Magyar Közgazdaság, 1935 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1935-01-01 / 1. szám
2 1935 legnagyobb pénzügyi pr©lblémája i B .8glqfesligrrginari5 agrárérdekeltségek megkezdték beható tárgyalásaikat - a kaposvári gazdagyűlés radikális javaslatai A bankok még nem kezdték meg tanácskozásaikat (Az ő tudósítójától.) Elmúlt az ideiglenes földteherrendezés első esztendeje és nagyjából kiadták már mindazokat a rendelkezéseket, amelyek az alaprendeletet teljessé egészítik ki. Most már csak a gazdaegyezségek rendezésére vonatkozó rendelettervezet van tárgyalás alatt és az érdekeltségek remélik, hogy ez a rendelet is rövidesen napvilágot lát. Egyes szakemberek ugyan úgy vélik, hogy a gazdaegyezségek rendezésére vonatkozó tervezet aligha lép életbe késő tavasz előtt és ősz előtt a lebonyolító szervek aligha kezdhetik meg működésüket. Eszerint csak a termés betakartása után indulhat meg komoly formában ez a teherrendező munka Azt is számításba veszik, hogy csakhamar elérkezik a végleges földteherrendezés ideje is, márpedig a gazdaegyezségek lebonyntítása sokkal inkább a tényleges földteherrendezés első lépésének tekinthető, mintsem az ideiglenes rendezés zárókövének. Ez a felfogás tehát teljesen helytálló és jólértesült körökből szerzett információink szerint előreláthatóan ez lesz a gazdaegyezségekre vonatkozó javaslat sorsa. Ha előbb is kerül kibocsátásra a rendelet, a tényleges munka aligha indulhat meg a fenti időpontok előtt. Az agrárérdekeltségeket ez a pénzügyi köröket is egyaránt közelről érinti ez a kérdés, mert a rendelettervezet kiadásával kapcsolatos kívánságok hangoztatásánál az agráriusok egy része már a végleges földteherrendezésre vonatkozó követeléseinek is hangot adott. A kérdés valóban aktuális, mert az ideiglenes rendezés határa 1935. év végén lejr, és az összes érdem költségeknek idejekorán meg kell kezdeniök a tárgyalásokat, hogy a végleges rendezésre vonatkozó intézkedések is idejekorán megtörténhessenek. Azért is fontos ez a kérdés, mert a földteherrendezés előreláthatóan 1935 legjelentősebb pénzügyi problémája lesz, mely egész hitelszervezetünk jövő alakulására döntő befolyást gyakorol. Az egyik gazdaérdekeltség rövid idővel ezelőtt tartott tanácskozásain már javaslatot tettek a végleges földteherrendezésre vonatkozóan és ebben a tőketartozás bizonyos hányadának teljes törlését, valamint az eddig fizetett kamatoknak tőketörlesztésként való beszámítását követelték. Az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara is foglalkozott ezzel a kérdéssel és olyan álláspontot foglalt el, amely még a gazdakörök bírálatát is kihívta. A kaposvári gazdakamara ugyanis az egyéni rendezés ellen foglalt állást és generális megoldást javasolt. Azt kívánta, hogy az összes gazdadósságok 50 százaléka töröltessék, a megmaradó részlet pedig hosszúlejáratúvá alakítva 50 esztendőn keresztül, évi kétszázalékos kamatozással amortizáltassák. Azt jelentené tehát ez a javaslat, hogy a hitelezők, — legyenek azok pénzintézetek vagy egyéb kategóriák —, kinnlevőségük 50 százalékát teljes egészében töröljék, a többire is olyan egyezményre kényszeríttetnének, amely nemcsak a mezőgazdasági hiteléletet tenné tönkre, hanem a hitelszervezetre is jóvá nem tehető csapást mérne. Ez a javaslat, amely ezt a bonyolult kérdést a legegyszerűbb formában véli megoldhatónak, aligha szolgálhat komoly tárgyalások alapjául. Arra mindenesetre jó, hogy megmutassa egyes intranzigens gazdakörök hangulatát és ismertté tegye azokat a vérmes reményeket, amelyeket egyes, a gazdasági életben jelentkező következményeket nem ismerő gazdavezérek a földteherrendezéssel kapcsolatban táplálnak. Meg kell állapítani azt is objektíven, hogy mezőgazdasági vezető köreink túlnyomó többsége távol áll az ilyen, az agrárérdekeknek is ártó javaslatoktól és olyan földteherrendezés megvalósításán munkálkodik, amely az agráriusok nehéz helyzetét teljesen figyelembe veszi, elmegy a végsőkig, de más oldalon arra is figyelemmel van, hogy mit jelentene a hitelszervezet és közvetve a mezőgazdaság szempontjából a túlzott követelések realizálása. A meg állandó gestőrgoznak azon a javaslaton, amely e problémát az agrárérdekek kielégítésével közmegnyugvásra oldaná meg. A rendezésre vonatkozó elgondolások alapvonala a rövidlejáratú adósságoknak — méltányos kamatozás mellett —a hosszúlejáratúvá való konvertálása, a hosszúlejáratú hitelek feltételeinek megfelelő módosítása, a túladósodott birtokoknál az egyezség intézménye, a zálogleveles tartozások és a külföldi kölcsönökre fölvett adósságok megfelelő rendezése. Csak alapvonalai ezek a tárgyalásoknak. Mindenesetre a pénzintézeteknek is meg kellene kezdeniük már a földteherrendezésre vonatkozó tárgyalásaikat, hogy maguk is kellő időben megfelelő javaslattal álljanak elő és így a szempontok összeegyeztetésére kilátás legyen. A földteherrendezés különben számos más adutt kérdés megoldását is magával fogja hozni. A konverziókkal kapcsolatban újabb hitelműveletekre lesz szükség és előreláthatóan sor kerül az egységes záloglevelek megvalósítására is. E kérdésben már jelentős szerepe lesz az egyesített altruista intézeteknek. A gazdaegyezségek lebonyolítása során, illetve az esetleg áruba kerülő birtokrészek a telepítés Nem alkalmas Marfinspeng. Lényeges változásoka hoz az új esztendő (Az ő tudósítójától.) Legutóbbi számunkban ismertettük a valutateremtő kivitel elősegítése érdekében fölmerült elgondolásokat. E terveknek még egy fontos részletük van az addicionális kivitellel kapcsolatban. Az addicionális kivitel jórészét eddig a Görfini-egyezmény alapján az úgynevezett sfarfins-pengők segítségével bonyolították le. Ismételten rámutattunk ennek az egyezménynek hibáira és ismertettük a gazdasági köröknek ezzel kapcsolatos állásfoglalását is. Már régóta nehézzé vált a Martins-pengők segítségével történő addicionális kivitel, mert sem a Martins-pengők árfolyama, illetve az ezen keresztül nyújtott kedvezmények, sem az egyéb feltételek nem bizonyultak az utóbbi időben alkalmasaknak arra, hogy a többletkivitelt támogassák. A magyar áruknak külföldi piacokon való megjelenési feltétele az utóbbi időben erő mára a többletelvitel elősegítésére sem megváltozott és a Martins-penge konstrukciója ezekhez a változásokhoz nem simulhatott. Ez volt az oka annak, hogy ismételten kellett olyan konstrukciókról gondoskodni, amelyek a Martins-pengők felhasználását lehetővé tették, így illesztették be az idegenforgalmi csekkrendszerbe is, de még ez sem bizonyult elegendőnek A Martins-pengőket a magyar gazdasági élet nem kellően kihasználni Oka ennek mint már fentebb jeleztük abban látjuk, hogy az árfolyama nem megfelelő. A legutóbbi hetekben is 63-as árfolyamon voltak addicionális kivitelben értékesíthetők a Martins-pengők és ez már nem felel meg a magyar kivitel igényeinek. Éppen ezért azon dolgoznak most az intéző tényezők, hogy a Martins-egyezmény esetleges felbontásával is, de ha lehet anélkül változtassák meg a feltételeket. Elsősorban a mai árfolyam megváltoztatását kell keresztülvinni. Arra is gondolnak, hogy az addicionális exportot esetleg egyéb konstrukciók segítségével segítsék elő. Az ezekre vonatkozó elgondolások még nem alakultak ki teljesen, de annyi már kétségtelen, hogy akár a kivitel devizapolitikai feltételeit nézik, akár annak intézményes lebonyolítását, akár pedig a szervezetét tekintjük, 1935 elején már lényegbevágó változtatásoknak kell következniük. , RÁDIÓCSŐ A Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara delegátusai (Az a tudósítójától.) A vidéki mezőgazdasági kamarák közül utolsónak a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara delegálta kiküldötteit az Országos Mezőgazdasági Kamarába a következők személyében: Oláh Mihály, Asztalos János, vitéz Radnai Mihály, Hunyady Vass Gergely, ifj. Homola István, Vass Kálmán, S. Bálint György, Rásonyi Papp Gedeon, Kenéz Lajos, Szentjóby Staub Elemér, gróf Teleki Mihály, dr. Szabó Iván, vitéz Purgly Emil, id. gróf Teleki József, Medveczky Károly, Budapest, 1935 január 1 919* KOMNOK ÁDÁM termelési organizátor vállalkozás Munfeaszarvszi irohola iparracionalizáló vállalat Hódmezővásárhely I., Vada-utca K szám/Telefon^351^^ Barátság a mezőgazdaság és a gabonakereskedelem között irta: Dános Annin Ha az elmúlt évre visszapillantást vetek, eszembe jut a latin közmondás: „de mortuis nil nisi bene“. Jót pedig — bármennyire kutatok az elmúlt év eseményei között nemigen találok. Nehéz a jövőre jóslásokba bocsátkozni. Jót a kereskedelemnek csak egy hozhatna: a szabadság! Sajnos, úgy a belföldi, mint pedig a külföldi konstellációt nézve, a kereskedelem teljes szabadságára egyelőre gondold sem lehet, miután az egyre fokozódó autarchiás irányzat elzárja a kereskedelem elől a szabad levegőt. A kereskedelem minden ágának életfeltétele a szabadság. De egy szakma sem szenved annyit a megkötöttségek, korlátozások és állami intervencionalizmus folytán, mint a gabonakereskedelem. Az érintett okok csökkentik a gabonakereskedelem forgalmát, viszont a gabonakereskedelem csak nagy forgalom mellett tud létezni, miután nincs még egy szakma, mely oly nagy kockázat mellett ilyen kis haszonra dolgoznék. Viszont az üzlet természetében rejlik, hogy kis forgalom mellett sem tud nagyobb hasznot elérni és e réven kárpótlást szerezni. A gabonakereskedelem, mely Nagy-Magyarország elite-kereskedeleme volt, lassan elsorvad, ami a gazdák szempontjából sem lehet közömbös, mert amennyire a kereskedelemnek a gazdákra szükségük van, úgy van szüksége a mezőgazdaságnak is erős, életképes gabonakereskedelemre. Ha azt nézem, mi volna a teendő, azt azen lehetne röviden kifejezni: a tények között lehetőleg minélséget nyújtani a kereskedelemédelem szabadságának korlátozását hónapok óta tárgyalt csúcsa szervezetben is. Tudvelevően a különböző mezőgazdasági termények és állatok exportőrjeinek egy része a mezőgazdasági érdekképviseletekkel tárgyalásokat folytatnak annak érdekében, hogy az export-kereskedelem érdekképviselői és a mezőgazdasági érdekképviseletekkel közös szervet hozzanak létre. Bármennyire kívánatos és szükséges a merkantil és agrárius érdekképviseletek közötti összhang és ennek folytán az érdekek összeegyeztetése, mégis — úgy látom — ilyen közös szerv megalapítása nem szolgálja a két különböző érdekcsoport közötti harmóniát. E megállapítás tulajdonképpen paradoxnak látszik. De az élet gyakran mutat ilyan látszólagos ellentmondást. Ha a csúcsszervezet létrejönne, a divergáló érdekek esetleg oly ellentéteket vethetnek felszínre, melyek sokkal könnyebben vezethetnek szakadáshoz, mint amilyen nehéz a csúcsszervezet összekovácsolása volt és egy ilyen szakadás olyan éles ellentéteket válthat ki, melyek eliminálása sokkal nehezebb, mintha a különböző foglalkozási ágak érdeképviselete önállóan működik és a közös érdekkel bíró kérdéseket közösen tárgyalják meg. Rossz házasság sokkal rosszabb a harmonikus barátságnál. Arra kell törekedni, hogy ilyen barátság jöjjön létre a kereskedői és mezőgazdasági érdekképviseletek között. Ez a csúcsszervezetnél ebben az esetben lazább formában is elképzelhető és egyik érdekcsoport sem kénytelen amúgy is annyira megnyirbált szabadságát feladni a béke érdekében. Fizetésképtelenséget jelentett a Danubia Borkereskedelmi AzG tudósítójától.) A magyar borkereskedelem piacát hónapok óta csak kisebb vidéki fizetésképtelenségek zavarták meg, a napokban azonban feltűnő fizetésképtelenséget jelentett a Danubia Borkereskedelmi RT., a szakmának egyik közismert és jóhírnevű cége. A vállalat aktívája 110 ezer pengő, amivel szemben a passzívák 280 ezer pengőre rúgnak. Igen sok a külföldi hitelező, azonban a belföldi bőrgyárak lényeges összegekkel vannak az inzolvenciában érdekelve. A nagyobb magyar hitelezők: Első Pécsi Bőrgyár 27 ezer pengő Csillag bőrgyár 17 ezer pengő Mauthner bőrgyár 5000 pengő, Orion bőrgyár 11 ezer, Vigodni 11 ezer, Stern Testvérek 3000 pengő stb. A fizetésképtelen vállalat egyelőre nem tett ajánlatot és magánegyességet igyekszik kötni előreláthatólag 50 százalékos alapon. A vállalat igazgatója Deutsch Rezső, akinek villája van, saját maga nevében is fizetésképtelenséget jelentett.