Magyar Kő- és Márványujság 1911 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1911-01-01 / 1. szám

4. Seite. UNGARISCHE STEIN- UND MARMORZEITUNG I. Jänner 1911. Bátorkodunk az évforduló alkalmával összes tisztelt vevőinket és barátainkat üdvözölni és szerencsekivánatainknak a legszivélyesebben kifejezést adni, megköszönvén a bizalmat, melylyel a lefolyt évben minket megtiszteltek és kérvén, hogy azt irántunk a jövőben is megtartani méltóztassanak. Gessler Hugó és Társai márvány-, szienit és gránitipar Gross-Kunzendorfban, Saubsdorf mellett Österr. Schlesien. szándéktól, rámutatván egyúttal a szervezkedés egyedül szükséges és helyes irányára. Ha akkor az árak szabályozása tekintetében egyesültek és megegyeztek volna, (az idő epen azért volt erre a legalkalmasabb, mert nem volt munka), akkor most meg lett volna az alkalom arra, hogy az élénk építkezési tevékenységgel beállott kedvező konjunktúrát saját jogos érdekük előnyére kihasználják, inig igy kénytelenek olyan árak és feltételek mellett dolgozni, hogy épen csak tengődhetnek. Hiszen nem titok, sőt egészen köztudomású dolog, hogy valamennyinek nagy küzdelme van, a nagyoknak nagyobb, a kisebbeknek kisebb mértékben, de egyiknek sincs oka a helyzettel való megelégedésre. Ez alól csak az a néhány cég képez kivételt, melyek a tekintetbe jöhető kőterületen saját bányával bírnak s bányáikat monopolszerüen kezelik, azaz a fejtett anyagot saját munkáikra használják fel s a felesleget oly árakon adják csak, melyekkel a versenytárgyaláson való részvétel lehetetlen. Ez a monopolrendszer legfőbb akadálya kőfaragóiparunk egészséges fejlődésének. Ha egy építésznek, építtetőnek, állami vagy fővárosi mérnöknek valamely épület számára márványra, mész- vagy homokkőre van szüksége, versenytárgyalási hirdetményében direkt azon anyagokat Írja elő, melyek fővárosunk közvetlen szomszédságában a legismeretesebbek, mint bányahegyi márványt, haraszti vagy süttői mészkövet vagy sóskúti homokkövet. Ezen három anyag nélkül kőfaragóvállalat itt nem boldogulhat. Ha már most valaki maga nem rendelkezik ezen anyagokkal s mégis ilyen munkára pályázik, akkor testestül-lelkestül ki van szolgáltatva ezen anyagok monopolizáló birtokosainak. Eredményre természetesen ilyen körülmények között csak a legritkább esetekben juthat az ember, mert hiszen teljesen ki van zárva, hogy a verseny a monopolistákkal eredményre vezethessen, a mit az alább közölt árak legjobban mutatják. így p. fizetnek ma 1 m1 haraszti mészkőlépcsőért 28—30 k, 1 m2 lemezért ugyanabból az anyagból 65—75 k, 1 m3 oszlopért, egyszerűen esztergályozva, 250—300 k, 1 m3 sóskúti homokkő kerül most 75 — 80 k-ba, vörös máreány pedig egyszerűen nem kapható, mert a bányatulajdonosok természetesen első sorban saját szükségletüket fedezik, mely pedig akkora, hogy ezenkívül másnak nem szállíthatnak. így hát — a többiek rovására — csak az a néhány cég prosperál a mértékadó anyagok raonopolizálása folytán, mely cégeknek ezenkívül még más körülmények is segítségére jönnek, mint p. a hazai anyag dicséretes felkarolása, aztán a Karst-vidék viszonyai, a honnan most nagyon keveset szállítanak, mert az ottani munkások Triestben a nagy kikötői munkáknál sokkal jobb keresetet találnak. így állanak a dolgok ebben, a főváros közelében fekvő