Magyar Közgazdaság, 1939 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1939-01-05 / 1. szám

CCOMOMIE NATIONALE HONGROME- UNGARISCHE VOLKSWIRTSCHAFT ECONOMIA NATIONALE UNGHERESE • HUNGARIAN ECONOMY Megjelenik minden csütörtökön Szerkesztéség és kiadóhivatal: Budapest, Bálvány­ utca 13 Telefon: 1-249-59­­1-282-22 Főszerkesztő: DR. PETHEŐ KÁLMÁN Budapest, 1930 január 5 Előfizetési ára Magyarországon: félévre 10 P, egy évre 20 P Postatakarékpénztár! csekkszámla : 2557-s új korszak kezdődik Írta: PETHEŐ KÁLMÁN Elbúcsúztunk az 1938-as évtől, a magyar történelem egyik ragyogó esztendejétől, amellyel új korszak kez­dődöt a magyar glóbuson. A húszévi Riega háztatás ideje lejárt és felvirradt a hajnal a magyar haza égboltján. A szentistváni esztendő meghozta a ma­gyarlakta Felvidék felszabadulását. Új korszak kezdődik. A magyarság törté­nelmi hivatásába vetett hitünk felemeli a lelkeket, munkára lendíti a karokat. A katonai egyenjogúság visszaszerzése és az ország területének jelentékeny megnövekedése újra súlyt fog adni a magyarnak a Dunamedencében. A tör­ténelmi feladatok egész sora vár ha­laszthatatlan megvalósításra és hatalmas követeléseket támaszt a nemzet minden fiával és a társadalom minden rétegével szemben. Az új életet formáló refor­mok keresztülvitele oly szent kötelessé­get ró ránk, amelyért minden áldozatot viselni kell. Erőt ad az áldozatvállalás­hoz az a hit, hogy a magyar politikai és gazdasági élet, a magyar társadalom i­j formáinak kialakítása, a magyar nemzet spirituális erőire és értékeire maszkodva fog megtörténni és az új agyar közszellem formálásában erköl­­si szempontok fognak maradéktalanul kifejezésre jutni. A népi politika, a szo­­iális állam formáin belül az új gazda­ági rend a magasabb erkölcsi szem­ontok érvényesítéséből indul ki és a központilag mindjobban ellenőrzött ma­gángazdálkodás nem tekintheti már egyedüli céljának az üzleti haszonkulcs emelését. Az Imrédy-kormány mély perspektí­vája külpolitikai vonalvezetése, amely további nagy eredmények bekövetkezé­sét sejteti, meghozza a húsz év óta hiába remélt nemzeti megújhodást. A magyar gazdasági területnek megnagyobbodása a gazdasági lehetőségek és előnyök hatalmas horizontját tárja elénk. Száz év előtt mondotta Kossuth Lajos, hogy a bérfogyasztás emelése az ország gazdasági felvirágoztatásának a sark­pontja. Az államférfi a bölcsesség, amely egy évszázad előtt ragyogó éleslátással már megjelölte a magyar gazdaságpoli­tika leginkább járható útját, sohasem volt igazabb, mint manapság. De épp ezért szükséges a magyar gazdaságpoli­tika gyökeres átállítása. A visszacsatolt Felvidék még erőteljesebben érvényre­­juttatja Magyarországnak a világháború óta egyre jobban halványuló agrárjelle­­gét. A visszacsatolt magyarlakta terüle­tek rendkívül termékeny agrárvidékek és épp ezért most már halaszthatatlan követelése az új magyar gazdaság­­politikának, hogy mezőgazdasági termé­keink könnyebb külföldi elhelyezését biztosítsuk. Az új magyar gazdaságpolitikai irányzat legfőbb célkitűzésének kell lennie, hogy a mezőgazdasági lakosság vásárlóerejét mindenáron és minden eszközzel növeljük. Igazi ipari fejlődést is csak az erős kis- és középbirtokos osztályra lehet felépíteni. A népi poli­tika megvalósítása ezért egy percet sem késhet tovább. Ez a gondolat az, amely a kormányzati program alappillére, de a magyar parlament is a maga egészé­ben véglegesen és elhatározókig ennek a gondolatnak a hatása alá került. A magyar föld kérdése, a magyar rög égető problémái hatalmas erővel nyo­multak be a magyar törvényhozásba, a kérdésnek teljes komolyságával és óriási súlyával. A földreform az a nagy kér­déskomplexum, amely mind több szál­lal köti egybe a széttöredezett politikai pártokat és az ellentétes világnézeteket, amelyek a magyar közélet terén harcot vívtak eddig egymással. A földreform komoly és becsületes megoldása fogja meghozni a jobb ma­­gyar jövőt és a magyar gazdasági élet igazi megújhodását. Az új MnvMMa­ törvényjavaslat gazdasági ételünk tükrében m­a: vitéz Tineas­varsa Sándor A honvédelmi törvényjavaslat, véd­­rendszerünk új megszervezése, a ma­gyar nemzet további sorsának kialaku­lása szempontjából döntő jelentőségű. A nagy horderejű javaslat a honvé­delmi kötelezettségeket nagyjában a kö­vetkezőkép ragozza: A leventekötelezettség az ifjúság lelki, testi és szellemi katonai előképzését szolgálja majd, egyben erős kihatással lesz a közgazdasági életre is. Míg a kiképzés költségeit az államkincs­tár viseli, a városoknak (községeknek) gyakorló- és lőtereket és egyéb berende­zéseket kell létesíteniük. Sőt azoknak a magánvállalatoknak is, amelyek ötven­nél több, állandó alkalmazottat foglal­koztatnak, pénzbelileg stb. hozzá kell járulniok a leventeképzési költségekhez. Az említett berendezések létesítése, a formaruhák és egyéb felszerelések ké­szítése , nagyon sok munkát fog adni a különféle iparágaknak. Ennél természetesen még sokkal na­gyobb horderejű az általános hadkötelezettség, mely a 18. életévtől a 60. életévig terjed. (A világháború alatti korhatár 50 évig terjedt.) Miután a katonai korlátozások megszűntek, az általános hadköteleztt­­ségen felépülő kerethadseregben az egész nemzetnek részt kell vennie. A tényleges szolgálati kötelezettségnek - elvileg a 21. életévtől a 60. életévig — 1­ évre való kiterjesztése esetleg ellen­súlyozható lesz a 2. (vagy 3.) szolgálati évben történő, hosszabb tartamú, ideig­lenes szabadságolással. Ez gazdaságossági szempontból nagy előnyt biztosít, mert nem kényszeríti a hadvezetőséget, hogy az állam haderejét a rendszerinti szük­ségletnél magasabb állományon tartsa. Az egyéves önkéntesi kedvezmény megszűnik. Hogy azonban a legnagyobb­részt értelmiségi pályára készülő had­kötelesek tanulmányaikat folytathassák, vagy a polgári életpályákon elhelyezked­hessenek, a javaslat különböző kedvez­ményt biztosít számukra. A további szolgálati kedvezmények egyrészt az egyke elleni küzdelem érde­két szolgálják, másrészt a gazdasági viszonyokban beállott eltolódás követ­kezményei. Ilyen szolgálati kedvezmény­ben részesülnek az öröklött mezőgazda­ságok birtokosai, továbbá a családfenn­tartók. Közgazdasági szempontból igen figye­lemreméltó a bevonultak érdekének megvédése. A javaslat azt az elvet jut­tatja érvényre, hogy az állandó jellegű alkalmazotti viszony a katonai szolgálat következtében nem szűnik meg, csak szünetel. Míg a közszolgálatra nézve ez az elv, maradék nélkül érvényesül, a ma­gánalkalmazottakra kiterjedően ki­mondja a visszavételi kötelezettséget úgy háborúra, mint béke idejére. A visz­­szavételtől csak akkor tekintendő el, ha ez a munkaidő anyagi romlását idézné elő. Nagy szociális jelentősége van a különböző nyugdíj-, öregségi stb. igé­nyeknek a biztosítása. (OTJ, MABI és OMBI.) Továbbá ,úgy a közszolgálati alkalmazások, mint a magánalkalmazá­sok terén elhelyezkedési előnyt kíván biztosítani a javaslat azoknak, akik tényleges katonai szolgálatot teljesítet­tek. (Hatósági munkaközvetítés.) Csa­ládi segélyben részesülhetnek az erre rá­szoruló nős és gyermekes hadkötelesek. A honvédelem új felépítése nemcsak a különböző iparágaknak (ruházat, fel­szerelés, egészségügy stb.) fog nagy­­jelentőségű munkákat biztosítani, ha­nem erősen foglalkoztatja majd az épít­kezési ágakat is. (Új laktanyák, repülő­terek, munkatáborok stb. építése.) Tudjuk jól, hogy a világháború óta a haditechnika milyen hatalmas mér­tékben fejlődött. A különböző fegy­­erek, lövegek, lövedékek, műsze­rek, repülőgépek stb. előállítása sok-sok iparágnak nyújt majd állandó foglalko­zást. Véleményem szerint helyénvaló lenne — úgy a honvédelem, mint a hadfelsze­relési ipar közös szempontjából —, ha kivétel nélkül minden egyes ilyen, a honvédelem részére dolgozó üzemnél tényleges, vagy nyugdíjas, szükség ese­tén emléklapos tisztek képviselnék a honvédelmi érdekek százszázalékos meg­valósítását. A hadfelszerelési üzemek­ben funkcionáló tisztek nemcsak mű­szaki kérdésekben végeznék irányító, il­letve ellenőrző feladatukat, hanem kö­telességükké kellene tenni nemzetvédel­mi szempontból, hogy a foglalkoztatott munkásság bérkérdéseiről, szociális vi­szonyairól, a köztük és­ a munkaadók között fennálló helyzetről rendszeresen jelentést tegyenek. A javaslat rámutat arra, hogy a kor­szerű hadviselés szempontjából a hát­ország belső rendjének és gazdasági éle­tének megszervezése ugyanolyan fontos, mint a hadműveletek sikerének biztosí­tása. Nagy kihatással bír tehát a közgaz­dasági életre a honvédelmi szolgáltatás, mert ezen a címen honvédelmi munkát bármilyen testi, szellemi vagy dologi (ingó vagy ingatlan) természetű szolgál­tatást nemcsak háború idején, de az or­­szágot közvetlenül érintő nemzetközi fe­­szültség esetében is lehet követelni. Bi­­zonyos célok érdekében a munkaköte­­lezettségre vonatkozó egyes rendelkezé­seket már béke idején is alkalmazni lehet. Nagy jelentőségű az ingatlanok igény­­bevétele előkészületi, biztonsági és óvó­intézkedések alapján, de különösen je­lentős az üzemek, ipartelepek és egyéb vállalatok igénybevétele a honvédség szükségleteinek kielégítése céljából. Két­ségtelen, hogy ez a része a javaslatnak a gazdasági életet mélyreható változás­nak teszi majd ki. Itt említem meg, hogy — véleményem szerint — hiányzik a javaslatból a katonai szolgálatnak és a földbirtok- igénynek egybekapcsolása, illetve ennek a fontos kérdésnek a rende­­... zése. . Remélhető azonban, hogy ezt a nagy­­horderejű problémát magában a föld­birtoktörvényben oldja meg a kormány­zat. A légvédelmi kötelezettség, mely nemre való tekintet nélkül minden 14—70 éves honpolgárt felölel, nagy­mértékben fogja foglalkoztatni a sze­mélyi védelem terén a különböző, erre szolgáló üzemeket. A hatóságilag máris megindított nagyarányú építkezések, amelyek honvédelmi érdekből elsősor­ban fontosak, továbbá az egyes épületek lakóinak védelmére szükséges óvóhelyek létesítése, felszerelése stb. rövidesen nagy fellendülést hoz az építészet terén és az ezzel kapcsolatos szakmákban. Mindeb­ből kiviláglik, hogy a korszerű honvé­delmi feladatok megvalósítása rendkívül nagy horderejű lesz az egész magyar nemzetgazdaság szempontjából. Igaza volt annak a kiváló honvé­delmi miniszterünknek, aki e­n­­­grammatikus tömörséggel adta ki a jelszót: „A honvédség a nemzet és a nemzet a honvédség.“ Tiltakozást váltottak ki a javaslatnak azok a paragrafusai, melyek békeidő­ben is teljhatalmat akarnak adni a kor­mánynak az összpolgárság élete és va­gyona felett. Ezeket a tiltakozásokat ka­tonai és polgári szemszögből nézve el­ítélem, mert si vis pacem para bellum! Őszinte örömmel kell az új honvé­delmi törvényjavaslatot köszönte­nünk, mely végre valahára eleget tesz a kor­szerű honvédelmi követelményeknek.

Next