magyar iparfejlesztést csakis magyar szaklaptól várhatunk. Magyarországon már minden társadalmi osz­tálynak van szaksajtója. Önérzetünk diktálja, hogy mi se maradjunk hátrább mint a többi társadalmi­­ osztály. De önérzetünkön kívül a saját jól fel­fogott érdekeink is parancsolják azt, hogy a haladás, a művelődés útját keressük, kutassuk. Ezt az utat csakis egy magyar szaklap segítségével tudjuk föltalálni; más nemzet szaklapjától nem kívánhatjuk azt, hogy a mi haladásunkat és művelődésünket előmozdítsa és társadalmi és gazdasági ügyeinkkel törődjön. Minden nemzetnek első és legszentebb kötelessége, hogy önmagával, saját sorsával, saját jólétével foglalkozzék; ezért alapítanak egyesületeket és szaklapokat, hogy a nemzet minden egyes osztályának legyen a zászlóvivője, szócsöve, harcosa. Hazafias kötelességünket teljesítjük, amikor egyesületeink fejlesztésére, szakismereteink terjesztésére sajtót teremtünk. Szaksajtónk föladata: a közérdek igaz és önzetlen szolgálata. Ezt ígérjük lapunk első számában és meg fogjuk győzni olvasóinkat arról, hogy e lapra szükségünk van, hogy e lap nagy feladatok megvalósítására létesült. Magyar szakirodalmunk — a kelmefestő, vegytisztító és annak rokonszakmáiban — még nincs. E lap lesz arra hivatva, hogy azt meg­teremtse. A szakirodalom érdeklődést kelt és eszméket hirdet, munkára és önművelésre buz­dít, szakismereteket terjeszt. Nevelő, oktató és tanító hatása elmaradhatatlan. Gazdag program vár reánk. Számos szak­mának érdekeit kell képviselnünk, ezt igen jól tudjuk. Előre is biztosítjuk híveinket, hogy bi­zalmukkal, támogatásukkal nem fogunk vissza­élni, hanem legjobb tehetségünk szerint arra

Next