Magyar Sütők Lapja, 1931 (29. évfolyam, 1-21. szám)
1931-01-01 / 1. szám
8. oldal MAGYAR SÜTŐK LAPJA Előkészületek a nemzetközi sütőkongresszusra Ismeretes, hogy a Magyar Sütők Országos Szövetsége 25 éves jubileuma alkalmával 1931 májusában nemzetközi kongresszusra hívta össze a világösszes sütőszervezeteit. A Szövetség vezetősége ezen szándékáról értesítette a Fővárosi Sütőipartestületet, amely elhatározta, hogy teljes erejével támogatja a Szövetség törekvéseit. A testület egy bizottságot küldött ki, amely a következő tagokból áll: Deutsch Mór, Rotter Mór, Noszlopi Tivadar, Préda Sebő, Schneller József, Neumann Béla, Steiner Hugó, Dorn Pál, Déschán Lajos, Deutsch Henrik, Rosenberg Miklós, Gonda István, Földes Izsó. A Szövetség a következő tagokat jelölte ki a közös bizottságba: Steiner Gyula, Zankler Márk (Pesterzsébet), Spindler Endre, Deutsch Adolf, Fehér Lajos, Kleisz János, Kramplics Rezső, Hajós Bertalan, Taigiszer Lajos (Kispest), Schwarcz Henrik (Újpest), Polonyi Domonkos (Kispest), Berger Henrik (Kispest), Schreiner Antal (Újpest). A bizottság már meg is kezdte működését és eddig két értekezletet tartott Steiner Gyula elnöklete alatt az Ipartestület tanácstermében, ahol a Szövetség elnöke egy teljesen kidolgozott programmot terjesztett a bizottság elé és ezt a bizottság Deutsch Mór, Rotter Mór, Neumann Béla, Steiner Hugó, Földes Izsó és Noszlopi Tivadar hozzászólásai és fejtegetései után nagy lelkesedéssel fogadta el. Az előkészítő bizottság most kiegészítődik az ipari és mezőgazdasági kamarák a malomegyesületek, a Gabona- és Lisztkísérleti Állomás delegáltjaival. A napisajtó, sőt már a rádió is közhírré tette az egész világnak ezt a sütőiparra nézve oly fontos eseményt. A nemzetközi sütőkongresszus védnökségére József főherceget fogják felkérni, aki már 1907-ben a szövetség által rendezett első nemzetközi sütőipari kiállítás védnöke is volt. Január első felében már összeül a kibővített nagy előkészítő bizottság és ezután fog nyilvánosságra kerülni a nemzetközi kongresszusnak és a jubiláris közgyűlésnek teljes programmja. Ezúton hívjuk fel a kartársakat, hogy bennünket ezen munkában, amely iparunkra és hazánkra csak dicsőséget hozhat, minden erejükkel támogassanak. A viszonteladók Ugye Gondolkozom, osztok, szorzok, kivonok és sehogysem stimmel a számításom, ötszáz kiló kenyér, ezer darab sütemény termelésénél, ha ezen mennyiséget az üzletemben, a viszonteladó kizárásával adnám el. A viszonteladási haszon a kenyérnél kilónként négy fillér, süteménynél darabonként egy fillér. A viszonteladási haszon összesen napi 30 pengő, kitűnő megoldás, gyönyörű haszon. Csakhogy amint én elsősorban az emberi gyarlóságot és a pékek kapzsiságát ismerem, az első konkurensem egy kolléga volna, aki egy fiókot a nyakamra nyitna. Erre, hogy az egyensúlyt helyrehozzam, revánsul magam is nyitnék egy fiókot közvetlen közelében. A végeredmény az volna, hogy több fiók, mint fogyasztó volna és nemcsak a fent említett hasznot, hanem még a termelési hasznot is felemésztené. Vegyünk ceruzát a kezünkbe és számoljunk. Nekem egy fiókom és a vevőm van. A fiókom 60 kg. kenyeret és 60 süteményt forgalmaz, ami az újpesti viszonyok mellett tekintélyes mennyiség. Ezen fiókomat had állítsam be egy olyan viszonteladóval szemben, aki ugyanolyan forgalmat csinál. A viszonteladó kap négy fillért a kenyérnél, egy fillért a süteménynél, összesen napi három pengőt, amely összeg havonta 90 pengő összeget tesz ki. Ezzel szemben a fióknak költsége: házbér havi 50 pengő, kiszolgálónő 100 pengő, világítás, adó, fűtés stb. 20 pengő, összesen 170 pengő. Tehát 170 pengő, a 90 pengővel szemben. Most van egy másik kérdés. Bele fognak-e nyugodni a viszonteladók és fogyasztási szövetkezetek ebbe? Ugye nem. Azt is jól tudjuk, hogy kenyér nélkül sem fognak maradni. Eredmény a konkurencia, a kenyérgyárak megszaporodása és a legnagyobb ellenségünk, a fogyasztási szövetkezetek erősítése volna. Még az esetben sem érnénk el a célt, hogyha hatóságilag tiltanák el a fűszerüzletekben a kenyér árusítását. Az utolsó törvényszéki per és a vele kapcsolatos Anzenberger-ügy elég katasztrofális volt a pékiparra. Vigyázzunk, nehogy fixa ideából még nagyobb katasztrófába döntsék a pékipart. Engedjék meg, hogy befejezésül az új alakulatokról szóljak. Az új alakulatokat csírájában kell megfojtani, nem szabad erőhöz hagyni jutni őket, ehhez van mód és alkalom, ne nézzük tehát tétlenül fejlődésüket. Losonczi Lipót sütőmester Újpest