Magyar Posta, 1939 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1939-03-01 / 3. szám
Külföldi Szemle, és 321 mozgó postahivatal szolgálta ki a közönséget. A posta 18.251.554 svéd koronával növelte az állami tiszta bevételét. (L’Union Postale, 1938.12.) (Ifj. Kovács.) * A három balti állam postai berendezkedése. Észtország, Lettország és Litvánia a múlt év végén ünnepelték önállóságuk 20 éves jubileumát. Ebből az alkalomból ez ifjú országok postaigazgatásainak vezetőségei a külföldi szakkörök figyelmét iparkodtak ráirányítani arra a csodálatos erőfeszítésre, mellyel jóformán a semmiből sikerült a szomszédos országok postáival egyszínvonalú, sőt néhol azokénál is aránylag nagyobb teljesítményű intézetté fejleszteni saját postájukat. Ebből az alkalomból időszerűnek tartjuk a Magyar Posta olvasóival rövid összefoglalásban megismertetni e három ország küzdelmes munkáját a postai berendezéseinek tökéletesítéséért. I. Észtország a legészakibb balti ország a Finn-öböl Peipus-tó és a Rigai-öböl között, kerek számban 47.500 km 2 területen, a velünk magyarokkal, közös eredetű 1.130.000 lakossal. Mint Oroszország sokáig elnyomott nemzetisége, annyira elhanyagolt állapotban volt, hogy például az orosz uralom utolsó évében, 1917-ben, összesen 157 postahely látta el az egész ország postai szolgálatát, amelyekből 150-nek volt távírdája és csak kettőnek távbeszélője is. Ezzel szemben 1938-ban már 3661 postahely, 1847 távirda és 2047 távbeszélő-állomás működött. Ezek között természetesen csak 118 úgynevezett rendes postahivatalról (kinevezett kincstári személyzettel) és 595 ügynökségről szól a jubiláris statisztika, a többi tanyai postahely, levélgyűjtő állomás, stb. A húsz évvel ezelőtt függetlenné vált ország posta szervezése abból az alapelvből indult ki, hogy a posta szolgálatait egyforma joggal igényelheti mind a városi, mind a vidéki állampolgár. A gyéren lakott, nagy kiterjedésű puszták postai szolgálatát úgy oldották meg, hogy az utak mentén, vagy lakótelepek közelében, egymástól 2-4 kilométer távolságra kétrekeszes levélgyűjtő szekrényeket szereltek fel, melyeknek egyik rekesze a feladott levelek gyűjtésére szolgál, a másikba pedig a legközelebbi postahivatalok rendszerint lovas körjáratai a környék lakosainak címzett levélpostai küldeményeit és a könyvek küldeményeiről szóló értesítéseket helyezik el. Ezek kézbesítéséről aztán az ezzel megbízott (közigazgatási, vagy vasúti) alkalmazottak gondoskodnak. Ezek a megbízottak teljesen díjtalanul látják el postai szolgálatukat s mindössze annyi ellenszolgáltatásra számíthatnak, hogy saját postai ügyeiket otthonról intézhetik s aki közülük táviratközvetítő távbeszélő kezelésére is vállalkozik, annak a távbeszélő bevezetése nem kerül pénzébe. Hogy milyen szívesen akad így is vállalkozó, mutatja az a körülmény, hogy 1936-ban kezdték meg a hivatalosan felszerelt gyűtőszekrényeken kívül megokolt kérésre magánosoknál is ilyen gyűjtőszekrények felállítását és ezek száma két év alatt 398-ra emelkedett. A postaforgalom a legújabb időben is rohamosan növekszik. Amíg pld. a kezelt levelek darabszáma az 1933/34-ik költségvetési évben 57 millió, 1936/37-ben 66 millió volt, az 1937138. évben már a 70 milliót is jóval meghaladta. Az észt távíróforgalom ezzel szemben erős hullámzást mutat. 1924-ben még 397 ezer táviratot kezeltek, 1933/34-ben már csak 209 ezret s azóta is oly gyenge az emelkedés, hogy a táviratok darabszáma 1937/38-ban is csak 275 ezer. Viszont a távbeszélő nagyon erős ütemű gyarapodásáról beszél a hivatalos statisztika. Míg 149