Magyar Nyomdászat, 1894 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1894-01-01 / 1. szám
VHO£ KÖTETBudapest, 1891 január I. FÜZET Magyar Nyomdászat A könyv- és kőnyomtatás a betűöntés és egyéb rokon szakmák havi közlönye Szerkeszti és kiadja BUSZTAJ BuBEJUCZ Előfizetési dij: Egész évre 3 frt, félévre 1 frt 50 kr. * ■ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Kecskeméti utcza 6. szám. Jókai Mór: Ünnepet ül a nemzet. Legnagyobb élő költője félszázados írói működésének szenteli ünnepét. Hódoló tisztelettel járul eléje rang- és osztálykülönbség nélkül mindenki, kicsiny és nagy, gyermek és agg. Mindenkinek hála lakozik szívében koszorús költőnk iránt, forrón érzett, egész szívüket betöltő hála. Hogyne töltené be a mi szíveinket is a tisztelet, a szeretet, a hála, hisz mi nemcsak a szívet nemesítő, lelki gyönyörűséget szerző költőt ismerjük benne, de a magyar nyomdászatot felvirágoztató és a magyar nyomdászokat művelődési törekvéseikben lelkesítő, buzdító férfiút is. És ha nem volnánk mindnyájan magyarok, akik tőle tanultunk honszerelmet, ha nem volnánk mindnyájan emberek, kik tőle a jó, a nemes szeretetét tanuljuk naponkint — nyomdászoknak kellene lennünk mégis s tisztelnünk azt a férfiút, kinek szelleme immár több nemzedéknek adott foglalkozást... De nemcsak nyomdászok vagyunk, emberek is, magyarok is, hű fiai az ünneplő nemzetnek, kik tisztelik és szeretik az embert s hódolattal járulnak nemzetünk dísze, a nagy költő elé. Tartsa meg őt isten a hazának, nemzetének, mindnyájunknak soká, igen soká! «Kedves kenyeres pajtásim!» Zajosabb képviselőválasztást nem ért még a főváros az 1865»-inél. A Terézvárosban Jókai, a nemzet büszkesége állt szemben a korona egyik tanácsosával. Mindenki érdeklődése ide összpontosult s a többi városrészek jelöltjeinek körmeneténél nem a jelöltjüket, hanem Jókait éltették. Az ő nevének éltetésétől hangzott az egész főváros s ha valamelyik más városrész jelöltjének vagy az ő ellenjelöltjének éltetése felhangzott is itt-ott egyszermásszor (az «abczug» szó még ekkor nem volt benn magyar szótárban), nyomban felharsant az «Éljen Jókai Mór!» orkánja. Az óbudai Deákpárt vagy baloldal vezérférfiait, jelöltjeit a saját kerületükben ép úgy Jókai éltetésével fogadták és kisérték, mint akár a Terézvárosban. A Terézvárosban a választás reggelén az anya fiától, a feleség férjétől azzal búcsúzott el: «Légy fiam politikai elvedhez hű — de hozzám is; légy bár egész életedben deákpárti, de Jókaira szavazz, mert ő akármennyire balpárti is, mindnyájunknak fénylő nap, neki buknia nem szabad». Nem bukott meg. Megválasztásának híre részegítő mámorba ejtette az egész fővárost. Felirat, üdvözlő küldöttség egyik a másikat érte nála. Örültünk mindnyájan győzelme !