Magyar Lakatosmesterek Lapja, 1910 (5. évfolyam, 3-50. szám)
1910-01-30 / 3. szám
A MAGYAR LAKATOSMESTEREK LAPJA 1910. január 30. mindenkor az fogja képezni legfőbb törekvésünket, hogy a lakatosmesterek általános, közös megelégedésére szolgáljuk a lakatosipar érdekeit. Olyan világot élünk, hogy a magyar iparosság minden szakmája önmaga erejére van utalva, a boldogulás nehéz küzdelmeiben. Iparpártolás, iparfejlesztés, a hazai ipar támogatása igen szép és hangzatos frázisok. Mert csupán frázisok, amennyiben az élet és a valóság meggyőződtetnek minket arról, hogy e szépen hangzó frázisok nem egyebek, mint takarói annak a több éves humbugnak, amely hazafias jelszavakkal takarózva, egyenesen a magyar ipar teljes letörésére törekszenek. Avagy kormányaink nem-e hűt csatlósaivá szegődtek eddig Ausztriának, ha az egyedüli helyes iparfejlesztési módról — az önálló vámterületről — volt szó? Avagy nem-e épp azok az államférfiaink voltak az elsők a hazai ipar letörésében, akiknek módjukban állt volna a magyar kis- és középipart gyáriparrá fejleszteni ? Hány esetben láttuk, hogy idegenek kapnak száz és százezernyi segélyt akkor, amikor a hazai kisiparosnak sem munkája, sem megélhetése nincs. S vájjon akadt-e az ország törvényhozásában csak egy honatya is, aki csak érdeklődött volna is a mi sorsunk, a magyar lakatosipar iránt. Addig, amíg csak képviselőjelölt volt, még a kulcscím iránt is szörnyen érdeklődött. De bezzeg, amint a mandátum zsebében volt, meghaltunk rájuk nézve — a következő választásig. És az a szomorú, hogy más fórumok részéről sem sokkal nagyobb a jóakarat. Ily viszonyok között, amikor így önmagunkra vagyunk hagyatva, csakis önmagunk erejére támaszkodhatunk, csak a magunk erejében bízhatunk. Mit ér azonban ez a tagadhatlanul nagy erő is, ha az szét van forgácsolva, ha nincs összekapcsolója ? Az országban szerteszét élő lakatosmesterek összekötő kapcsa szaklapjuk. Ez az egyedüli mód, amelylyel állandó érintkezést tarthatnak fenn egymás között, a távolság figyelembe vétele nélkül. Mi most e kapocs újra kovácsolására vállalkoztunk, amikor a lapot átvettük. Mi rajtunk nem múlik, hogy e kapocs minél nagyobb területre kihasson. A lakatosmesterek dolga, hogy ezt a kapcsot mind erősebbé tegyék s ezt csak úgy érhetik el, ha a mi nagy munkánkban segítségünkre lesznek. Ezt pedig, hogy megtegyék, saját érdekük kívánja meg. Épp azért számítunk is a magyar lakatosmesterek segítségére nehéz feladatunk teljesítésében. Budapest, 1910. január 29-én. Hazafias üdvözlettel az uj szerkesztőség.* * * Nagyrabecsült olvasóim! Ma egy váratlan meglepetéssel állok kedvesolvasó közönségem elé. Valóban fájó szívvel teszem. Meg kell válnom e lap tulajdonjogától és szerkesztői tollamtól. Négy év alatt szívem összeforrt a közönséggel annyira, hogy nem tagadhatom le a bánatot, melyet lelkem mélyén érzek, mikor annyi ideális küzdelem után várnom kell. Sokszor hangoztattam : mennyi anyagi és lelki küzdelemmel bírtam csak e lapot fenntartani, melynek buknia nem lehet, nem szabad. A mai modern ipari életben, mikor szaksajtó nélkül egy iparágat elképzelni nem is lehet, a bukása a lakatosipar szégyene lenne. Amellett nagy kára és veresége. Ezért küzdöttem fenntartásáért négy teljes évig emberfeletti erővel, bizalommal és türelemmel. Most aztán akadt egy derék ember, aki épp oly ideális lelkesedéssel és terhetlen szeretettel viseltetik a lakatosipar nemes ügye iránt, mint én, aki azt az ajánlatot tette, hogy kész tulajdonába venni, hetilappá alakítani át és tartalmasabb formában adni ki. Noha befektetett fáradtságom és tőkém gyümölcsét csak ezután élvezhettem volna, én mégis megragadtam az alkalmat, mert előttem szentebb a magyar lakatosipar magasztos érdeke, mint az én érdekem. Ez birt rá, hogy átadjam a lapot Orpág és papagó Budapest, ОН., НЦсьй. 11. Telefon 87. ||| Kérjen ingyen árjegyzéket. Vasszerkezet és csavargyár. || „Robusta” törvényileg védett kovácsolt vasablak.