Magyar Nyomdászat, 1896 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1896-01-01 / 1. szám

IX"' KÖTET Budapest, /896 január Magyar Nyomdászt« A könyv- és kőnyomtatás a betüöntés és egyéb rokon szakmák havi közlönye Szerkeszti és kiadja PUSZTAI FUZtlENCZ Előfizetési díj: Egész évre 5 irt, félévre 1 irt 50 kr. * Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Kálután-utcza 2. széni. Négy nap alatt három halott. A kérlelhetlen halál múlt év deczember havában rövid négy nap alatt szakmánk három érdemdús baj­nokát ragadta el az élők sorából. Az első volt Imreb Sándor, a marosvásárhelyi ev. rét. kollégiumi nyomda bérlője, ki 1895 deczember 25-én halt meg. Ki ne ösmerte volna legalább névleg ezen minden nemes és jóért lelkesedő szaktársat és hazafit. Figyelemmel kisért szakmánk fejlődése körül minden mozzanatot és a nemes lelkesedés hangján azonnal hozzászólott ama kérdések­hez, melyeken véleménye szerint ő is hivatva volt len­díteni. Lapunk megindítása óta őt lelkes pártolóink közé számíthattuk s gyakran megragadta az alkalmat, hogy egyik-másik kérdésben szakavatott véleményét nyil­vánítsa, úgy a szakkérdések megoldásában, mint nyom­dászattörténeti adatok megvilágításában; szívvel-lélek- kel csüngött a hazai nyomdászat emelésén és fejlesztésén. Imreit Sándor azonban nemcsak szorosan vett szakmája körül buzgólkodott, exponált állása folytán nem ritkán találkoztunk nevével a napi sajtóban is, hol mások pél­dájára ő is igyekezett Petőfi halálának misteriumába világosságot deríteni, mert a sors szeszélye folytán az 1849—iki szabadságharcz alkalmával ő is együtt küzdött halhatatlan költőnkkel a történeti nevezetességű seges­vári csatában, hol t. i. Petőfinek nyoma veszett; erről, valamint az erdélyi hadjáratról nagyon érdekes adatokat tartalmazó füzetet írt, mit a napi sajtó is érdeme szerint méltatott. Imreit Sándor 1830-ban született Maros- vásárhelyt, s a könyvnyomdászatot is ott tanulta, később mint huszár vett részt a szabadságharczban, melynek lezajlása után Pesten az Kmich-féle nyomdában szedte a hivatalos «Budapesti Közlöny»-t. A 60-as évek elején szülővárosába, Marosvásárhelyre hivatott meg az ottani református kollégium nyomdájának vezetésére, melyet később bérbe vett s a rendelkezésére álló szerény anyagi erőhöz képest a vidéki városok jobb nyomdáinak szín­vonalán igyekezett fen tartani. Nyugodjék békével! Kerles^ József volt második halottunk, kit deczemljer 27- én szólított ki a Mindenható az élők sorából. Ifjú­korában kitűnő accidens-szedő volt. Hbből magyaráz­ható, hogy midőn a sors később megengedte neki, hogy magát önállósítsa, oly mintaszerűen berendezett nyom­dát alapított, mely szaktárskörökben általános bámulat tárgyát képezte, s ez a nyomda akkoriban nagy be­folyással volt szakmánk fejlődésére, mert kartársai kény­telenek voltak vele versenyre kelni, nyomdáikat részben rekonstruálni s a munkákra nagyobb figyelmet fordí­tani, mert a Kertész nyomdájának termékei minden tekintetben kiállták a .bírálatot, bárkikkor (1863-ban) a nyomdák a mostanihoz képest primitiv anyaggal dol­goztak. Kertész előszeretettel az accidens-m unkákat kultiválta, később azonban hírlapok előállítására is vál­lalkozott s úgy látszik, nem a legszerencsésebben; a lapok megszűntek s ő 1875-bennyomdáját eladta, m%a pedig nyugalomba vonult. Azonban a javakorbeli tett­erős ember nem bírta soká elviselni a tétlenséget, mert 1881-ben új nvomdát nyitott, melyet a nyomdászat legmodernebb eszközeivel szerelt fel s most hű maradt ambicziójához, csakis accidens-munkák elkészítésére vállalkozván, melyek mindig a legpontosabb kivitelben kerültek ki intézetéből. Kertész mint ember is a leg­kiválóbb tulajdonságokkal volt megáldva; megjelenése imponáló, barátságos volt mindenkivel, azért megren­delői közt és a társadalomban kedvelt egyéniség, sze­mélyzetének pedig atyai jóakarója volt. S e kiváló embert a kérlelhetlen halál kiszakította körünkből. Csak nehány hét előtt fogadta fiát nyilvános üzlettársul, ki most hivatva van atyja örökébe lépni. Kertész József Győrött született 1837-ben, a nyomdászatot Bécs- ben, a Mechitaristák nyomdájában tanulta, Budapestre 1860-ban jött s itteni működését az Emich-fille nyom­dában kezdte mint accidens-szedő. Áldás és béke poraira. Harmadik halottunk id. Poldini Ede volt, ki decz. 28- án szenderült jobblétre. O volt a budapes v íyomda- tulajdonosok nesztora, a régi iskola embere, tanúja a 1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék