Magyar Sütők Lapja, 1931 (29. évfolyam, 1-21. szám)

1931-01-01 / 1. szám

8. oldal MAGYAR SÜTŐK LAPJA Előkészületek a nemzetközi sütőkongresszusra Ismeretes, hogy a Magyar Sütők Országos Szö­vetsége 25 éves jubileuma alkalmával 1931 májusá­ban nemzetközi kongresszusra hívta össze a világ­­összes sütőszervezeteit. A Szövetség vezetősége ezen szándékáról értesítette a Fővárosi Sütőipartestüle­tet, amely elhatározta, hogy teljes erejével támo­gatja a Szövetség törekvéseit. A testület egy bizott­ságot küldött ki, amely a következő tagokból áll: Deutsch Mór, Rotter Mór, Noszlopi Tivadar, Préda Sebő, Schneller József, Neumann Béla, Steiner Hugó, Dorn Pál, Déschán Lajos, Deutsch Henrik, Rosenberg Miklós, Gonda István, Földes Izsó. A Szövetség a következő tagokat jelölte ki a közös bizottságba: Steiner Gyula, Zankler Márk (Pesterzsébet), Spindler Endre, Deutsch Adolf, Fehér Lajos, Kleisz János, Kramplics Rezső, Hajós Bertalan, Taigiszer Lajos (Kispest), Schwarcz Henrik (Újpest), Polonyi Domonkos (Kispest), Ber­ger Henrik (Kispest), Schreiner Antal (Újpest). A bizottság már meg is kezdte működését és eddig két értekezletet tartott Steiner Gyula elnök­lete alatt az Ipartestület tanácstermében, ahol a Szövetség elnöke egy teljesen kidolgozott program­­mot terjesztett a bizottság elé és ezt a bizottság Deutsch Mór, Rotter Mór, Neumann Béla, Steiner Hugó, Földes Izsó és Noszlopi Tivadar hozzászólá­sai és fejtegetései után nagy lelkesedéssel fo­gadta el. Az előkészítő bizottság most kiegészítődik az ipari és mezőgazdasági kamarák a malomegyesüle­tek, a Gabona- és Lisztkísérleti Állomás delegált­jaival. A napisajtó, sőt már a rádió is közhírré tette az egész világnak ezt a sütőiparra nézve oly fontos eseményt. A nemzetközi sütőkongresszus védnöksé­gére József főherceget fogják felkérni, aki már 1907-ben a szövetség által rendezett első nemzetközi sütőipari kiállítás védnöke is volt. Január első felében már összeül a kibővített nagy előkészítő­ bizottság és ezután fog nyilvános­ságra kerülni a nemzetközi kongresszusnak és a jubiláris közgyűlésnek teljes programmja. Ezúton hívjuk fel a kartársakat, hogy bennün­ket ezen munkában, amely iparunkra és hazánkra csak dicsőséget hozhat, minden erejükkel támogas­sanak. A viszonteladók Ugye Gondolkozom, osztok, szorzok, kivonok és se­­hogysem stimmel a számításom, ötszáz kiló kenyér, ezer darab sütemény termelésénél, ha ezen mennyi­séget az üzletemben, a viszonteladó kizárásával ad­nám el. A viszonteladási haszon a kenyérnél kilón­ként négy fillér, süteménynél darabonként egy fillér. A viszonteladási haszon összesen napi 30 pengő, kitűnő megoldás, gyönyörű haszon. Csakhogy amint én elsősorban az emberi gyar­lóságot és a pékek kapzsiságát ismerem, az első kon­kurensem egy kolléga volna, aki egy fiókot a nya­kamra nyitna. Erre, hogy az egyensúlyt helyrehozzam, reván­­sul magam is nyitnék egy fiókot közvetlen közelé­ben. A végeredmény az volna, hogy több fiók, mint fogyasztó volna és nemcsak a fent említett hasznot, hanem még a termelési hasznot is felemésztené. Vegyünk ceruzát a kezünkbe és számoljunk. Nekem egy fiókom és a vevőm van. A fiókom 60 kg. kenyeret és 60 süteményt forgalmaz, ami az új­pesti viszonyok mellett tekintélyes mennyiség. Ezen fiókomat had állítsam be egy olyan viszonteladóval szemben, aki ugyanolyan forgalmat csinál. A viszonteladó kap négy fillért a kenyérnél, egy fillért a süteménynél, összesen napi három pen­gőt, amely összeg havonta 90 pengő összeget tesz ki. Ezzel szemben a fióknak költsége: házbér havi 50 pengő, kiszolgálónő 100 pengő, világítás, adó, fű­tés stb. 20 pengő, összesen 170 pengő. Tehát 170 pengő, a 90 pengővel szemben. Most van egy másik kérdés. Bele fognak-e nyugodni a viszonteladók és fogyasztási szövetkeze­tek ebbe? Ugy­e nem. Azt is jól tudjuk, hogy ke­nyér nélkül sem fognak maradni. Eredmény a kon­kurencia, a kenyérgyárak megszaporodása és a leg­nagyobb ellenségünk, a fogyasztási szövetkezetek erősítése volna. Még az esetben sem érnénk el a célt, hogyha hatóságilag tiltanák el a fűszerüzletek­­ben a kenyér árusítását. Az utolsó törvényszéki per és a vele kapcsolatos Anzenberger-ügy elég katasztrofális volt a pékiparra. Vigyázzunk, nehogy fixa ideából még nagyobb ka­tasztrófába döntsék a pékipart. Engedjék meg, hogy befejezésül az új alakula­tokról szóljak. Az új alakulatokat csírájában kell megfojtani, nem szabad erőhöz hagyni jutni őket, ehhez van mód és alkalom, ne nézzük tehát tétle­nül fejlődésüket. Losonczi Lipót sütőmester Újpest

Next