Magyar Órások Szaklapja és Magyar Ékszeripar, 1911 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1911-01-01 / 1. szám
Főmunkatársak: CSERJÉSI KÁROLY és FODÉL GYULA A Magyar Órások Országos Egyesületének és a Budapesti Órás-ipartestületnek hivatalos lapja. JOURNAL DES HOR- ::: ERCHZEITÜHÜ DER Előfizetési áraK : Egész évre..........................12 korona Fél évre .. . 6 Negyed évre __ - - - 3 „ Hirdetések jutányos áron számíttatnak. A lapot illető mindennemű postai küldemény ide címzendő. Felelős szerkesztő: NAGY LÁSZLÓ Munkatársak : BALLA JÓZSEF dr., MARKOVITS LAJOS és SCHWARZ ZSIGM. LOGERS HONGROIS UtiGRRISCHEN UHRMACHER i A MAGYAR ÓRAIPAR ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ SZAKKÖZLÖNY Megjelenik minden hó 1. és 15-én Erscheint am 1. u. 15. jeden Monats Offiziel. Organ der Budapester Uhrmacher- Gewerbekorporation und des Landesverbandes ungarischer Uhrmacher. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, iüll.József utca 75. sz. Boldog újévet! Lapunk mai számával a XIII. évfolyamba lép. Az új esztendő első napján, amikor a Magyar Óvások Szaklapja a sajtó alól kikerül, hogy a szélrózsa minden irányában eljusson a maga olvasóközönségéhez, engedtessék meg nekünk, kik e lapot minden tudásunkkal és igyekezetünkkel szerkesztjük -, hogy a XIII. évfolyam küszöbéről visszapillantást vessünk a letelt XII. évfolyamunknak nagy munkájára és kifejthessük programmunkat, amelyet önmagunk elé tűztünk a beköszöntött új esztendőre! Büszke önérzet hatja át minden valónkat, mert amit csak a hazai óvástársadalom érdekében — mi, az órásság szellemi, irodalmi munkásai — megtehettünk, azt megalkuvást nem ismerő energiával megtettük. A tollnak fegyverével harcoltunk, viaskodtunk szakadatlanul nagy érdekeink előbbre viteléért. Olyannyira,azonosította magát a letűnt esztendő során a Magyar Órások Szaklapja az órásság követelményeivel, olyannyira törekedett mindenkor a szakma képviselőinek érdekeit istápolni és előbbre vinni, hogy szerénytelenség nélkül állíthatjuk, miszerint rászolgáltunk valóban arra, hogy lapunk a hazai órásság részéről az elismerésnek legalább is azzal a nemével találkozzék, ami minden más szakmánál régen meg van, t. i., hogy ne találkozzék órás ezen az áldott magyar földön, aki lapunkat nem járatja. Anyagi bajokkal terhelve félmunkát is végezni — már ehhez is a nemes vágynak, az újságírói ambíciónak olyan vértezete szükséges, az igaz ügy diadalába vetett lelkes hitnek olyan foka kívántatik, amilyennel igen ritkán lehet találkozni,, főleg a szellemi munkások rögös útjain. A Magyar Óvások Szaklapjának t. előfizetői — sajnos — még mindig sokkal kevesebbek, semmint ezt joggal elvárni lehetne. Az ember úgy vélné, hogy kulturáltamban, olyan országban, ahol az önművelődés nemcsak regények és napilapok olvasása révén fokozódik, de kinek-kinek a maga szakmáját tárgyazó sajtója útján is: nincs többé mesterember, nincs többé iparos ifjú, aki a maga foglalkozásának megfelelő szaklapot ne járatna! így is van ez minden iparágban, amelynek követői a hivatásuk magaslatára tudnak emelkedni, éppen csak az óvástársadalom tagjainak sorában tapasztaljuk, hogy számtalan az olyan nevesebb mester is, aki érthetetlen módon ott garasoskodik, ott spórol, ahol a garasoskodásnak, a helytelen spórolásnak nemcsak értelme nincs, de egyenesen kárára van az egész iparágnak. Ezeket a szavakat keserűség nélkül írjuk, de el nem hallgathatjuk. Hinni akarjuk, hogy évről-évre csökkenni fog a számuk és ezzel emelkedni a szaklapunk helyzete, amelyet eddig végtelen buzgósággal, anyagi küzködéssel és így is csak úgy emelhettünk arra a nívóra, amelyen áll, hogy munkatársaink igazi önzetlenséggel dolgoztak általános érdekeinkért. E helyen kiváló fáradozásuk, munkásságuk és önzetlenségükért igaz köszönetünknek adunk kifejezést, egyben tisztelettel kérjük további nagybecsű támogatásukat részünkre a jövőre is, hogy a Magyar Órások Szaklapja terjedelemben és tartalomban egyaránt méltó maradjon ahhoz a rendeltetéshez, amely minden szaklapnak elsőrendű hivatása. Munkatársaink közül ki kell emelnünk egyeseket, akik rendszeresen táplálják lapunk hasábjait. Elsősorban Fógel Gyula főmunkatársunk előtt hajtjuk meg elismerésünk zászlaját. Ő a „Bajainkról“ című rovatunk lelkes vezetője. És ez a rovat a legérdekesebb rovata a lapnak. Cikkei világítanak és gyújtanak s minden szavában ott ég iparának szinte rajongó szó ezüstárú gyári raktára és nagykereskedése Budapest, IV. ker., Koronaherceg utca 10, félemelet. 1910. november 1-től I. Városház utca 16, félemelet. ■■ ■■ mm ■ ■ ■ ■ ■■ Dús raktár mindennemű ezüstáruban, sima és díszített evőeszközökben, ezüst, duble és arany bijouterie árukban. Telefon: 27:01.