Magyar Sütők Lapja, 1934 (32. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-01 / 1. szám

ez a saját magad vagyonával való könnyelműs­­ködés megy egy ideig, s azután következik a végzet sora s utána sorrendben a többi. Szégyellem­­ leírni, hogy Bécsben, ahol szintén vannak gyárak és nagy­üzemek meglehetős nagy termelésre berendezkedve, ott még ma is meg­van a liszt- és kenyérárak közötti 14 filléres, va­lamint Berlinben szintén a kenyér- és lisztár kö­zötti 12 filléres differencia hatóságilag megál­lapítva és fikszírozva. Miért ez az öldösés, miért ez az öngyilkoság, mikor még a hatóság is se­gítségedre van a tisztességes munkád és kere­seti lehetőséged biztosításában, hisz ármegálla­pítás volt. Több ipar mestereit megkérdeztem már, hogy az iparában van-e olyan mester, aki a saját készítményeit annak elkészítési ára alatt adja el. Erre azt felelték: ha valaki nem akarja, hogy azt mondják reá nyíltan, hogy a pénzét az ablakon dobálja ki, az azt a nemesebbnek látszó formát választja, hogy titokban ajándékoz, vagy visszatérít. Kedves barátom, látom a bajt. A küz­delmekben elfáradtál és idegekkel nem bírod. Fáj neked, fáj mindenkinek ez a súlyos helyzet, mely nyíltan és kézzelfoghatóan igazolja az ál­talános 50% -os visszaesést. Tehát kedves bará­tom vedd Te is ezt tudomásul és éld bele maga­dat abba a tudatba, hogy ez nálad is be kell, hogy következzék. De tedd magadévá azt is, hogy az utolsó 100 pengőt nem dobod kontárhoz illő módon a konkurrencia pultjára. Békében is volt nemes verseny, de a formája az volt, hogy kinek van szebb és jobb áruja. A mai verseny áruja sok esetben az ipar belső keretei között dúló árharc bélyegét viseli. Ez az állapot, ez az árharc, ez a kapkodás és néha eléggé súlyo­san kritizálható áru lassan a publikumot leszok­tatja a fehérsütemény fogyasztásáról. Vigyázz, nem látod, hogy mennyi műhely és mennyi kihűlt kemence és lehúzott redőny mu­tatják ez ideges kapkodásnak az eredményét. Memento. Helyes a törvény intézkedése, mert azt iparos barátom te is elfogadtad és elgondo­lásban is helyesnek tartom, hogy mindnyájan egyformán tartsuk be annak intézkedéseit, ha már azt ily könnyelműen, az iparra egy csöppet sem előnyös formában tudomásul vettük. De el­kótyavetyélni az árut, azt az ipari és kereskedői tisztesség is tiltja. A helyzet oly látszata ez, mintha letargia szállta volna meg iparostársai­mat. Tudom, hogy az éjjeli munka tilalma, az ellenőrzés, elkobzás, a korai szállítás, szengeté­­sek a vevőhöz, későn érkezett sütemény miatt, telefonálgatás a nem megfelelő áru miatt, az el­késett és sikertelen áru visszaküldése, a vevőnek konkurrens által való elvesztése, stb., stb., ez mind hozzájárul kedves sütőmester barátom a jelenlegi ideges állapotokhoz. Mi itt a teendő? Leülni a zöldasztalhoz és nyíltan letárgyalni a letárgyalni valókat. Mert végre kell, hogy meg­legyen az alapja annak a komoly elhatározásnak ami magával hozza a sütőipar jobb és tisztes­ségesebb formák között való megélhetését. Le­gyen vége az egymás ellen való oktalan, ádáz harcnak és legyen vége a céltalan kontárkodás­nak, ami magában hordja az előbb-utóbb való elpusztulás csíráját. Megtárgyalni és nyíltan oda­tenni az iparosok összesége elé s feltárni az ipar súlyos, égetően sürgős problémáit és azt is, hogy ez az ipar végre ne legyen a menekültek ipara. Számadatok bizonyítják és tudjuk anélkül is, hogy a háború és a forradalom után e szép, ne­mes ipar képe is megváltozott. Amennyivel az iparosok száma megnagyobbodott, úgy a helyzet rosszabbodott. Sokan jöttek ebbe­ a mesterségbe túlfűtött kereskedői ambíciókkal felvértezve, mert Dárius kincses kamráit vélték itt felfedezni. De jól van ez így is, hogy ráeszmélés és súlyos tandíj megfizetés után a megcsömörlött kon­junktúra díszpék csendben távozzék. Ipari jogok tiszteletben tartását, mestervizsgát, képesítést, tudást és tiszességet követel a mai idők tisztes­séggel dolgozó tábora. Legyen vége a szabad át­szállásoknak és beszállásoknak. Ki kell tenni a táblát, hogy „Megtelt“, de azután legyen ott olyan őre az iparnak, ki majd csak akkor veszi be a táblát, ha azt mindenki előtt igazolva be lehet venni. Vesszen ki a látszata is annak, hogy „maga még bejöhet, szép fiú“, ha ez a szám 360, úgy ez csak akkor kisebbedik, ha a jó Isten az iparosok hősei közül egyiket vagy másikat ma­­v­gához szólítja. Több ne legyen és ne is lehes­sen. Legyen gerinc bennünk és ha ezt majd ki­felé is érezhetően mutatni tudjuk, úgy hatható­sabb eszközök fognak megérdemelten segítsé­günkre állni saját magunk védelmére a betola­kodók ellen és magunk, valamint családunk és iparunk boldogulására. PÉKKEMENCE H ( ^ 1 FCFET Gőz és Magyar kemencéhez gyárt, javít és átalakít. FESZMÉRŐ ÉS HŐMÉRŐIPAR Budapest, vill., Boris ucca 24. sz Telefon : 36—0—27.

Next