Magyar Sütők Lapja, 1927 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-01 / 1. szám
MAGYAR SUTOK LAPJA irta a kenyeret 6500 K-ért, míg a vele szemben levő péknél a kenyér 7.000 K volt. Összeültek a pékek, de mint rendesen tökéletes határozatot hozni nem bírtak, de azért becsületszavát adta az a bizonyos új pék, hogy nem szállít olcsóbb kenyeret. De csupa véletlen: azon éjjel egy kis szél fújt és a becsületszót a szél elfújta. Másnap elkezdődtek az előbbi napok. T. i. az olcsó szállítás. Ekkor a pékek elkezdtek megint tárgyalni, de nem az összes. Míg a vége az lett, hogy mind lementek az árakkal, kettő kivételével. T. i. ezt a kettőt nem értesítették. (Megjegyzendő, hogy a liszt árai még akkor rohamosan emelkedtek.) Most kialakult a városban két ár. A két péknél maradt a 7.000 K-ás kenyér, míg a többinél és a fűszereseknél 6.500 K-ás kenyér lett. Megjegyzendő, hogy a pékeket kinevették úgy a fűszeresek, mint a közönség, hogy akkor mennek le a kenyér árával, mikor a liszt ára emelkedik. Most már aztán csak egy pék tartja a 7.000 K-ás árat. Ebből okulhat minden egyes kortárs. Azért én azt mondom, hogy fűszeresnek nem adni pékterméket. Van a fűszeresnek 200-féle portékája keresse meg azon a megélhetését, vagy ha pedig ad a pék, akkor abban az árban adja, mint ahogy ő árulja a boltjában. Emlékezzünk vissza a jó békeidőkre mikor a fűszeres kapott 7 drb zsemlyét egy hatosért és ő adott 6-ot, míg a péknél a közönség szintén 7-et kapott. A kényelemszerető fogyasztó közönség, aki kényelemszeretetből inkább megvásárolja a fűszeresnél a petróleum és különféle kencék által átjárt péksüteményt, mert az közelebb van, az fizesse meg a kényelemszeretet árát. És ezt mind meg lehet csinálni, de csak egyesült erővel. Még reá kell térnem a fűszeresek visszaélésére, amit a pékek összetett kézzel elnéznek. Ami itt nálunk is megtörtént. Bejön hozzám egyik fűszeresnek az anyósa és azt mondja,: nékem van 13 drb. veknim (per 3 kg. volt) legyek szives vessem be, mert már X. Y. pék bevetett, mert az korábban vet. Most én azt mondom neki: „Nézze nénikém, én bevetem most az egyszer kivételesen a kenyerét, mert nem vagyok az, aki más kárán örül. De figyelmeztetem, hogy maguknak kenyeret sütni nem szabad. És ha még egyszer süt, én feljelentem.” Megjegyzendő, hogy előbb megkérdeztem, hogy minek az a sok kenyér, ő bizony bevallotta, hogy a veje árulja az üzletbe. Azóta ez nem is süt. De van másik két fűszeres, aki kenyeret süt. Már figyelmeztettem az illető kartársakat, ahová hordják megsütni, hogy a m. kir kereskedelemügyi miniszter 62.500/1926. K. M. számú rendelete tiltja a fűszeres és szatócsoknak a kenyérsütést. De azt mondja nem akar haragot. (A saját érdekéről van szó, mert a két fűszeres az ő közelében van és még ő nem akar haragot.) Azért legjobb volna, ha a pék csak detailba adna el, mert ahogy megtalálják a susztert a pangli mellett úgy megtalálják a péket is a saját boltjában. Ha nem lehetne minden sarkon pékterméket kapni, akkor a péknek kisebb forgalommal nagyobb haszna volna, nem kellene kocsi, ló, kihordó stb., megszűnnének az ezerféle anomáliák. Hogy ez keresztülvihető legyen, nem kellene más hozzá, csak egy jelszó, hogy egyesült erővel. A sok itt fel nem említhető rákfenéje közül még ki kell emelnem a hitelt. Bemegy a péküzletbe X. Y. úr vagy asszony, kér 2 kg. kenyeret és pár drb. süteményt, fizet. Ezt megismétli néhány napon keresztül. Mikor már látja, hogy valamennyire is bizalmat szerzett. Egyik nap azt mondja 1000 koronával kevesebb pénzem van, majd holnap behozom. A pék bízik a jó kundsaftban, aki otthagy nála már 8—10 napja naponta 14—15.000 K-ot, azt mondja: Kérem! Másnap a jó kundsaft tényleg meghozza az 1000 K-t és meg is veszi az ő szokott adagját és fizet, de már megnyerte a pék bizalmát az 1000 K-val, egyik nap beállít még a péküzletbe és megszólítja barátságosan a péket X. Y. úr (mert már a nevét is tudja, ha nincs is péknek címtáblája) kérek 2 kg. kenyeret és 6 darab zsemlyét, de otthon felejtettem a pénzt az asztalon, majd behozom. (De már nem mondja, hogy holnap.) Másnap megint beállít vag egy barátságos ábrázatot és a pék szemébe néz kiolvassa, hogy nem-e haragszik vagyis hogy jó hangulatban van-e. Természetesen a pék jó hangulatban van, mert mikor meglátja a jó kundsaftot, mindjárt az jut eszébe, hogy most megkapja a pár koronát, de tévedett megint. A jó kundsaft természetesen kihasználja a péknek jó hangulatát és barátságosan szólítja meg őt. X. Y. úr ne haragudjon, de most jövök innen és innen (mond valami kitalált számot) és útközben jutott eszembe, hogy nincs otthon kenyér és már nem akarok még egyszer viszszajönni, mert hazajön az uram és ebédet kell főzni stb., stb., adjon még 2 kg. kenyeret és 5 drb. süteményt majd együtt megfizetem. A pék nem- 7