Magyar Posta, 1937 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1937-04-01 / 4. szám
152 t)r. Krajcsik Géza: A postatörvény veszthető. E szemelvényeken kívül hasonló kihágási esetek még bőven találhatók a tervezetben. Rendelkezéseket tartalmazott a tervezet a postát, annak járműveit és alkalmazottait illető út- és vámmentesség tekintetében is. A tervezet, amint látjuk, elég bőséges anyagot tartalmazott s ennek nagy része volt abban, hogy csak tervezet maradt. Volt a postatörvényjavaslatnak olyan tervezete is, amelyben foglalt rendelkezések szorosan a postapatens határozmányainak szem előtt tartása mellett szövegeztettek, mellőzve természetesen a pátensnek azokat a rendelkezéseit, amelyek az idők folyamán tárgytalanokká váltak. E szerint a tervezet szerint a posta kizárólagos szállítási joga meghatározott súlyhatárig (10 kg) a zárt csomagokra, a hírlapok nagybani szállítására, valamint kifejezetten a nyomtatványokra is kiterjedt volna. A regálénak ez a kiterjesztése azzal volt indokolva, hogy a magánvállalkozás a küldemények tömegforgalmát mind nagyobb és nagyobb mértékben magához vonzza különösen azokkal a helyekkel való forgalomban, amelyek a vasút mentén fekszenek, megmaradván a postának a kisközségek ezreire kiterjedő, költséges közúti szállítással egybekötött, ráfizetéssel járó postai hálózat fenntartása. Az akkorielgondolást a jövő fejleményei teljesen igazolják. Készült a postatörvénynek egy tervezete az 1919. évben is, ami azonban „Néptörvény a postáról“ címmel rövid idő alatt irattárba került. A forradalmat követő években vett ismét nagyobb lendületet a törvénytervezet munkája, ami azután lassan ellanyhult anélkül, hogy a kérdést a megoldáshoz közelebb vitte volna. Nagy vonásokban igyekeztem képét adni annak, hogy három évtizedalatt, milyen változatokban jelentkeztett a postatörvénytervezete, mindannyiszor minden eredmény nélkül. Az esetenként megindult tárgyalások, amelyek sokszor több minisztérium közreműködésével történtek, rendszerint valami elvi kérdésen akadtak fenn s egy-egy ilyen akadály teljesen megbénította vagy legalább is hoszszú időre szüneteltette a tárgyalások folytatását. Ilyen hosszú szünetelés után került újra napirendre a postatörvény-tervezet tárgyalásának szüksége. Ezúttal az a meggondolás volt a törvény tervezetét illetőleg az irányadó, hogy csak azok a rendelkezések vétessenek fel a törvénytervezetbe, amelyek a postajog gerincét alkotják s amelyek állandóságuknál fogva nincsenek a gyakorlati élet követelte változásoknak alávetve, mindazoknak a kérdéseknek a szabályozása pedig, amelyek a gyakorlati élethez való alkalmazkodást kívánnak, vagyis a posta kifogástalan igazgatása szempontjából a szabályozás lehetőségének minél nagyobb rugalmasságát tételezik fel, a törvényben biztosított rendeleti jogalkotásnak tartassák fenn. Ennek az irányadó elvnek a szem előtt tartása mellett történt a törvénytervezetnek a régebbi tervezetektől teljesen elütő új feldolgozása. A törvénnyé vált szövegnek kiforrásához ezúttal is évekre volt szükség, mert különböző szempontok érvényesülése a szövegezésnek újabb és újabb átdolgozását tette szükségessé. A postatörvény megalkotásának egyik nagy jelentősége, hogy az