Magyar Lakatosmesterek Lapja, 1909 (4. évfolyam, 1-36. szám)

1909-01-01 / 1. szám

4 MAGYAR LAKATOSMESTEREK LAPJA A fúrómunkás bére óránként 30 fillér; ha géppel dolgozik, akkor 6'3-szor annyit akkor 6'3-szor annyit csinál, tehát munkája ér 20 X 6‘3 . 189 fillért, vagyis 159 fillérrel többet, mint ha kézzel dolgozik. Mivel a fúrógép 278 korona 50 fillérrel vagy 27.850 fillérrel többe kerül, mint a kézi szerszámok és óránként a munkatöbblet, 159 fillér, tehát ez az összeg 27.850 , 159 , 175 munkaóra alatt kifizetődik. Tehát 175 óráig állan­dóan használva a gépet, a munkabéren épen annyi a nyereség, amennyivel a gép többe kerül, mint a kézi fúrók. Feltéve, hogy e gépet a műhelyben naponta csak egy órán át használják, akkor havonta ez a vasárnapok leszámításával 26 órának felel meg és 175 óra , 26 nap , 6­7 hónap, vagyis valamivel több, mint egy félév alatt a gépet az elért munka­többlet kifizette, félév eltelte után teljesen ingyen marad az iparos birtokában. Lakatosipari könyvelés. Minden jog fentartva. Lapunk szerkesztősége ígéretéhez híven, megkezdi a rendszeres könyvelés előadását. Negyedik éve állunk a lakatos ipar szolgálatában. Ez a látszólagos rövid idő aránylag igen hosszú termi­nus a kötelességteljesítés hosszú, szakadatlan lánco­latában. Ezen idő alatt megismertek bennünket a lakatos és vele rokonszakmájú iparosok és megtanultuk mi, hogy miképen szolgálhatjuk legodaadóbban leghívebben, leg­­önzetlenebbül kartársaink érdekét. Hogyha látszólagosan néha hézagosan tettünk is kötelezettségünknek eleget, ne irassék számlánk terhére, hanem tudassák be annak, hogy a szerkesztőség főztje nem lehet olyan, mint a korcsmáros generalsajt­ja, mely gulyásnak, pörköltnek, lében virstlinek, rostélyos stb. kitűnő menazsifélének más híján jó. Ha a szerkesztőség recipéje szerint készült sült vagy főtt, kissé megterheli is az olvasó gyomrát, az nem a szerkesztőség hibájá­nak, mint inkább a rossz gyomornak tudandó be. Ezen kitérés szolgáljon mentségükre azokkal szem­ben, kik a rekritizálást kitűnően, de szerkesztéshez abso­lute semmit sem konyítanak. Elhisszük, hogy a lakatosmesterek legtöbbje könyve­ket vezet, de nem acceptáljuk azt a véleményt, hogy a könyvelés megismertetése nem a szaklap szerkesztősé­gének hatásköre. Amikor az ellenvetést halljuk, reámutatunk azokra, kik bár könyveket vezetnek, de a könyvelés módjának nem rendszeres volta miatt a könyvelés illuzórikus és mert a könyvelés nem rendszeres, bizonyító értékkel sem bír. És reá­mutatunk azokra, kik szívesen vezetnének rendszeres könyvelést, ha tudnának könyvelni. Azok és ezek kedvéért és azon okból, hogy igenis a tisztjét híven betöltő és hivatását mélyen átérző szaklap szer­kesztőségének a legelemibb kötelessége az oktatás, az oktatás minden ága, az összes vonalokon és nem a napilapokból kiollózott hírek, rémregények, kétes értékű novellák és alkalmi kirohanások közlése — fogunk be nehéz, nagy munkánkba és biztat ama remény, hogy ilyen medrű munkásságunk kartársainknak hasznára fog válni. Elismerést, köszönetet nem várunk és nem kérünk. Csak azt, hogy a rendszeres könyvelést ismertető lapo­kat jó lesz eltenni. Hasznát veheti a lapoknak a naiv, a szaktudós könyvelő, a lakatos, a késes, a kovács és annak nyomán akármily ipart űző iparos. Miért könyveljünk ? A kereskedelmi törvény szerint minden törvény­­bejegyzett kereskedő és iparos, ki iparát Üzletszerűen folytatja köteles rendszeres alapra fektetett könyveket vezetni. Ettől eltekintve az üzlet feloszlatása, eladása, átadása, vagy halál esetén az örökség megállapításánál csakis akkor nyerhetünk­­bizonyos értékű kimutatást, ha az üzleti forgalmat hűen visszatükröztető rendszeres könyve­lés vezettetett. Hitelezőink vagy adósaink jogtalan követeléseivel, tagadásával szemben rendszeresen vezetett üzleti könyvek bizonyító értékűek. Az új jövedelmi adó az üzleti könyvek felmutatását igényli, így kettős érdekünk, hogy az állam házfenntar­tásához való járulékunk kirovásánál érdekünket védendő a kereskedő vagy iparos döntő befolyású bizonyítékkal, rendszeresen vezetett üzleti könyvekkel bírjon. Nem kicsinylendő azon érv sem hogy az iparos vagyoni állagának tényleges minőségét, iparának és üzemeinek egyes ágazatait, azok hasznosságát, a for­galom növekedését a percentuális hasznot csakis rendsze­resen lefektetett könyvekből ismerheti, mert üres tapo­­gatások, hiányos bejegyzésekből a tényleges vagyon soha meg nem állapítható. Kalkulálni, árakat meghatározni, számításokat eszkö­zölni úgy tudunk, ha az összes kiadásokat és bevéte­leket ismerjük. Ezt csak rendszeres könyveléssel érhet­jük el. A könyvelés módja. A kereskedelmi törvények szerint kereskedő és iparos tartoznak könyveket vezetni. A tör­vény elég liberálisan, nem kötelezi az iparost vagy keres­kedőt arra, hogy mily mód szerint vezesse a könyve­ket, csak azt kívánja meg, hogy az üzleti könyvek a valóságos üzleti életet tükröztessék vissza. Gyáros, keres­kedő, iparos tetszése szerint rendezkedhetik e tekintetbe. A törvény intenziójának akaratlanul is engedelmeskedünk, ha foglalkozásunk minőségének legalkalmasabbnak látszó mód szerint vezetjük könyveinket. A dolog természeténél fogva csinos külső, tisztán kezelt könyv az iparos vagy kereskedő egyéni érté­két növeli, míg a könyvekben eszközölt vakarások, hamis tételek könyvelése a könyveknek bizonyító érté­két nemcsak hogy csökkentik, de adott esetben a hami­san könyvelőt a törvény szigorával ismerteti meg Az üzlet, ipar vagy gyár tulajdonos forgalma és kényel­méhez mérten válogathat a rendszeres könyvelésnek három módszere között. Van egyszerű, kettős és ame­rikai mód szerinti könyvelés. Iparosainkat leginkább az egyszerű könyvelés érdekli, miért is a jelen ismertetésben a könyvelésnek ezen könnyű módszerét fogjuk a lakatosipari viszonyokhoz alkalmazva előadni. (Folytatuk.) Lakatosipari újdonságok. Robusta. Ily név alatt egy újfajta szab. kovácsolt vasablakot hoznak forgalomba Virág és Faragó jóhírnevű kortársaink lakatos-, vasszerkezet- és csavaráru-gyárosok.

Next