Magyar Lakatosmesterek Lapja, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-14 / 29. szám
Zsitás. A jövő. Ne tagadjuk, mivel úgy sem tagadhatjuk, hogy végtelenül elszomorító képet nyújt jövőnk, a lakatosipar jövője. Kevés más iparág van az országban, amelynek helyzete súlyosabb, jövője bizonytalanabb, hogy úgy mondjuk, sivárabb lenne, mint a magyar lakatosiparés a legelszomorítóbb ebben a dologban az, hogy ennek a kietlen jövőnek megteremtői önmagunk vagyunk, akik a jelennel sem tudtunk vagy nem akartunk soha számolni, annál kevésbé a jövővel; a múltak tanulságain pedig nem igyekeztünk okulni, hanem megmaradtunk állandóan abban a szánalmas állapotban, amelynek fő jellemvonása mindenha a maradiság volt. Nemcsak a fővárosi lakatosiparról beszélünk s nemcsak ezt jellemezzük erős szóval, hanem általában az ország lakatosiparát, lakatosmestereit. Csodálatos az a könnyelműség, amellyel a kartársak a mai állapotot megteremtették s szinte általánossá tették és még csodálatosabb az az egykedvűség, amellyel a viszonyokat tűrik, ahelyett, hogy azokon változtatni igyekeznének. Hihetetlennek tűnne föl a kartársak egykedvűsége, ha nem volnánk meggyőződve arról, hogy ez az egykedvűség már betegséget jelent, a magyar lakatosipar betegségét, amely napról-napra jobban terjed és mindjobban kiszívja iparunk erejét. Ma a magyar lakatosiparnak úgyszólván kétféle foglalkozást enged meg a gyáripar és Ausztria ipara: a javítási munkát és az épületmunkát. Minden egyéb lakatosmunka ma már kiesett a lakatosiparosság kezéből s a tulajdonkép szorosan vett lakatosipari munkákat ma tömegesen a gyári üzemek állítják elő, amely üzemekkel a kisüzemek versenyre kelni — kivált kézi üzem mellett — képtelenek. Azonban dacára annak, hogy a lakatosipar ily szűk keretek közé szorult, még a kínálkozó alkalmat sem ragadták meg a kartársak arra nézve, hogy azt kihasználva, maguknak legalább anyagi előnyöket biztosítottak volna. Avagy a pár éven át tartó munkabőségben hányan gyarapították a nagymérvű vállalatok mellett vagyonukat? Bizony, igen-igen kevesen, míg a túlnyomó rész csupán azért vállalt és azért dolgozott, hogy munkája legyen, azonban arra már nem gondolt, hogy olyan kalkulációt készítsen, amely hasznot is biztosított volna a munka mellett. Most azután ott tartunk, hogy az épületmunka fogyóban van s nincs is kilátás arra, hogy egyhamar újból föllendüljön. Mihez fog a magyar lakatosság a munkahiány idején? Ez olyan kérdés, amelyre választ adni a mi viszonyaink mellett igen bajos. A kisebb üzemekben a munka leszorul tisztán a javítási munkákra, mig a középüzemek redukálni lesznek kénytelenek üzemüket s a konkurrencia újabb s bujább hajtásait fogjuk láthatni még a kisebb vállalatoknál is, ha csak elő nem vesszük jobbik eszünket s arra nem törekszünk, hogy magunknak jövőnket biztosítsuk olyan munkák révén, amelyek nincsenek kitéve esélyeknek, a pénzpiacnak, hanem amely munkák közszükségleti cikkek előállítását célozzák. A magyar lakatosipar megelője a rengeteg lakatosipari cikk behozatala. Arra kell tehát már jó eleve törekedni, hogy ezt a veszteséget megszüntessük s a veszteségből nyereséget kovácsoljunk. Tömegcikkek gyártását kell bevezetni. Ez az egyetlen módja annak, hogy iparunk teljesen el ne pusztuljon, tönkre ne menjen s ez az egyetlen mód arra is, hogy megélhetésünket, jövőnket biztosítsuk. Tömegcikkek gyártására természetesen kézi üzemmel vállalkozni nem lehet. Mily üdvös lett volna, ha az elmúlt utóbbi évek munkabőségét úgy használtuk volna ki, hogy abból hasznot húzva, némi csekély tőkét félretettünk volna s most, a szűkös esztendőkre oly gépeket szerezhettünk volna be, amelyekkel tömegcikkeket is készíthetnénk. Köztudomás szerint a magyar lakatosmesterek tőkeszegények a nagy általánosságban, így tehát csakis úgy lehetne gépeket beszerezniük, ha többen összeállanának. Hogy azonban ezt megtegyék, ahhoz egyetértés, összetartásra volna szükség. Pedig csakis tömörüléssel, összetartással, egyetértéssel teremthetünk magunknak és iparunknak jobb és biztosabb jövőt. Minden olyan községben, ahol többen vannak a kartársak, össze kellene államok és közösen kellene gépeket beszerezniük, akkor reményünk lehetne arra, hogy tömegcikkeket is képesek leszünk előállítani s hogy boldogulni is fogunk. tin-acélból való leipzigi ■■ lemezollók, lyukasztók és idomvas-vágók elpusztíthatlanok. Mindennemű szerszámgépek. Motorok. Állandó raktár: SCHVARCZ JÓZSEF ÉS TÁRSA, BUDAPEST, VÁCI-KÖRÚT 53. A LAKATOSMESTEREK SZÖVETSÉGÉNEK ÉS A BUDAPESTI LAKATOS IPARTESTÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VII., ALMÁSSY TÉR 8. TELEFON : 24004. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 27010. ELŐFIZETÉSI ÁR HETI KRÓNIKÁVAL EGYÜTT : EGÉSZ ÉVRE . . 12 ‰ I NEGYED ÉVRE. . 30 FÉL ÉVRE .... 6 „ I EGYES SZÁM 50 FILL