Magyar Közgazdaság, 1939 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1939-07-06 / 27. szám

­ A megnagyobbodott Magyarország gyáripara a orosz Közgyorasan Chorin Ferenc es Knob sender nagyitalttl neszedet­t Haggenmacher Henrik es Zsilinszky senor az új alelnökcik (Az S3 tudósítójától.) A gyáriparnak minden évb­en nagy ünnepe a GyOSz köz­gyűlése. Nem is az azon elhangzó beszédek, nem a vele kapcsolatos adminisztratív cse­lekedetek avatják ezt a népot" ünneppé, ha­nem az erőnek, az akaratnak, a gazdasági "felkészültségnek az az érzete, amely ilyen alkalommal mindig erőteljesen megmutatko­zik. Így volt ez idén is. Kedden tartotta ülé­sét a Magyar Gyáriparosok Országos Szövet­sége és ez alkalommal zsúfolásig, a szokott­nál is jobban megtelt a nagy ülésterem. Sok új arc jelent meg, sokan, akiket régebben még a gazdasági élet más posztjairól ismer­tünk. Ezek az új arcok is ugyanazt az erő­­tudatot sugározták, mint a régiek, ugyanaz a lelkesedés hatolta át őket. A GyOSz ü­lés­­ttermében összeforraltak a régiek és újak és a hangulatot máskép nem is lehet jellemezni, minthogy nem gyárigazgatók voltak jelen, hanem a gyáripar, a megnagyobbodott Ma­­g­yarország gyáripara. DR. CHORIN FERENC elnök az ülést­­megnyitva, utalt arra, h­ogy ez a mai közgyűlés ünnepi jelentőségű: az elmúlt esz­tendő visszahozta a Felvidék magyarlakta te­rületeinek túlnyomó részét, visszahozta Kárpát­alját. Szövetségünk körébe régi vállalatok tér­tek vissza, melyek békeidőben büszkeségei vol­tak a magyar iparnak és várai maradtak a meg­szállás nehéz esztendői alatt is. A magyar sors e kedvezőbb fordulatánál hálatett szívvel száll­nak gondolataink afelé a férfiú felé, aki az or­szágot ezen a nehéz, de egyenes időn 20 esz­tendőn át rendületlen erővel és bizalommá­ ve­zette. A váltakozó áramlatok­­ között a Kor­mányzó Úr öröméltósága személyesítette meg a magyar állandóságot és hitet, ő volt a villái­ban megedzett vezér, az ő útmutatásán indul­tunk el és jobban mint valaha látjuk és érez­zük, hogy benne •— akinek művész alkotta szob­­ra m­a díszíti először közgyűlésünk termét — a történelmi tanulságok eredményei, emberi bölcsesség és vezéri előrelátás testesültek meg. Hálát élt szívvel fordulunk a haderő, a magyar honvédség felé is, mely a válságos órákban helytállt és akcióképességét a­, egész világ előtt demonstrálta. Amidőn ezt megállapítjuk, talán szabad hivalkodás nélkül hivatkozni arra, hogy valahányszor a magyar haderő megerősítéséről volt szó, sohasem­­haboztunk és a meggyőződés készségével vállaltuk azokat a terheket, melye­ket legutóbb a nagy beruházási program rótt az, egész gazdasági életre és elsősorban a gyár­iparra. Foglalkozott ezután a gazdaságpolitikai változásokkal, melyeket a területi gyarapodás maga után vont. Tízmillió lélek fölé emelke­dett az ország lakossága és még nagyobb arány­ban nőtt a terület. Szaporodott vasúthálóza­tunk, de előtérbe nyomultak a közlekedési pro­blémák. Gyáripari termelésünk keresztmetszetét a visszatért üzemek nem változtatják meg lé­nyegesen. Az üzemek száma mintegy tíz száza­lékkal emelkedett, a munkás­létszám csak öt százalékkal. A Felvidék magyarlakta területei­nek fogyasztóképessége, nagyjában olyan, mint a magyar vidéké, Kárpátalja vásárlóereje vi­szont gyengébb. Ez az utóbbi terület gazdasági megerősítésre szorul, de részben még feltárat­lan gazdag és értékes tartalékokat foglal ma­gában. "­­ Ha visszatekintek a magyar ipar kétévti­­zedes munkájára, akkor talán senki nem veszi szerénytelenségnek, ha megállapítom, hogy amiket az ipar ez idő alatt, nehéz körülmé­nyekkel megbirkózva, azokat legyőzve, alkotott, részben rekonstruálta, részben újjáterem­tette az ipart egy olyan területen, melynek határait Trianonban azzal a szándékkal szabták meg, hogy azokon belül a gazdasági élet erőteljes lendülete lehetetlen legyen, akik ezt az ipart mégis megalkották, az­ új fejlődés alapjait le­rakták, azok büszkék lehetnek munkájukra. Meggyőződésem, hogy ami itt gyáripari téren történt, az a ma­gyar gazdaságtörténelemnek mindig dicső­sége lesz. A mai történelmi időkben, azt hiszem, akkor já­runk el helyesen, ha ki-ki a maga helyén tel­jesül köteleségét. Azt hiszem helyesen cselek­szünk, midőn egyesek szerint talán „erőszakol­juk” a magyar ipart, és helyesen cselekedtek a kormányzatok, melyek két évtizeden át oly nagy súlyt vetettek az ipar fejlődésére. Ha eb­ben a tekintetben az utolsó hónapok eseményei hagytak volna még fenn kétséget, megnyu­gtat bennünket a Kormányzó Úr efőméttósága az országgyűlés megnyitása alkalmával mondott hatalmas, az ország határain messze túlhangzó beszédének az a része, melyben a földmívelés színvonalának emelése mellett a kormányzat egyik első feladata gyanánt jelölte meg az ipar fejlesztését, mert enélkül — mondotta — „nem tudunk munkát és kenyeret adni mindjobban szaporodó földmlves népünknek, nem tudunk létesíteni önálló és erős magyar hadsereget és nem­ képzelhető el öncélú magyar élet és poli­tika. Hosszantartó éljenzés és taps fogadta az el­nök beszédét. DR. K.NOB SÁNDOR ügy­vezető­ igazgató terjesztette azután elő az igazgatóságnak a Szö­vetség múlt évi működéséről készült jelentését.­­ Négyévtized­es fennállása alatt a GYOSZ mindig az egész magyar gyáripart jelentette, a munkásságot és alkalmazottakat épúgy, mint a gyárigazgatókat és tőkéseket. Jelentette a gyár­ipari termelés nagy közösségét az egymásra­utaltság és közös sors jegyében és abban a szél­lemben, amely nemcsak a befektetett tőkékre, azok hozadékára, a tartalékolásokra és tantté­­sünkre gondol, de mindazok életére, boldogulá­sára, jó és jobb sorsára is, akik bányákban, műhelyekben, irodákban teljesítik kötelességü­ket az országgal szemb­en­. ,­ gazdasági elbürok­ratizálódás aggasztó tüneteiről beszélt azután, amelyek az irányítóit gazdaság kísérő jelesérvei­­éppen nemc­sak nálunk, másutt is megvannak amelyek az egyes iparágak idejének kihasz­nálásában és költségeinek alakulásában mint improduktív tényezők egyre nagyobb szerepet játszanak. A múlt év őszén, az akkori európai válság — mondotta — a magyar nagyipari ter­melés az ország katonai védelmének egyik leg­fontosabb instrumentuma­ és politikai és gazda­sági önállóságának alapja. Örömmel látja, hogy ez a felismerés következetesen és határozottan jutott kifejezésre legutóbb olyan nyilatkozatok­ban, amelyek a magyar élet alakulásának az irányát szabják meg s amelyek a gyáripari ter­melés szerepét a legmagasabb guvernementális szempontok szerint értékelték. Szerinte azonban ennek a felismerésnek érvényesülnie kell an­nak a szellemnek a megváltozásában is, amely­­lyel egy idő óta egyesek a nagyipari termelés dolgait megítélik s bírálják. Ez a termelési ág nem töltheti be még a maga rendeltetését, ha dolgainak megítélésében, irányításában s azok hivatali és közéleti ellenőrzésében vele szemben ellenséges szellem érvényesül. Nyugtalanító je­lenségnek tartja, hogy ezt a termelési ágat oly időkben, amikor egy történeti helyzet az ország minden erejének kivételes megfeszítését köve­teli, egyszerre támadják felülről és alulról, ve­zetőinek ésked­vtelen­tésével és a tömegek olyan tervszerű nyu­gtalanításával, amely nem egy he­lyen baljós társadalmi tüneteket mutat. Kell, h­ogy illetékes tényezők erre felfigyeljenek, mert (/: ország gazdasági kohéziójánál; megtanítása egy esetleges próbatétel idején legyengíti a helyt­állás erejét. Elismeri, hogy a mai idők néha áttekinthetetlen viszonyai között a kormánynak nehéz megtalálnia azt az utat, ami a helyes gazdaságpolitikát jelenti. Akár a nemzeti jöve­delem fokozásáról van szó s a szociális feszült­ség levezetéséről, akár arról, hogy vagyonos, gerinces, új magyar középosztályt teremtsünk, amely nem kénytelen megalkudni minduntalan önmagával, magyar államférfiú nem mellőzheti az országépítésnek és társadalomszervezésnek azokat az eszközeit, amelyeket az ipar jelent. És ha Közép-Európának ezen a dunai részén — egyesek szerint — új gazdasági konstrukció kereteiben kell keresni az itt élő népek boldo­gulását, nem képzelhető és nem­ lehetséges oly konstrukció, amely a magyarság számára kü­lönb életet, népi fejlődést, szociális és kulturá­lis haladást és magyar mivoltának megőrzését és fennmaradását tudná biztosítani a magyar ipari gondolat ereje és érvényesülése nélkül. utat vont be az igazgatóság munkájába: Dr. Holota János országgyűlési képviselőt, a fiók elnökét, Tarján Ödönt, a fiók ügyvezető alel­­nökét és dr. Mogocsifi Dietz Sándort, a fiók al­­elnökét. A közgyűlés­ élénk helyesléssel vette tudomá­­sul a felvidéki fiókra vonatkozó bejelentést. Bessenyei­ Ferenc indítványára azután az­ igazgatóság új tagjaivá megválasztottak: ifj­ Farkass Kálmán, Haggenmacher Ottó, Haidek­­ker Sándor, Kertész Nándor, Knoppó Sándor dr. vitéz Lajtay Jenő, Lang Ottó, Módos József, Kovák Ervin, Paksi­ József dr.. Kassai­_ Gyula dr. Rapaich Richard, Speidt Bódog, Széchenyi Károly gróf, Teleki János gróf, Tory Gergely, Török Gábor dr .Wettstein Miklós dr. végül megválasztották dr. Dischka Győző javaslatára új választmányi tagokul a következőket: Ssorts­nyák István,­ Frankl József, Gosztonyi L­ászló,­­Haggenmacher Pál dr., Jankovich Dénes gróf, Krempelsz József, vitéz Lázár János, Lengyel János, Margon Sándor dr., Teleki Andor gorel, n­­ammu @ R.-T. BUDAPEST, VII., KÁROLY KIRÁLY-UT 3/c Választások Nagy tetszés fogadta a beszédet. A közgyűlés ezután egyhangúlag elfogadta a Szövetség évi jelentését s ugyancsak egyhangúlag elfogadta az 1938. évi számadásokat és az 1939. évi költ­ségvetést. Az időszaki választások kapcsán nagy­­sajná­lattal közölte dr. Chorin Ferenc elnök, hogy dr. Hirsch Albert alelnöki tisztségéről lemondását jelentette be. Úgy személyi, mint tárgyi szem­pontból rendkívül sajnálja távozását. Reméli, hogy --változatlanul megmarad a Szövetség hű barátjának. Ugyancsak nagy sajnálattal jelenti, hogy dr. Fenyő Miksa, a Szövetség alapítása óta mun­katársa s több mint két évtizeden át ügyvezető igazgatója, e tisztségéről lemondott. Nehéz szív­vel láttuk őt búcsúzni; a Szövetség igazgatósága és tisztikara egyaránt fájdalommal látta távo­zását. Az elnök indítványára a közgyűlés Fe­nyő Miksát a Szövetség tiszteletbeli tagjává választotta.­­ Betöltötték azután az üresedésben levő két alelnöki állást; az elnök indítványára egyhan­gúlag Haggenmacher Henrik vezérigazgatót és Zsilinszky Gábor vezérigazgatót az igazga­tóság régi tagjait választ­ották meg új al­elnökijüké. Az elnök közötte ezután, hogy a felvidéki gyáripar ügyeinek érdekképviseleti gondozása tekintetében az a megoldás jött létre, hogy a Szövetség kebelében külön felvidéki fiók lett— sidt, melyet megfelelő autonómiára alkalmassá tesz a felvidéki vállalatok különleges érdekei­nek véd-’enére s amellett munkáját a Szövet­séggel a legszorosabb együttműködésben fejti ki. Az igazgatóság a fiók képviseletében három ... ML 5B$sallaxi»s, Budapest, 1939 július 6. Megjelenten névsora: Dr. Artner Dezső, Aschner Miklós, vitéz Ba­­lanyi Ágoston, Baráti Jenő, Barla Béla, Beck Dezső, dr. Berczeli Harry, Bessen­yey Ferenc, Birn László, Blau Frigyes, Born­­Gyula báró, Brüll György, Buti József, Burchard Bélaváry Rezső, dr. Chorin Ferdít, Csernátok László, Dárday-Ambriani Sándor, Décsi Ernő, dr. Déry József, dr. Dick István, dr Dischka Győző,­ Donáth József, Dormándy Géza, Dunckel Károly, dr. Ecsedy Bálint Imre, Em­ber Gábor, dr. Eörsi István, Fabianics Elemér, dr. Faragó Aladár, Farkas Elemér, dr. Farkas Ferenc, ifj. Farkas Kálmán, Fekete Henrik, Feldmann Ferenc, dr. Felkay Ferenc tanács­nok, Fellner Pál, dr. Fenyő Miksa, Fleisch­­mann Henrik, Fodor Miklós, Fortreth Géza, Földes Albert, Frankl József, Friedmann La­jos Kassa, Futó Zsigm­ond, dr. Gattein István, Gergely Miksa, dr. Gref­ Gusztáv, Grünberger Aladár, Győrfi Lajos, Goggenmacher Henrik, Hajós Manó, Halászy Pál, Halmy Gyula, dr Ham­ary Dániel, Hardy Sándor, Hausmann Pál, Havas Gyula, Havas Jenő, dr. Hegedűs Lóránt, ifj. Heinrich Antal, Heinrich Ignác, Heller Pál, Herczeg Béla, dr.­­­­e­rczeg Ferenc, dr. Hiller József, Höllischer Pál, Hollós Pál, dr. Holota János, S Hlberth István, Hubert Li­­pót, Illés Andor, Jancsics Gusztáv, dr. Janko­­vich­ Dénes, Jónás Gyula, Jóny László, Just Emil, Kállay Tibor, Kaszle Rudolf, Katona Béla, Kelemen Móric, dr. Kelety Kornél, Korné László, Kolacsek Nándor, Koltai Mátyás, Korda Endre, vitéz Lajth­ay­ Jenő, dr. Láng Béla, Láng Gusztáv, Lang K. Ottó, Lawner Ká­roly, dr. Lelkes Béla, Lindner Leó, Lóránt Béla, Magyar Lajos, Marosváry József, dr. Mártonfy Sándor, Milkó Elemér, Morvay Izsó, Mössiner József, Nagy István, Nasch Zsig­­mond, Nemecskay Antal, Ney Ákos, Neuhauser Sándor, Neu­hold­ Kornél , Novák Ervin, báró Ohrenstein György, báró Orczy Miklós, dr. Paksy József, Pásint Mihály, Pelcz Sándor, Preis Ernő, dr. Proszvimmer Géza, Rajk Imre, Rajner Zoltán, Rákosy Lajos, dr. Rassay Gyula, Bay Jenő, dr. Bauer Farkas, dr. Reiner Jó­zsef, Rejtő Ármin, Rényi Oszkár, Róbert Rudolf, Rosenstein Károly, dr. Sándor László, dr. Sárossy Endre, dr. Schiller Ottó, Schnetzer Ágoston, Schweiger György, dr. Siklóssy Imre, Siklóssy József, Speidt Bódog, Spitzer Béla, dr. Steinfeld Sándor, Svéd József, Székely­ Al­fonz, dr. Székely Imre, Szente László, Szen­t­­eleky Géza, Szilágyi Emil, Szirmai József, Szirmai Olivér, Tarján Ödön, dr. Tarján Tibor, Tószegh­y Emil, Ullmann István, dr. Unger Fe­renc, dr. Upor Andor, dr. Urbányi Henrik, Vágó István, Vámos Lajos, Van den Eynde Hector, dr. Vetsey Gyula, Vida Jenő, Villa Sándor, Villányi András, A­aldmann Béla, Weiner Samu, Weiss Miksa, Willerstorfer Jó­zsef, dr Winchkler István, Wolff Hugó, báró Wolffner András, vitéz Zsilinszky Gábor, Zol­tán Frigyes, Zoltán Izsó. Csúcskapacitással dolgozik a kötszövő ipar A kötszövös­árú iparban igen nagy a for­galom. Soha nem tapasztalt érdeklődés mu­tatkozik ez árak iránt a közönség körében Ennek tulajdonítható, , hogy a gyárak teljes kapacitással dolgoznak. AZ üzemek legtöbbje Hármas munkaerő­­beosztásban napi 21 órát dolgozik s így a kapacitásnak csúcsát érte­ el. Úgy vélik szak­körökben, hogy ez az érdeklődés tartós lesz, és a kötszövő ipar foglalkoztatottsága így hosszabb, időre biztosítottnak látszik. Kibővült a Textilkiviteli Pénztár munkaköre Általános rendezést kivon az ipar (Az S3 tudósítójától.) Textilipari körök­ben már régebben mozgalom indult az irány­ban, hogy a kivitel fokozása érdekében a Textilkassza erőteljesebb alátámasztást nyújt­son. Ez ügyben több ízben volt megbeszélés, amelynek eredményeiről annak idején jelen­­tést tettünk. Egyes cikkek, amelyek eddig nem élvez­ték a textilpénztár támogatását, most ide­soroztattak, így a kőlapok és kalaptompok most már a textil kivit­eli pénztár munka­körébe tartoznak. Értesülésünk szerint tovább folynak a tár­gyalások ezekben az ügyekben, mert a textil­ipar olyan általános rendezést szeretne ke­resztülvinni, amely biztosítaná, hogy a ki­vitel eddigi körévét nemcsak fenntartani, hanem fejleszteni is tudják. Magyar-román kereskedelmi tárgyalások előtt C-t- H tudósítójától.) Három hónappal meghosszabbít­ta vott a magyar-román keres­kedelmi szerződés érvénye, hogy a rövide­sen meginduló tárgyalások idejére ne akad­janak meg a szállítások. A magyar-román kereskedelmi szerződéses tárgyalások az eddigiek szerint július 15-én kezdődnének, valószínűnek látszik azonban, hogy további halasztást szenvednek és csak a hó vége felé indulnak meg. A magyar-román áruforgalom jövőjét nemcsak magyar, hanem román gazdasági körökben is igen kedvezőtlenül ítélik meg. Eddig is igen szűk volt az áruforgalom volumene, a jövőben azonban úgy látszik, még jobban megcsappan. Román körök hí­rei szerint ugyanis azoknak a vas- és gép­­készítményeknek, amelyeket eddig Magyar­­ország szállított, jórészét jövőben az új német-román kereskedelmi szerződés értel­mében Németország fogja szállítani. Ezúttal a magyar kivitel tekintélyes része csap­panna meg s helyébe igen nehéz lenne más kiviteli cikkeket találni. Ugyancsak román részről hangoztatják, hogy a Magyarországra irányuló román szál­lításoknak is csökkenniük kell, mert hiszen Magyarország kevesebb olajat vesz át a jövőben és kevesebb lesz a fabehozatala is. Ezzel kapcsolatban most igen érdekes tö­rekvések mutatkoznak egyes román körök­ben. Magyarország ugyanis előreláthatóan nem vesz át a jövőben vagy legalább is csak­ kismértékben Romániától tűzifát. A romá­nok most azt hangoztatják, hogy puha fű­részárut viszont ők fognak kevesebbet­­szál­lítani, mert másutt kedvezőbben el tudják helyezni. Magyar szakkörökben valószínűnek tart­ják, hogy ez a román érvelés tárgyalási taktikai célokat szolgál és ezzel azt akarják elérni, hogy Magyarország változatlanul vásároljon tűzifát is. ■ ITANNERIE & MAROQUINERIE Borüzem K.U­j B­nul­a­p­e­s­t, VII., R­o 11 e­n b III e­r­u­e­c­a 4p. — Telefon: 337__557 L ajánl­ja illeni üzemében gyártott, a kipróbált bérg. gyártmányainak megfelelő, elsőrangú minőségű, fiirlap borcsíkjait

Next