Magyar Közélet, 1932 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1932-05-04 / 8-9. szám
14 MAGYAR KÖZÉLET Pesti »négerek,“ az irodalom kulijai Dumas-ék óta szinte közismert figurája az írók világának a „néger“. Négernek hívják azt a betűkulit, aki a népszerű, kiadóktól regényekért ostromolt író helyett írja utasításai szerint annak regényeit. Sok tréfa kering közszájon a párisi négerekről, a francia irodalmi életnek ezekről a legtöbbször kedves slemiljeiről. Nagy a nemzetek gazdag irodalma megengedheti magának ezt a lukszust és olyan kis nép írói, mint mi vagyunk irigyen tekinthetnének a franciákra. Mert hisz itt csak panaszt hallani, hogy nem jut kenyérre elegendő hely az írók számára, ahol alkotásaik nyilvánossághoz juthatnának. Hogy gondolhatnának a magyar írók arra, hogy négert tartsanak. Pedig hát a magyar irodalom is hemzseg a négerektől, csakhogy amennyivel szegényebb a mi életünk a franciánál, annyival sivárabb, közönségesebb a pesti négerek helyzete és szerepe a párisiakénál. Nem, arra gondolni se lehet, hogy számbajöhető magyar író négerrel íratná meg regényét. Az azonban már gyakoribb eset, hogy gazdag, előkelő, hiú dilettánsok tehetséges írókkal íratnak meg, „javíttatnak ki“ regényt, olykor színdarabot, amelyet aztán a maguk neve alatt jelentetnek meg, hozatnak színre. A pesti négerek munkája egészen más. Nálunk a fordítások özönében szinte alig lehet észrevenni a magyar könyvet és ha a jeles magyar író nagyon gyakran hiába házal a kiadóknál regénye kéziratával, fordításra megbízást bőségesen kaphat. Annál is többet, mint amennyit el tud végezni. Ilyenkor aztán megkezdődik a fordító néger munkája. Az ülteti át magyar nyelvre a külföldi regényt, a jeles magyar író pedig csak a nevét adja ehez a munkához. Az erotikus regények divatja idején stílszerűen a legtöbb ilyen könyv címlapjára Újhelyi Nándor neve került, akiről köztudomású, hogy már egy évtizednyi Németországban való tartózkodás alatt még csak németül is alig tanult meg. De ha már a magyar írók nem tarthatnak négereket, gyakran megesik, hogy ők lesznek nem létező külföldi írók négerei. Nálunk az a közhit, hogy a közönség jobban szereti a fordított regényeket, mint a magyar írók műveit és ez az oka annak, hogy a fordított regényként megjelent könyvek jórésze magyar írók munkája, amelyek szerzőjeként kitalált idegenhangzású név szerepel, a tulajdonképeni írót pedig a legjobb esetben is csak fordítóként tüntetik fel a könyvön. A fórumon szereplő politikusok, közéleti nagyságok azonban annál több négert tartanak. Ezek írják soknak közülük nagyhatású beszédeiket, újságcikkeiket. És néhány kis ügyes törtetőnek is van négere. Kezdő, éhező írócskák hordják nekik a cikkeiket, amelyek aztán a törtetők neve alatt jelennek meg az elején kisebb szaklapokban, majd fokról-fokra másfelé is. Egyre több és előkelőbb helyen. A négerek két-három pengőt kapnak cikkenként, gazdáik húszat, harmincat, egyre többet, amíg csak valami előkelő pozícióba juttatja őket a négerek szorgalmas munkája és az ügyességük. Valahogy így áll a néger-kérdés Budapesten. Mi már csak arra volnánk kíváncsiak, hogy milyen mulatságos helyzetek alakulnának itt négerlázadás esetén. Hány ünnepi vezércikk maradna el és hány hatásosnak várt szónoklat csuklana szánalmas dadogásba! . . . Simándi Béla: Nincs szükség kényszerrendszabályokra a vidéki bankok fúziói ügyében A gazdasági depresszió elkerülhetetlenül és nagy mértékben kihat a pénzintézetek üzletmenetére is és a kedvezőtlen viszonyok súlyát elsősorban és leginkább a vidéki bankok érzik meg. Ez a helyzet ismét felvetette a vidéki bankok fúzióinak és koncentrációinak gondolatát, és egyes körökben ismételten felmerültek olyan tervek, hogy a kormányzatnak kényszerrendszabályok alkalmazásával is rá kell szorítania a vidéki pénzintézeteket a fuzionálásra. Illetékes helyen nyert információink szerint ilyen erőszakos beavatkozásra semmi körülmények között sem kerülhet a sor, annál kevésbbé, mivel az illetékes körök teljes mértékben tudatában vannak annak, hogy az ilyen kényszerrendszabályok csak káros és súlyos megrázkódtatásaiknak tennék ki a hiteléletet. Másrészt pedig teljesen felesleges is az ilyen drasztikus eszközök alkalmazása, mivel a gazdasági élet parancsolta koncentrációk minden külső operatív beavatkozás nélkül is létrejöttek. Ezt bizonyítja, hogy nem egész másfél esztendő alatt a vidéki bankok száma 455-ről 421-re csökkent, ami 7,5%-nak felel meg. A pénzügyi kormányzat és a Pénzintézeti Központ az egészséges bankegyesüléseket kedvezményekkel és illetékmentességgel igyekszik elősegíteni, azonban kényszertársítások tervezése távol áll tőle. Hogy a magyar bankszakma általában egészségesnek mondható, és hogy a vidéki hitelszervek hálózatára a magyar gazdasági életnek elengedhetetlen szüksége van, azt fényesen bizonyítja az a tény is, hogy a pénzügyi világválság idején, amikor a legnagyobb fejlettségű kapitalista államokban, mint pl. Amerikában és Németországban szinte napirenden voltak a felbecsülhetetlen megrázkódtatásokkal járó bankbukások, addig Magyarországon nem volt példa nagyobb jelentőségű bankkrachra. Teljesen felesleges lenne tehát az állami beavatkozás kiterjesztésével gátat vetni az egészséges fejlődésnek és indokolatlan izgalmakat okozni. A Magyar Kereskedelmi Hitelbank — Schopper J. G. Részvénytársaság igazgatósága mai napon tartott mérlegmegállapító ülésén elhatározta, hogy az 1931. üzletévre osztalékot nem fizet és a mérlegben kimutatott P. 16.386.50 nyereséget új számlára viszi át. A Magyar Pamutipar rt. 1931. évi üzletévének tiszta nyeresége 740.165 P. Osztalék 3.— P. Helyettes szerkesztő: BÁNYÁSZ KÁLMÁN. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: LUKÁTS ELEMÉR Segédszerkesztő: SZÁVA ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vili., Déry ucca 8. IV. 10. — Telefon: J. 349—23 és J. 369—35 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza.