Magyar Közgazdaság, 1935 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1935-01-01 / 1. szám

2 1935 legnagyobb pénzügyi pr©lblémája i B .8glqfesligrrgin­ari5 agrárérdekeltségek megkezdték beható tárgyalásaikat - a kaposvári gazdagyűlés radikális javaslata­i A bankok még nem kezdték meg tanácskozásaikat (Az ő tudósítójától.) Elmúlt az ideiglenes földteherrendezés első esztendeje és nagyjá­ból kiadták­ már mindazokat a rendelkezé­seket, amelyek az alaprendeletet teljessé egészítik ki. Most már csak a gazdaegyezsé­gek rendezésére vonatkozó rendelettervezet van tárgyalás alatt és az érdekeltségek re­mélik, hogy ez a rendelet is rövidesen nap­világot lát. Egyes szakemberek ugyan úgy vélik, hogy a gazdaegyezségek rendezésére vonatkozó tervezet aligha lép életbe késő tavasz előtt és ősz előtt a lebonyolító szer­vek aligha kezdhetik meg működésüket. Eszerint csak a termés betakartása után in­dulhat meg komoly formában ez a teher­­rendező munka Azt is számításba veszik, hogy csakhamar elérkezik a végleges föld­teherrendezés ideje is, már­pedig a gazda­egyezségek lebonyntítása sokkal inkább a tényleges földteherrendezés első lépésének tekinthető, mintsem az ideiglenes rendezés zárókövének. Ez a felfogás tehát teljesen helytálló és jólértesült körökből szerzett informá­cióink szerint előreláthatóan ez lesz a gaz­­daegyezségekre vonatkozó javaslat sorsa. Ha előbb is kerül kibocsátásra a rendelet, a tényleges munka aligha indulhat meg a fenti időpontok előtt. Az agrár­érdekeltségeket ez a pénzügyi köröket is egyaránt közelről érinti ez a kérdés, mert a rendelettervezet kiadásával kapcsolatos kívánságok hangoz­tatásánál az agráriusok egy része már a vég­leges földteherrendezésre vonatkozó követe­léseinek is hangot adott. A kérdés valóban aktuális, mert az ideiglenes rendezés határ­­a 1935. év végén­ lejr,­ és az összes érdem költségeknek idejekorán meg kell kezdeniök a tárgyalásokat, hogy a végleges rendezésre vonatkozó intézkedések is idejekorán meg­történhessenek. Azért is fontos ez a kérdés, mert a földteherrendezés előreláthatóan 1935 legjelentősebb pénzügyi problémája lesz, mely egész hitelszervezetünk jövő ala­kulására döntő befolyást gyakorol. Az egyik gazdaérdekeltség rövid idővel ez­előtt tartott tanácskozásain már javaslatot tettek a végleges földteherrendezésre vonat­kozóan és ebben a tőketartozás bizonyos hányadának teljes törlését, valamint az eddig fizetett kamatoknak tőketörlesztésként való beszámítását követelték. Az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara is foglalkozott ezzel a kérdéssel és olyan ál­láspontot foglalt el, amely még a gazdakörök bírálatát is kihívta. A kaposvári gazdaka­­mara ugyanis az egyéni rendezés ellen fog­lalt állást és generális megoldást javasolt. Azt kívánta, hogy az összes gazdadósságok 50 százaléka töröltessék, a megmaradó részlet pedig hosszúlejáratúvá alakítva 50 esztendőn keresztül, évi kétszázalékos kamatozás­sal amortizáltassák. Azt jelentené tehát ez a javaslat, hogy a hitelezők, — legyenek azok pénzintézetek vagy egyéb kategóriák —, kinnlevőségük 50 százalékát teljes egészében töröljék, a töb­bire is olyan egyezményre kényszeríttetné­­nek, amely nemcsak a mezőgazdasági hitel­életet tenné tönkre, hanem a hitelszervezetre is jóvá nem tehető csapást mérne. Ez a javaslat, amely ezt a bonyolult kér­dést a legegyszerűbb formában véli meg­oldhatónak, aligha szolgálhat komoly tár­gyalások alapjául. Arra mindenesetre jó, hogy megmutassa egyes intranzigens gazda­körök hangulatát és ismertté tegye azokat a vérmes reményeket, amelyeket egyes, a gazdasági életben jelentkező következmé­nyeket nem ismerő gazdavezérek a föld­­teherrendezéssel kapcsolatban táplálnak. Meg kell állapítani azt is objektíven, hogy mezőgazdasági vezető köreink túlnyomó többsége távol áll az ilyen, az agrár­érdekeknek is ártó javaslatoktól és olyan földteherrendezés megvalósításán munkálkodik, amely az agráriusok nehéz helyzetét teljesen figyelembe veszi, elmegy a végsőkig, de más oldalon arra is figyelem­mel van, hogy mit jelentene a hitelszervezet és közvetve a mezőgazdaság szempontjából a túlzott követelések realizálása. A meg állandó ges­tőr­goznak azon a javaslaton, amely e problé­mát az agrárérdekek kielégítésével közmeg­nyugvásra oldaná meg. A rendezésre vonat­kozó elgondolások alapvonala a rövidlejáratú adósságoknak — méltá­nyos kamatozás mellett —a hosszúlejá­ratúvá való konvertálása, a hosszúlejáratú hitelek feltételeinek meg­felelő módosítása, a túladósodott birtokok­nál az egyezség intézménye, a zálogleveles tartozások és a külföldi kölcsönökre fölvett adósságok megfelelő rendezése. Csak alap­vonalai ezek a tárgyalásoknak. Mindenesetre a pénzintézeteknek is meg kellene kezde­niük már a földteherrendezésre vonatkozó tárgyalásaikat, hogy maguk is kellő idő­ben megfelelő javaslattal álljanak elő és így a szempontok összeegyeztetésére kilátás legyen. A földteherrendezés különben számos más adutt kérdés megoldását is magával fogja hozni. A konverziókkal kapcsolatban újabb hitelműveletekre lesz szükség és előrelátha­tóan sor kerül az egységes záloglevelek megvalósítá­sára is. E kérdésben már jelentős szerepe lesz az egyesített altruista intézeteknek. A gazda­egyezségek lebonyolítása során, illetve az esetleg áruba kerülő birtokrészek a telepítés Nem alkalmas Marfins­peng. Lényeges változásoka hoz az új esztendő (Az ő tudósítójától.) Legutóbbi számunk­ban ismertettük a valutateremtő kivitel elő­segítése érdekében fölmerült elgondoláso­kat. E terveknek még egy fontos részletük van az addicionális kivitellel kapcsolatban. Az addicionális kivitel jórészét eddig a G­örfini-egyezmény alapján az úgynevezett sfarfins-pengők segítségével bonyolították le. Ismételten rámutattunk ennek az egyez­ménynek hibáira és ismertettük a gazda­sági köröknek ezzel kapcsolatos állásfog­lalását is. Már régóta nehézzé vált a Mar­­tins-pengők segítségével történő addicio­nális kivitel, mert sem a Martins-pengők ár­folyama, illetve az ezen keresztül nyújtott kedvezmények, sem az egyéb feltételek nem bizonyultak az utóbbi időben alkalmasaknak arra, hogy a többletkivitelt támogassák. A magyar áruknak külföldi piacokon való megjelenési feltétele az utóbbi időben erő­ már­a a többlete­lvitel elősegítésére sem megváltozott és a Martins-penge kon­strukciója ezekhez a változásokhoz nem si­mulhatott. Ez volt az oka annak, hogy is­mételten kellett olyan konstrukciókról gon­doskodni, amelyek a Martins-pengők fel­­használását lehetővé tették, így illesztették be az idegenforgalmi csekkrendszerbe is, de még ez sem bizonyult elegendőnek A Mar­­tins-pengőket a magyar gazdasági élet nem kellően kihasználni Oka ennek mint már fentebb jeleztük ab­ban látjuk, hogy az árfolyama nem meg­felelő. A legutóbbi hetekben is 63-as árfo­lyamon voltak addicionális kivitelben érté­kesíthetők a Martins-pengők és ez már nem felel meg a magyar kivitel igényeinek. Ép­pen ezért azon dolgoznak most az intéző tényezők, hogy a Martins-egyezmény esetle­ges felbontásával is, de ha lehet anélkül változtassák meg a feltételeket. Elsősorban a mai árfolyam megváltoztatását kell keresz­tülvinni. Arra is gondolnak, hogy az addicionális exportot esetleg egyéb konstrukciók segítsé­gével segítsék elő. Az ezekre vonatkozó el­gondolások még nem alakultak ki teljesen, de annyi már kétségtelen, hogy akár a ki­vitel devizapolitikai feltételeit nézik, akár annak intézményes lebonyolítását, akár pe­dig a szervezetét tekintjük, 1935 elején már lényegbevágó változtatásoknak kell követ­kezniük. , RÁ­DIÓCSŐ A Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara delegátusai (Az a tudósítójától.) A vidéki mezőgazda­­sági kamarák közül utolsónak a Duna-Tisza­­közi Mezőgazdasági Kamara delegálta kikül­dötteit az Országos Mezőgazdasági Kamarába a következők személyében: Oláh Mihály, Asztalos János, vitéz Radnai Mihály, Hunyady Vass Gergely, ifj. Homola István, Vass Kálmán, S. Bálint György, Rá­­sonyi Papp Gedeon, Kenéz Lajos, Szentjóby Staub Elemér, gróf Teleki Mihály, dr. Szabó Iván, vitéz Purgly Emil, id. gróf Teleki Jó­zsef, Medveczky Károly, Budapest, 1935 január 1­­ 91­9* KOMNOK ÁDÁM termelési organizátor vállalkozás Munfeaszarvszi iroh­ola iparracionalizáló vállalat Hódmezővásárhely I., Va­da-utca K szám/Telefon^351^^ Barátság a mezőgazdaság és a gabonakereskedelem között irta: Dános Annin Ha az elmúlt évre visszapillantást vetek, eszembe jut a latin közmondás: „de mortuis nil nisi bene“. Jót pedig — bármennyire ku­tatok az elmúlt év eseményei között nem­igen találok. Nehéz a jövőre jóslásokba bocsátkozni. Jót a kereskedelemnek csak egy hozhatna: a szabadság! Sajnos, úgy a belföldi, mint pe­dig a külföldi konstellációt nézve, a kereske­delem teljes szabadságára egyelőre gondo­ld sem lehet, miután az egyre fokozódó autar­­chiás irányzat elzárja a kereskedelem elől a szabad levegőt. A kereskedelem minden ágá­nak életfeltétele a szabadság. De egy szakma sem szenved annyit a megkötöttségek, korlá­tozások és állami intervencionalizmus foly­tán, mint a gabonakereskedelem. Az érin­tett okok csökkentik a gabonakereskedelem for­galmát, viszont a gabonakereskedelem csak nagy forgalom mellett tud létezni, miután nincs még egy szakma, mely oly nagy koc­kázat mellett ilyen kis haszonra dolgoznék. Viszont az üzlet természetében rejlik, hogy kis forgalom mellett sem tud nagyobb hasz­not elérni és e réven kárpótlást szerezni. A gabonakereskedelem, mely Nagy-Magyaror­­szág elite-kereskedeleme volt, lassan elsor­vad, ami a gazdák szempontjából sem lehet közömbös, mert amennyire a kereskedelem­nek a gazdákra szükségük van, úgy van szüksége a mezőgazdaságnak is erős, életké­pes gabonakereskedelemre. Ha azt nézem, mi volna a teendő, azt a­zen lehetne röviden kifejezni: a­ tények között lehetőleg minél­séget nyújtani a kereskedelem­édelem szabadságának korlátozá­­sát hónapok óta tárgyalt csúcsa szervezetben is. Tudvelevően a különböző mezőgazdasági termények és állatok expor­tőrjeinek egy része a mezőgazdasági érdek­képviseletekkel tárgyalásokat folytatnak an­nak érdekében, hogy az export-kereskedelem érdekképviselői és a mezőgazdasági érdek­­képviseletekkel közös szervet hozzanak létre. Bármennyire kívánatos és szükséges a mer­kantil­ és agrárius­ érdekképviseletek közötti összhang és ennek folytán az érdekek össze­egyeztetése, mégis — úgy látom — ilyen kö­zös szerv megalapítása nem szolgálja a két különböző érdekcsoport közötti harmóniát. E megállapítás tulajdonképpen paradoxnak látszik. De az élet gyakran mutat ilyan lát­szólagos ellentmondást. Ha a csúcsszervezet létrejönne, a divergáló érdekek esetleg oly ellentéteket vethetnek felszínre, melyek sok­kal könnyebben vezethetnek szakadáshoz, mint amilyen nehéz a csúcs­szervezet össze­kovácsolása volt és egy ilyen szakadás olyan éles e­llentéteket válthat ki, melyek eliminá­lása sokkal nehezebb, mintha a különböző foglalkozási ágak érdeképviselete önállóan működik és a közös érdekkel bíró kérdéseket közösen tárgyalják meg. Rossz házasság sok­kal rosszabb a harmonikus barátságnál­. Arra kell törekedni, hogy ilyen barátság jöjjön létre a kereskedői és mezőgazdasági érdek­képviseletek között. Ez a csúcs­szervezetnél ebben az esetben lazább formában is elkép­zelhető és egyik érdekcsoport sem kénytelen amúgy is annyira megnyirbált szabadságát feladni a béke érdekében. Fizetésképtelenséget jelentett a Danubia Borkereskedelmi­ ­Az­G tudósítójától.) A magyar borke­reskedelem piacát hónapok óta csak kisebb vidéki fizetésképtelenségek zavarták meg, a napokban azonban feltűnő fizetésképtelen­séget jelentett a Danubia Borkereskedelmi R­T., a szakmának egyik közismert és jó­­hírnevű cége. A vállalat aktívája 110 ezer pengő, amivel szemben a passzívák 280 ezer pengőre rúgnak. Igen sok a külföldi hitelező, azonban a belföldi bőrgyárak­­ lényeges összegekkel vannak az inzol­ven­ciában érdekelve. A nagyobb magyar hite­lezők: Első Pécsi Bőrgyár 27 ezer pengő Csillag bőrgyár 17 ezer pengő Mauthner bőrgyár 5000 pengő, Orion bőrgyár 11 ezer, Vigodni 11 ezer, Stern Testvérek 3000 pen­gő stb. A fizetésképtelen vállalat egyelőre nem tett ajánlatot és magánegyességet igyekszik kötni előreláthatólag 50 százalé­kos alapon. A vállalat igazgatója Deutsch Rezső, akinek villája van, saját maga nevé­­ben is fizetésképtelenséget jelentett.

Next