Magyar Közlekedés Mély- és Vízépítés, 1950 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1950-01-01 / 1. szám
A MÉLYÉPÍTŐIPAR FEJLŐDÉSE TERVGAZDÁLKODÁSUNKBAN MÓLNÁR JÁNOS A hároméves tervbefejezésével nagy általánosságban befejeződött aháborús károk helyreállítása és megkezdtük az ötéves tervben iparunkra váró feladatok megoldását. Az a fejlődési, melynek felszabadulástól kezdve részesei voltunk, csodálattal tölt el minden öntudatos dolgozót, s a magyar munkásosztálynak s a haladó értelmiségnek igen jelentős eredménye. Különösen jelentős a mélyépítőipar fejlődése 1948 március 26-tól, amikor is az államosítással kapcsolatban az ipar jelentős része került állami irányítás alá és ma már világosan látható, hogy jelentős eredményeinket állami irányítás nélkül nem tudtuk volna teljesíteni. Az ipar fizikai ésszellemi dolgozói odaadó és lelkes munkáján túlmenőleg a fejlődés bizonyossága abban áll, hogy népi demokráciánk vezetői ismerve hatalmas feladatainkat, országunk anyagi erejéhez mérten a legmesszebbmenő támogatásban részesítenek bennünket. Az a tény, hogy az elmúlt másfél év alatt több mint 100 millió forintot ruháztunk be a mélyépítőiparba, bizonyítja, hogy milyen jelentős mértékű támogatásban részesültünk. A feladatok is nagyok voltak. Ezek megoldása fényes bizonyítéka annak, hogy a magyar dolgozó nép megértette a szocializmus építésének fontosságát, igyekezett az egyre nagyobbirányú feladatokat maradéktalanul teljesíteni. Ha összehasonlítást teszünk az ipari fejlődésünkre 1948-hoz viszonyítva, akkor megállapíthatjuk, hogy a feladataink növekedése milyen hatalmas arányú volt, mert 1948-ban a termelés értéke 100%-ra emelkedett, 1949-ben pedig meghaladta a 350 % -ot, 1950-ben pedig előreláthatólag az 1949. évi teljesítmények több mint 200% -a vár teljesítésre. Ilyen hatalmas arányú fejlődés példátlanul áll a magyar mélyépítőipar történetében és erre valóban csak a szocializmust építő munkásosztály képes. Az elért eredményekkel azonban távolról sem lehetünk teljes mértékben megelégedve és igen nagy hiba lenne, ha teljesértékűnek könyvelnénk el azokat. Az eredmények mellett igen súlyos és nagy hibáink is vannak, mely hibákra az építőiparról szóló minisztertanácsi határozat tömören és világosan rámutatott. Ahhoz, hogy munkánkat alapvetően megjavítsuk, maradéktalanul végre kell hajtani mindazokat a megoldandó feladatokat, amelyeket a fenti rendelet megjelöl, sőt azon túlmenőjéig, apró részleteire bontva, be kell hatolnunk szakmánk legapróbb részeibe, alapvetően meg kell változtatni termelési módszereinket és formánkat. Első és elengedhetetlen feladat, amely mielőbb megvalósításra vár és amely alapját képezia jobb munkának, hogy iparunk minden dolgozójával meg kell értetnünk szocialista tervgazdálkodásunk lényegét és részesévé kell tennünk a közvetlen feladatok megoldásában, hogy munkájukon túlmenőleg őszinte lelkesedéssel, odaadással, valóban tudásuk legjavát adják és lelkesítő kérdésként kezeljék népi köztársaságunk gazdasági eredményeinek kiszélesítését. Igen figyelemreméltó és örvendetes az a fejlődés, amely az utóbbi félév alatt tapasztalható úgy a műszaki, mint a szellemi dolgozóink soraiban. Feltétlen és megállapíthatóan javult a dolgozók munkához való viszonya és műszaki embereink is mind nagyobb és nagyobb számba.De tesznek tanúbizonyságot odaadó jó munkájukkal a munkásosztály felemelkedésének és hatalmas terveinek megvalósítása iránti készségükről, amellyel igen nagymértékben javítják meg a dolgozók osztályához való viszonyukat. Igen sok konkrét esetet is tudnánk felsorolni, hogy olyan műszaki emberek, akik még egy évvel ezelőtt közömbösen, vagy nem egy esetben ellenségesen álltak szemben népi demokráciánk célkitűzésével, ma már ismerik a hároméves tervünk hatalmas eredményét, amelyet eddig tagadtak és teljes bizalommal, elismeréssel és meggyőződéssel tekintenek ötéves népgazdasági tervünk feladatai elé és meg vannak arról győződve, hogy ez a terv a valóban népi demokráciához hű műszaki embereknek soha nem látott lehetőséget és az egész dolgozó népünknekhatalmas, eddig nem ismert gazdasági eredményt fog biztosítani. Az a tény, hogy az ötéves tervglobális öszszegének igen jelentős százaléka jut a mélyépítő szektorra, kötelez bennünket arra, hogy fentebb említett lassú, de kellő lendülettel nem rendelkező javulási folyamatot sokkal nagyobb tartalommal töltsük meg és lényegesen céltudatosabban és rugalmasabban vegyünk irányt a hiányosságok gyors megszüntetésére. Az, hogy abrigádmozgalom és a munkaversenymozgalom 1949-ben lényegesen javult az 1948. évhez viszonyítva, mutatja az iparban rejlő hatalmas lehetőségeket, amelyet eddig egyáltalán nem, vagy csak egészen jelentéktelen mértékben használtunk ki. Át kell térnünk a sztahánovmozgalom erőteljesebb fejlesztésére, felhasználva a szocialista Szovjetunió dolgozóinak ma már rendelkezésre álló munkamódszerét és tapasztalatát,amelyet mi ezideig elhanyagoltunk. Bevallhatjuk, hogy messze elmaradtunk ,a gyáripar mögött ezen a téren. Műszaki embereink segítségével meg kell oldanunk az egyéni teljesítmény elszámolását, hogy minden dolgozó valóban teljesítményének arányában részesüljön illetményben.