Magyar Lakatosmesterek Lapja, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-14 / 29. szám

Zsitás. A jövő. Ne tagadjuk, mivel úgy sem tagadhatjuk, hogy végtelenül elszomorító képet nyújt jövőnk, a lakatosipar jövője. Kevés más iparág van az országban, amelynek helyzete súlyosabb, jövője bizonytalanabb, hogy úgy mondjuk, sivárabb lenne, mint a magyar lakatosiparé­s a legel­­szomorítóbb ebben a dologban az, hogy ennek a kietlen jövőnek megteremtői önmagunk vagyunk, akik a jelennel sem tudtunk vagy nem akartunk soha számolni, annál kevésbé a jövővel; a múltak tanulságain pedig nem igyekeztünk okulni, hanem megmaradtunk állandóan abban a szánal­mas állapotban, amelynek fő jellemvonása min­denha a maradiság volt. Nemcsak a fővárosi lakatosiparról beszélünk s nemcsak ezt jellemezzük erős szóval, hanem általában az ország lakatosiparát, lakatosmestereit. Csodálatos az a könnyelműség, amellyel a kar­társak a mai állapotot megteremtették s szinte általánossá tették és még csodálatosabb az az egykedvűség, amellyel a viszonyokat tűrik, ahelyett, hogy azokon változtatni igyekeznének. Hihetet­lennek tűnne föl a kartársak egykedvűsége, ha nem volnánk meggyőződve arról, hogy ez az egykedvűség már betegséget jelent, a magyar lakatosipar betegségét, amely napról-napra jobban terjed és mindjobban kiszívja iparunk erejét. Ma a magyar lakatosiparnak úgyszólván két­féle foglalkozást enged meg a gyáripar és Ausztria ipara: a javítási munkát és az épületmunkát. Minden egyéb lakatosmunka ma már kiesett a lakatosiparosság kezéből s a tulajdonkép szorosan vett lakatosipari munkákat ma tömegesen a gyári üzemek állítják elő, amely üzemekkel a kisüzemek versenyre kelni — kivált kézi üzem mellett — képtelenek. Azonban dacára annak, hogy a lakatosipar ily szűk keretek közé szorult, még a kínálkozó alkalmat sem ragadták meg a kartársak arra nézve, hogy azt kihasználva, maguknak legalább anyagi előnyöket biztosítottak volna. Avagy a pár éven át tartó munkabőségben hányan gyarapí­tották a nagymérvű vállalatok mellett vagyonukat? Bizony, igen-igen kevesen, míg a túlnyomó rész csupán azért vállalt és azért dolgozott, hogy munkája legyen, azonban arra már nem gondolt, hogy olyan kalkulációt készítsen, amely hasznot is biztosított volna a munka mellett. Most azután ott tartunk, hogy az épület­munka fogyóban van s nincs is kilátás arra, hogy egyhamar újból föllendüljön. Mihez fog a magyar lakatosság a munkahiány idején? Ez olyan kérdés, amelyre választ adni a mi viszo­nyaink mellett igen bajos. A kisebb üzemekben a munka leszorul tisztán a javítási munkákra, mig a középüzemek redukálni lesznek kénytelenek üzemüket s a konkurrencia újabb s bujább hajtásait fogjuk láthatni még a kisebb vállalatok­nál is, ha csak elő nem vesszük jobbik eszünket s arra nem törekszünk, hogy magunknak jövőn­ket biztosítsuk olyan munkák révén, amelyek nincsenek kitéve esélyeknek, a pénzpiacnak, hanem amely munkák közszükségleti cikkek elő­állítását célozzák. A magyar lakatosipar megelője a rengeteg lakatosipari cikk behozatala. Arra kell tehát már jó eleve törekedni, hogy ezt a veszteséget meg­szüntessük s a veszteségből nyereséget kovácsol­junk. Tömegcikkek gyártását kell bevezetni. Ez az egyetlen módja annak, hogy iparunk tel­jesen el ne pusztuljon, tönkre ne menjen s ez az egyetlen mód arra is, hogy megélhetésünket, jövőnket biztosítsuk. Tömegcikkek gyártására természetesen kézi üzemmel vállalkozni nem lehet. Mily üdvös lett volna, ha az elmúlt utóbbi évek­­ munkabőségét úgy használtuk volna ki, hogy abból hasznot húzva, némi csekély tőkét félre­tettünk volna s most, a szűkös esztendőkre oly gépeket szerezhettünk volna be, amelyekkel tömeg­cikkeket is készíthetnénk. Köztudomás szerint a magyar lakatosmesterek tőkeszegények a nagy általánosságban, így tehát csakis úgy lehetne gépeket beszerezniük, ha többen összeállanának. Hogy azonban ezt megtegyék, ahhoz egyetértés, összetartásra volna szükség. Pedig csakis tömö­rüléssel, összetartással, egyetértéssel teremthetünk magunknak és iparunknak jobb és biztosabb jövőt. Minden olyan községben, ahol többen vannak a kartársak, össze kellene államok és közösen kellene gépeket beszerezniük, akkor reményünk lehetne arra, hogy tömegcikkeket is képesek leszünk elő­állítani s hogy boldogulni is fogunk. tin-acélból való leipzigi ■■ lemezollók, lyukasztók és idomvas-vágók elpusztíthatlanok. Mindennemű szerszámgépek. Motorok. Állandó raktár: SCHVARCZ JÓZSEF ÉS TÁRSA, BUDAPEST, VÁCI-KÖRÚT 53. A LAKATOSMESTEREK SZÖVETSÉGÉNEK ÉS A BUDAPESTI LAKATOS IPARTESTÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VII., ALMÁSSY­ TÉR 8. TELEFON : 24004. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 27010. ELŐFIZETÉSI ÁR HETI KRÓNIKÁVAL EGYÜTT : EGÉSZ ÉVRE . . 12 ‰ I NEGYED ÉVRE. . 3­0 FÉL ÉVRE .... 6 „ I EGYES SZÁM 50 FILL

Next