úgynevezett puhakőzetnél, de a keménykőzet terén sincsen az jobban, mert ebben viszont a külföldi und sie organisirten sich — nicht wie die anderen Branchen zum Schutze ihrer Erzeugnisse, zum obligaten Einhalten minimaler, den Verhältnissen angemessener Preise — sie vereinigten sich gegen die Arbeiter. Vergeblich erhoben wir damals unsere Stimme und warnten vor diesem zwecklosen Beginnen, indem wir auch auf die einzig notwendige Richtung einer Vereinigung hinwiesen. Hätte man sieh damals betreffs Regulirung der Preise vereinigt (die Zeit war, eben weil nichts zu tun war, am besten dazu geeignet), so hätte inan jetzt Gelegenheit die eingetretene günstige Konjunktur zum eigenen wohlberechtigten Vorteile auszunützen, während man so zu solchen Preisen und Konditionen arbeiten muss, dass die facktischen Zustände nur ein Vegetiren ermöglichen. Es ist ja kein Geheimnis, dass sie alle einen Kampf haben, die Grösseren in grossem, die Kleineren in kleinerem Rahmen und keiner hat Ursache zufrieden zu sein, Natürlich befindao sich in dieser Lage nur diejenigen, weichein dem in Betracht kommenden Stsingebiete keine eigenen Brüche haben, und das sind eben alle, mit Ausnahme einiger Firmen, welche die Ausbeutung der betreffenden Gebiete als Monopol betreiben. Dieses Monopolsystem ist das grösste Hindernis der gesunden Entwickelung unseres Steinmetzgewerbes. Benötigt einer unserer Architekten, Bauherrn, ärarischen oder hauptstädtischen Ingenieure für irgend einen Bau Marmor, Kalkstein oder Sandstein, so schreibt er in seinen Offertaufforderungen direkt jene Materialien vor, welche in der nächsten Nähe unserer Hauptstadt die bekanntesten sind, wie Bányahegyer Marmor, Harasztier oder Süttöer Kalkstein oder Sóskuter Sandstein. Ohne diese eingeführtesten drei Materiale kann ein Steinmetzunternehmen am hiesigen Platze nicht existiren. Ist man nun nicht selbst Herr dieser Materiale und man sich doch um eine solche Arbeit bewirbt, so ist man den Monopolisten derselben mit Leib und Seele ausgeliefert. Ein Erfolg kann natürlich nur in seltensten Fällen verzeichnet werden, da doch eine Konkurrenz mit den Monopolisten undenkbar ist, was schon die Preise der betreffenden Materiale zeigen. So wird heute schon bezahlt für 1 m1 Harasztier Kalksteinstufen 28—30 K, für 1 m2 Platten vom selben Material 65—75 K, für 1 m3 Säule einfach gedreht 250—300 K, 1 rn3 Sóskuter Sandstein kostet heute 75—80 K, roter Marmor ist einfach nicht zu haben, weil die Besitzer der Brüche natürlich zuerst ihren eigenen Bedarf decken, welcher so gross ist, dass ausserdem an niemand was geliefert werden kann. So prosperiren — auf Kosten der übrigen — nur einige wenige Firmen durch das Monopol der ausschlaggenden Materiale, denen ausserdem noch andere Umstände zugut kommen, wie z. B. die Verhältnisse im Karstgebiete, von wo momentan nur sehr wenig geliefert wird, da die dortigen Arbeiter bei den Anlässlich des J ahr eswechsels gestatten wir uns, allen unseren geschätzten Abnehmern und Freunden die herzlichsten Glückwünsche zum Ausdrucke zu bringen, danken für das uns im abgelaufenen Jahre geschenkte Vertrauen und bitten, uns dasselbe auch für die Folge zu bewahren. Hugo Gessler & Cie Marmor-, Syenit- u. Granit-Industrie Gross-Kunzendorf, bei Saubsdorf Österr. Schlesien.