Magyar Órások Szaklapja és Magyar Ékszeripar, 1911 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1911-01-01 / 1. szám

A Magyar Órások Országos Egyesü­letének és a Budapesti Órás-lpar- testületnek hivatalos lapja. Előfizetési áraK : Egész évre ..........................12 korona Fél évre .. . 6 Negyed évre __ - - - 3 „ Hirdetések jutányos áron számít­tatnak. JOURNAL DES HOR- ::: ERCHZEITÜHÜ DER LOGERS HONGROIS UtiGRRISCHEN UHRMACHER i A MAGYAR ÓRAIPAR ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ SZAKKÓZLÖNY Megjelenik minden hó 1. és 15-én Erscheint am 1. u. 15. jeden Monats Offiziel. Organ der Budapester Uhrmacher- Gewerbekorporation und des Landes­verbandes ungarischer Uhrmacher. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, tllll.József-utca 75. sz. A lapot illető mindennemű postai küldemény ide cimzendö. Főmunkatársak: CSERJESI KÁROLY és FŐCÉL GYULA Felelős szerkesztő: NAGY LÁSZLÓ Munkatársak : BÁLLÁ JÓZSEF dr., MARKOVITS LAJOS és SCHWARZ ZSICM. Boldog újévet! Lapunk mai számával a XIII. évfolyamba lép. Az újesztendő első napján, a mikor a Magyar Órások Szaklapja a sajtó alól kikerül, hogy a szélrózsa minden irányában eljusson a maga olvasóközönségéhez, — enged­tessék meg nekünk, kik e lapot minden tudásunk­kal és igyekezetünkkel szerkesztjük -— hogy a XIII. évfolyam küszöbéről visszapillantást vessünk a letelt XII. évfolyamunknak nagy munkájára és kifejthessük pro- grammunkat, a melyet önmagunk elé tűztünk a bekö­szöntött újesztendőre! Büszke önérzet hatja át minden valónkat, mert a mit csak a hazai órástársadalom érdekében — mi, az órásság szellemi, irodalmi munkásai — megtehettünk: azt megalkuvást nem ismerő energiával megtettük. A toli­nak fegyverével harcoltunk, viaskodtunk szakadatlanul nagy érdekeink előbbre viteléért. 01yannyira,azonosította magát a letűnt esztendő során a Magyar Órások Szak­lapja az órásság követelményeivel, olyannyira törekedett mindenkor a szakma képviselőinek érdekeit istápolni és előbbre vinni, hogy szerénytelenség nélkül állíthatjuk, miszerint rászolgáltunk valóban arra, hogy lapunk a hazai órásság részéről az elismerésnek legalább is azzal a nemével találkozzék, a mi minden más szakmánál régen meg van, t. i., hogy ne találkozzék órás ezen az áldott magyar földön, aki lapunkat nem járatja. Anyagi bajokkal terhelve félmunkát is végezni — már ehhez is a nemes vágynak, az újságírói ambíció­nak olyan vértezete szükséges, az igaz ügy diadalába vetett lelkes hitnek olyan foka kívántatik, a milyennel igen ritkán lehet találkozni,, főleg a szellemi munkások rögös útjain. A Magyar Órások Szaklapjának t. elő­fizetői — sajnos — még mindig sokkal kevesebbek, semmint ezt joggal elvárni lehetne. Az ember úgy vélné, hogy kulturáltamban, olyan országban, a hol az önműve­lődés nemcsak regények és napilapok olvasása révén fokozódik, de kinek-kinek a maga szakmáját tárgyazó sajtója útján is: nincs többé mesterember, nincs többé iparos ifjú, a ki a maga foglalkozásának megfelelő szak­lapot ne járatna! így is van ez minden iparágban, a melynek követői a hivatásuk magaslatára tudnak emel­kedni, éppen csak az órástársadalom tagjainak sorában tapasztaljuk, hogy számtalan az olyan nevesebb mester is, a ki érthetetlen módon ott garasoskodik, ott spórol, a hol a garasoskodásnak, a helytelen spórolásnak nem­csak értelme nincs, de egyenesen kárára van az egész« iparágnak. Ezeket a szavakat keserűség nélkül Írjuk, de el nem hallgathatjuk. Hinni akarjuk, hogy évről-évre csök­kenni fog a számuk és ezzel emelkedni a szaklapunk helyzete, a melyet eddig végtelen buzgósággal, anyagi küzködéssel és így is csak úgy emelhettünk arra a nívóra, amelyen áll, hogy munkatársaink igazi önzetlen­séggel dolgoztak általános érdekeinkért. E helyen kiváló fáradozásuk, munkásságuk és önzetlenségükért igaz kö- szönetünknek adunk kifejezést, egyben tisztelettel kérjük további nagybecsű támogatásukat részünkre a jövőre is, hogy a Magyar Órások Szaklapja terjedelemben és tar­talomban egyaránt méltó maradjon ahhoz a rendeltetés­hez, a mely minden szaklapnak elsőrendű hivatása. Munkatársaink közül ki kell emelnünk egyeseket, a kik rendszeresen táplálják lapunk hasábjait. Első sorban Fógel Gyula főrnunkatársunk előtt hajt­juk meg elismerésünk zászlaját. Ő a „Bajainkról“ című rovatunk lelkes vezetője. És ez a rovat a legérdeke­sebb rovata a lapnak. Cikkei világítanak és gyújtanak s minden szavában ott ég iparának szinte rajongó sze­ezüstárú gyári raktára és nagyKerésKedé .e Budapest, IV. kér., Koronaherceg-utca 10, félemelet. 1910. november 1-til I, Uárosház-utca 16, fölemelet. ■■ ■■ mm ■ ■ ■ ■ ■■ Dús raktár mindennemű ezüst­áruban, sima és díszített evő- eszKözöKben, ezüst, duble és arany bijouterie árúkban. Telefoni: 27—01.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék