Magyar Sütők Lapja, 1926 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1926-01-01 / 1. szám

MAGYAR SÜTŐK LAPJA 3 „Debrecennek egyik ősi foglalozása múlt ismét ki egy hatósági intézkedéssé: a kenyérsütők fog­lalkozása. A pékek ugyanis, akik a kenyerüket féltették a kenyérsütőktől, kifogásolták és pana­szolták, hogy a kenyérsütők iparszerűen űzik a kenyérsütést és árusítást és egyik-másik napon­ként 10—20 kenyeret ad el. Természetes hogy a sütők akik mint iparosok adófizetés­sel, egyébb terhekkel küszködnek, nagy boltbé­­reket, műhelybéreket fizetnek, rossz szemmel nézik, hogy konkurenciát csináljanak nekik e terhektől mentes nem szakszerű iparosok. Az iparhatóság megindította az eljárást a ke­nyérsütők ellen, akik ennek során azzal védekez­tek, hogy ők háziipart folytatnak. A hatóság sokáig habozott a kérdés elintézése előtt. A háziipar fogalma alá az a foglalkozás esik, ame­lyet valaki idegen munkaerő nélkül csupán maga családjának tagjaival együtt folytat, ha tehető, saját termelésű anyagból készíti a dolgait, s ha foglalkozását mellékkeresetképen űzi. Az iparha­tóság úgy látta, hogy a debreceni kenyérsütők foglalkozása nem háziipar s ezért úgy döntött, hogy a kenyérsütőknek szakvizsgát kell tenniük s iparigazolványt kell váltaniok. Minden esetre igen érdekes lesz, ha Erzsi, Zsuzsi, Kati néniéknek, akik 10 — 50 év óta kenyeret dagasztanak és kenyeret sütnek, az ipar­hatóság előtt szakvizsgát kell tenni, aminek külö­nösen elméleti része lesz érdekes. Mindenki ki­váncsi lesz, hogy nénémasszonyék, vagy akár ha­romasszonyék is miként rakják le az írásbelit, hogy aztán szóbelire bocsássák őket. Bizonyosan, nagyon érdekes lesz a szóbeli is, amely szóbeli­ségnél bizonyára kitüntetéssel szakvizsgáznának. De hát hiszen a szakvizsga előtt meg kell hajolni tisztelettel és ugyan csak tisztelettel tudo­másul kell venni, hogy e szakvizsga véget vetett a kenyérsütő foglalkozásnak, mert bizony erre a szakvizsgára alig fognak jelentkezni az illetékesek.“ A vizsgára vonatkozó rendeletet igen sok helyen próbálják most kijátszani. Tudniillik sok szatócs vagy azok feleségei jelentkeznek az utóbbi időben a kenyérsütési vizsgának a letételére. A vizsgálatot elrendelő jóhiszemű hatóságok már több ízben felültek a hamis adatokat beszolgáló kenyérsütő jelölteknek Figyelmeztetjük a kartár­sakat, ha ilyen kísérletekről tudomást szereznek, hogy egy szatócs neje le akar vizsgázni, jelentsék azonnal központi irodánkban. Éppen a napokban sikerült a Szövetségnek a balassagyarmati kartársak figyelmeztetésére egy ilyen valótlan adatokkal dolgozó szatócs feleségét lelep­lezni és levizsgázását megakadályozni. Egy budapesti sütő panaszai. A Magyar Sütők Lapja t. szerkeszőségének, Budapest. Tisztelettel kérem az alábbi soroknak­­. lapjukban helyt adni szíveskedjenek. Nehezen veszem kezembe a tollat, hogy saját szak­mám, mesterségem piszkát, szennyét a nyilvánosság előtt feltárjam. Én is megszégyenítve érzem magamat, amikor ezekről a dolgokról, mint egy iparomban el­terjedt dologról írni kényszerülök. Először is a tisztességtelen és elfajult verseny, másodszor pedig a korai kezdés és a korai kezdés­sel kapcsolatos anomáliák azok, amikről e helyütt tárgyalni és kartársaimat felvilágosítani akarom. Főkép­pen azóta mióta szegény, agyonnyomorgatott szakmánk a kontároknak mencsvára lett, azóta napi­renden van és bár a törvény tisztességtelen versenyről szóló paragrafusát teljes mértékben kimeríti, sutba dobva minden törvény tiszteletet és morált, a legvisszataszí­­tóbban aljas módon iparkodnak a saját anyagi elő­nyükre minden lehetetlen dolgot elkövetni. A legelterjedtebb esetek közé tartozik az, amikor ezek a magukat szintén pékmestereknek tituláló kar­társak (a mi legnagyobb szégyenünkre) a másik kar­társnak alkalmazottját nagyobb fizetés ígéretében el­csalják azon feltétellel, hogy a volt munkaadójuk üzleti titkait, vevőkörét elárulják, azaz ezen „díszes“ új gazdájuk termékeivel kiszolgálják. Számítanak ezen újkeletű iparlovagok a pékek hagyományos indolenciájával és méltán, hogy a káro­sult a törvény segítségét nem veszi ellenük igénybe. Ez a piszkos és tisztességtelen verseny azonban még soha úgy nem volt elfajulva mint most Itt azon­ban még nem állunk meg. Nem sajnálnak áldozatot arra sem, hogy ezen igen tisztelt kontárok az őket érdeklő sütödékbe saját költségükön strohmanokat csempésznek be, aki aztán behizelgi magát az új gazdájánál és annak üzleti tit­kait jól megfizetve kiszolgáltatja. A korai kezdésről. Fel kell hívnom a kartársak figyelmét és egyúttal a hatóságok figyelmét is ezen természet­ellenes dolgokra. Nem szabadna a szak­­szervezetnek a munkásaitól eltér­ő, hogy szombaton előleget vesznek fel, vasárnap már a válasz munkáját minden indok nélkül nem teljesíti, az üzem kemence­munkás nélkül van és hétfőn már egy ismert kenyér­gyárban dolgozik. Ilyen és ehez hasonló esetek ma igen gyakoriak. A korai kezdésről szóló törvény, ha az a kellő szakértelemmmel és körültekintéssel volna kidolgozva, tényleg a kisipar védelmét szolgálná és egyben az ipar keretében dolgozó munkások exisztenciáját vé­dené. Jelenlegi összeállításában azonban úgy a kis, mint a nagyipar temetője. Pedig nagyon kevés hiányzik ahhoz, hogy a korán­kezdésről szóló törvény minden kisiparosnak biztos exisztenciát nyújthasson Az első és fő feltétel a vég­rehajtási utasítás módosítása volna és pedig, hogy a jelenleg is működésben lévő ellenőrző bizottságokban mind szakemberek, csak olyan sütőmesterek vehes­senek részt, akik maguk is dolgozni tudnak, a szak­mát maguk is értik és legalább is meg tudják külön­böztetni a kovászt (underlaszt) a bedagasztott tésiztá­ Aki a Magyar Sütök Lapját megerősíti, önmagát és szakmáját erősíti meg!

Next