Magyar Sütők Lapja, 1931 (29. évfolyam, 1-21. szám)

1931-01-01 / 1. szám

MAGYAR SÜTŐK LAPJA 5. oldal Vérkeringést a sütőiparba Nem frázis és nem a fantázia szüleménye, hogy az utóbbi két év alatt az országban több mint ötszáz sütőiparos húzta le üzletének redőnyeit. Szo­morú valóság ez, amely természetes következménye nemcsak az utóbbi évek iparpolitikájának, hanem az iparosok politikájának is. Szerkesztőségünk ajtajának kilincse állandóan meleg, mert egymás kezébe adják azt azok, akik utolsó mentsvárként a szaklapot keresik fel azzal a gondolattal, hogy talán valami alkalmazáshoz tudnak jutni. És bármennyire is látjuk az egyhamar meg nem változható helyzet borzalmas következmé­nyeit, mégis álarc mögé kell rejtenünk részvétün­ket, biztatnunk kell a mártírokat, reménysugárt kell öntenünk a szívekbe és a lelkekbe, nehogy a kárhozatos csüggedés valami meggondolatlanságra ragadja a gyengébb idegzetűeket, akik nem tudnak szembenézni és megbirkózni a már nem is közelgő, hanem — sajnos —, a már megérkezett veszedel­mekkel. De nagyon csekély az a vigasz, amellyel a rá­szorulóknak szolgálhatunk és úgyszólván maliciózu­san is hangzik. Annyi, mintha a gyógyíthatatlan betegnek — akinek az orvos már megmondotta, hogy semmi kilátás a felépülésre — azt mondanánk, hogy „mi hiszünk a csodákban”, vagy „a természet még segíthet”. Csodák ma nincsenek és a természettől várni egy betegnek, mondjuk egy beteg iparnak a meg­gyógyulását, merő önámítás, amely legfeljebb csak siettetheti a teljes pusztulás bekövetkezését. Ha cselekedni akarnak, ha komolyan akarnak cselekedni azok, akik orvosi hivatást éreznek ma­gukban a beteg sütőiparral szemben, akkor először is meg kell keresniök azt a bizonyos szérumot, ame­lyet be kell oltaniuk a betegségben szenvedőkbe. Ez azonban még nem elég az üdvösséghez. Mert hiába akarja az orvos a beteg gyógyulását, ha olyan hypochonderrel találja magát szemközt, mint a sü­tőiparos. Elsősorban a betegben, a sütőiparosban magá­ban kell meglennie egy bizonyos akaratnak egy ko­moly elhatározásnak, hogy meg akar gyógyulni. Félre kell dobni minden olyan gondolatot, amely hátráltathatná a nagybeteg sütőipar gyó­gyulását és egy iparág összakaratát kell latba vetni, ha nem akarnak kilátástalanul hozzáfogni a mentő­­munkálatokhoz. A fiatalság előretörését várja mindenki. Ú­gy hiszem, hogy a beléjük vetett hit nem lesz hiú re­mény. Az akarat, az energia, az intelligencia és az erő, minden munkának ez a négy fontos kelléke meg­van bennük. A többi pedig már magától jön. Csak mielőbb hozzá kell fogni a munkához, mielőtt késő, mielőtt a pusztító vész utolsó áldoza­tát is felszedné. Steiner László: FAJ

Next