Magyar Sütők Lapja, 1927 (25. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-01 / 1. szám

MAGYAR SUTOK LAPJA irta a kenyeret 6500 K-ért, míg a vele szemben levő péknél a kenyér 7.000 K volt. Össze­ültek a pékek, de mint rendesen tökéletes határozatot hozni nem bírtak, de azért becsületszavát adta az a bizonyos új pék, hogy nem szállít olcsóbb ke­nyeret. De csupa véletlen: azon éjjel egy kis szél fújt és a becsületszót a szél elfújta. Másnap el­kezdődtek az előbbi napok. T. i. az olcsó szállítás. Ekkor a pékek elkezdtek megint tárgyalni, de nem az összes. Míg a vége az lett, hogy mind lementek az árakkal, kettő kivételével. T. i. ezt a kettőt nem értesítették. (Megjegyzendő, hogy a liszt árai még akkor rohamosan emelkedtek.) Most kialakult a városban két ár. A két péknél maradt a 7.000 K-ás kenyér, míg a többinél és a fűszereseknél 6.500 K-ás kenyér lett. Megjegyzendő, hogy a pékeket kinevették úgy a fűszeresek, mint a közönség, hogy akkor mennek le a kenyér árával, mikor a liszt ára emelkedik. Most már aztán csak egy pék tartja a 7.000 K-ás árat. Ebből okulhat minden egyes kortárs. Azért én azt mondom, hogy fűszeresnek nem adni péktermé­ket. Van a fűszeresnek 200-féle portékája keresse meg azon a megélhetését, vagy ha pedig ad a pék, akkor abban az árban adja, mint ahogy ő árulja a boltjában. Emlékezzünk vissza a jó békeidőkre mikor a fűszeres kapott 7 drb zsemlyét egy hatos­ért és ő adott 6-ot, míg a péknél a közönség szin­tén 7-et kapott. A kényelemszerető fogyasztó közönség, aki ké­nyelemszeretetből inkább megvásárolja a fűszeres­nél a petróleum és különféle kencék által átjárt péksüteményt, mert az közelebb van, az fizesse meg a kényelemszeretet árát. És ezt mind meg lehet csinálni, de csak egyesült erővel. Még reá kell térnem a fűszeresek visszaélésére, amit a pékek összetett kézzel elnéznek. Ami itt ná­lunk is megtörtént. Bejön hozzám egyik fűszeres­nek az anyósa és azt mondja,: nékem van 13 drb. veknim (per 3 kg. volt) legyek szives vessem be, mert már X. Y. pék bevetett, mert az korábban vet. Most én azt mondom neki: „Nézze néni­kém, én bevetem most az egyszer kivételesen a kenyerét, mert nem vagyok az, aki más kárán örül. De figyelmeztetem, hogy maguknak kenyeret sütni nem szabad. És ha még egyszer süt, én fel­jelentem.” Megjegyzendő, hogy előbb megkérdez­tem, hogy minek az a sok kenyér, ő bizony beval­lotta, hogy a­ veje árulja az üzletbe. Azóta ez nem is süt. De van másik két fűszeres, aki kenyeret süt. Már figyelmeztettem az illető kartársakat, ahová hordják megsütni, hogy a m. kir kereskedelemügyi miniszter 62.500/1926. K. M. számú rendelete tiltja a fűszeres és szatócsoknak a kenyérsütést. De azt mondja nem akar haragot. (A saját érdekéről van szó, mert a két fűszeres az ő közelében van és még ő nem akar haragot.) Azért legjobb volna, ha a pék csak detailba adna el, mert ahogy megtalálják a susztert a pangli mellett úgy megtalálják a péket is a saját boltjában. Ha nem lehetne minden sarkon pékterméket kapni, akkor a péknek kisebb forga­lommal nagyobb haszna volna, nem kellene kocsi, ló, kihordó stb., megszűnnének az ezerféle anomá­liák. Hogy ez keresztülvihető legyen, nem kellene más hozzá, csak egy jelszó, hogy egyesült erővel. A sok itt fel nem említhető rákfenéje közül még ki kell emelnem a hitelt. Bemegy a péküzletbe X. Y. úr vagy asszony, kér 2 kg. kenyeret és pár drb. süteményt, fizet. Ezt megismétli néhány napon keresztül. Mikor már látja, hogy valamennyire is bizalmat szerzett. Egyik nap azt mondja 1000 ko­ronával kevesebb pénzem van, majd holnap be­hozom. A pék bízik a jó kundsaftban, aki otthagy nála már 8—10 napja naponta 14—15.000 K-ot, azt mondja: Kérem! Másnap a jó kundsaft tényleg meghozza az 1000 K-t és meg is veszi az ő szo­kott adagját és fizet, de már megnyerte a pék bizal­mát az 1000 K-val, egyik nap beállít még a pék­üzletbe és meg­szólítja barátságosan a péket X. Y. úr (mert már a nevét is tudja, ha nincs is péknek címtáblája) kérek 2 kg. kenyeret és 6 darab zsem­lyét, de otthon felejtettem a pénzt az asztalon, majd behozom. (De már nem mondja, hogy hol­nap.) Másnap megint beállít vag egy barátságos ábrázatot és a pék szemébe néz kiolvassa, hogy nem-e haragszik vagyis hogy jó hangulatban van-e. Természetesen a pék jó hangulatban van, mert mi­kor meglátja a jó kundsaftot, mindjárt az jut eszébe, hogy most megkapja a pár koronát, de tévedett megint. A jó kundsaft természetesen ki­használja a péknek jó hangulatát és barátságosan szólítja meg őt. X. Y. úr ne haragudjon, de most jövök innen és innen (mond valami kitalált szá­mot) és útközben jutott eszembe, hogy nincs ott­hon kenyér és már nem akarok még egyszer visz­­szajönni, mert hazajön az uram és ebédet kell főzni stb., stb., adjon még 2 kg. kenyeret és 5 drb. süteményt majd együtt megfizetem. A pék nem- 7

Next