Magyar Órások Szaklapja és Magyar Ékszeripar, 1912 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1912-01-01 / 1. szám

8 MAGYAR ÓRÁSOK SZAKLAPJA 1912. 1. szám. 2? *r £Z C/3 x; c/5 * ö &)" S. *< H ■ <£> C o B 4^ Szerkesztőnk üdvözlése. Abból az alkalomból, hogy szerkesztőnk súlyos betegségéből immár lábbadozik, Deutsch József a lap munkatársai nevében is a következő meghatóan meleg sorokat intézte szerkesztőnkhöz: Karcag, 1911 dec. 24. Igen tisztelt szerkesztő úr, kedves Nagy László bazátunk! Hatóságoknál, erkölcsi testületeknél meghonosodott az a szép szokás, hogy az új esztendő első napján összegyűlnek az egy hivatalba, egy testületbe tartozók és korporative tisztelegnek az elnök előtt, kifejezést adván a személye iránti tiszteletnek, becsülésnek és őszinte jókívánságaiknak. Ennek a szép szokásnak hódol a te vezérleted alatt álló kis csoport tollforgató is, azzal a csekély el­téréssel csupán, hogy Írásban fejezi ki az irántad táplált érzéseit és hogy az új esztendő első napja helyett, a szeretet ünnepének, szent karácsony napjának első óráit választja a maga tisztelgésének időpontjául, hogy ezzel is manifesztálja a szeretetet, a melyet részedre a jelen­ben és a jövőben a múltból áthozva fönntart, ápol és öregbít. Önzetlenül dolgozunk oldalad mellett az órás­társadalom érdekében, az általad is megteremtett, életre hívott Szövetség védőszárnyai alatt. Azzal az önzetlen­séggel, sőt áldozatkészséggel is, a melyet tőled láttunk, tanultunk, állunk melléd, hogy a mennyiben szerény tudásunktól, erőnktől telik, egyesült erővel előbbre vigyük ennek a mi pusztulásnak indult, jobb sorsra érdemes pályatársainknak társadalmi és anyagi helyzetét, mert az a meggyőződésünk, hogy elégedett órások mozdít­hatják csak elő az órásság megelégedését. Harcos toll- forgatók voltunk mi mindannyian — a te katonáid — az órásság nagy érdekeinek harcában abban a vias- kodásban, a melyből az eddigi esztendők kiteltek, s ha rámutathatunk egynémely sikerekre is, azoknak oroszlán­részéért téged illet meg az órásság követőinek babérja. Illethettek és illethetnek gáncscsal mindazok, a kik között a te szigorú tárgyilagosságod és igazságszereteted éket vert, de mi ott vagyunk és ott leszünk melletted a pörölycsapások hullásánál, hogy dokumentáljuk azok felfogásával is azt, hogy osztozunk a téged ért igazság­talan bántalmazásban, mint a hogy osztozunk az örö­mödben. Nagy és veszélyes betegségből lábbadoztál fel e napokban. Tapasztalhattad, hogy úgy vettünk körül a megpróbáltatás nehéz napjaiban szeretettel, mint a hogy az a szerető családban történik meg, a hol a családfő jut válságos betegségbe. Imánkat meghallgatta a jóságos isten. Újra férfi vagy a mi mindannyiunk végtelen örömére és újra kezedbe veheted a tollat, folytatni azt a kitűzött célt, a melynek szolgálatában immár 13-ik esztendeje harcolsz: kivívni a hazai órásság jólétét minden módon. A te lakásod az órásságnak az az erős vára, a honnan ki­indult erre a jelszónk és a hová összefutnak az érde­keink szálai. Most még csak szóval, tollal tudjuk méltatni érde­meidet, azonban lesz még idő, a mikor kőbe fogja vésni a magyar órásság a te nevedet és a József-utcai 75. házszámbeli szerény lakásod, a te igénytelen hajlékod, mint a magyar órásság egykori sasfészke lesz megörö­kítve a foglalkozásunk krónikájában. Fogadd szent karácsony ünnepén az egyesített szeretetünk soha nem múló érzetének szívből jövő és szívhez adresszált kifejezését azzal a szeretettel, a mely- lyel mi téged körülövezünk. Boldog új évet! Munkatársaid nevében, irótársad Deutsch József. Bajainkról. Hát megint nyílik az ajtó ... új vendég érke­zett — a többi elmehet . . .! Itt vagy ismét remény­rügyeket fakasztó új esztendő! Gyerünk csak asztalhoz s igyunk a remény po­harából s ha belerészegszünk . . . hadd nevessünk az egymás szemébe . . . Úgy szerettem így egyszer egy évben elhallgatni az én reményittas lelkem dalolását, panaszát, imád­ságát . . . Szeretne ilyenkor a gondolat fölrepülni világossá­got, tudást, igazságot, szeretetet és lelki büszkeséget magára szedni ott fönt, hogy lehullassa, szétszórja az emberi önzés ködébe burkolt földre. Hiába hullsz, hiába itt az égi préda . . . hiába, hiába!! Görcsös nevetéssel kiáltom az új év miszté­riumába . . . hiába, hiába! Hallom a visszavert visz- hangot: hiába, hiába! És belefárad a lelkem, mert hát a lélek remény nélkül olyan, mint a viharborot­válta hegytető, sivár, kietlen, hideg! Miért ez a nagy pesszimizmus, a nagy tagadás a jövő hitében! reményében ?! A sok összetört remény­romokon ilyen lelki virágok fakadnak. Szeretem kérdezni, nincs-e igazam ? Hányszor fog­tunk annyi jó dologba, a mely mind előbbre vitte volna e mesterség szekerét. És mi lett a sok neki­rugaszkodásból? Semmi, semmi! Új esztendő jön, a régit lezárjuk s bizony ránézve a mérlegünkre, restelve kell eldugnunk azt . . . Vagy húsz-harminc olyan órás van e szép nagy országban, kiknek lelkében a tudás hite, ereje, büszkesége megvan, kik érzik, hogy az órásság elmaradt a többi ipar és iparosok mögött. Valamikor első volt az iparosok között az órás, kivált tudásával, műveltségével, intelligenciájá­val, és ma? Bizony nemcsak anyagilag, de belső lelki berendezkedés, intelligencia, műveltség, miegymás te­kintetében az órások fele hátrább áll, illetve kiválik a többi iparosok közül. Kemény, erős, de igaz szavak ezek, melyeket úgy érzem, meg kell hogy írjak, kivált épp ilyenkor, mikor egy új esztendő kilométerkövéhez értünk. UÍ.VEISZ J • nagykereskedő Budapest, VII., Dohány-u. 5. (Kerepesi-út 8.) Legjobb bevásárlási forrás ékszer-, arany- és ezüstárukban. — Kívánatra választékot küldök újdonságokból. — Első ügyletnél ajánlatok kivántatnak. — Megbízások gyorsan és franco. ro l rsa Saját készítményű ékszerárú, brilliánsárú, modern lánc-karkötők, hosszú brocheok, colliék, melltűk stb. gazdag raktára. Javítá­sok és átalakítások jutányosán és gyorsan eszközöltetnek. „„„

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék