Magyar Sütők Lapja, 1934 (32. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-01 / 1. szám

1934 január 1 MAGYAR SÜTÖK LAPJA 7. olda Három nap Bécsben Írja : Steiner Gyula Mindenekelőtt sietek megnyugtatni tisztelt ellenfeleimet, akik azzal próbálkoznak állandóan ellenem hangulatot kelteni, hogy „úri módon“ élek és drága „kéjutazásokat“ teszek, hogy ezen bécsi út sem volt valami élvezetes két utazás, mert utazásaim egyedüli célja mindig iparomnak és hazámnak szolgálni, a régen megkötött kül­földi összeköttetéseket megerősíteni és a külföl­dön már ismert, de nálunk még nem alkalmazott újításokat a Magyar Sütők Lapja olvasótáborá­val megismertetni. Jelen bécsi kirándulásomnak fő indító oka az volt, hogy egy Bécsben letelepedett magyar kortársnak, — aki több mint 20 év óta kétséges tagja a Magyar Sütők Országos Szövetségének — exisztenciáját megmentsem. Négy napig 10— 20 fokos hidegben a bécsi utcákat járni, ame­lyeknek legnagyobb része majdnem járhatatlan volt a magas hó és az állandó hózivatar miatt és a különböző hatóságokhoz való szaladgálás 64 éves koromra való tekintettel igazán nem nevez­hető valami nagy mulatságnak, vagy „kéjuta­zásnak“. De mikor egy kartárs, — aki egyúttal honfitársam is — segítségért könyörög és meg­semmisülés előtt álló exisztenciája miatt már öngyilkossági gondolatokkal is foglalkozik és levelében a következőket írja: „Elnök Úr! Ezen a világon most már csak egy ember segíthet raj­tam és ez Ön. Ha Istent ismer, akkor a legköze­lebbi vonattal hozzám utazik“, akkor nem tagad­hatom meg saját magamat, elveimet és a kartár­samat sem. Fogtam tehát magamat, itthagytam meleg otthonomat, családomat és félretéve min­den elkeseredést, csalódást és keserű tapasztala­tot az emberiség hálátlanságáról, a legközelebbi gyorsvonattal Bécsbe utaztam, minden percben attól félve, hogy az állandó hóvihar miatt meg­akadunk. Egy órai késéssel érkeztünk Bécsbe, ahol az állomáson már várt szerencsétlen kartár­sam, aki könnybe lábadt szemekkel köszönte meg, hogy hívő szavára eljöttem, hogy hozzáfog­jak egy olyan nehéz ügynek elsimításához, amely az első pillanatban majdnem lehetetlennek lát­szott. De mégis hozzáfogtam és megkíséreltem ösz­­szeköttetéseimet felhasználni arra, hogy bajba jutott kartársam exisztenciáját megmentsem. B. J. kartársam három hónap­ előtt Bécsben telepedett le dacára annak, hogy ott jelenleg „Gewerbesperre“ azaz sütőipari zárlat van. Ez azt jelenti, hogy olyan sütőüzemek, amelyek 6 hónapnál tovább zárva vannak, nem kapnak új­ból iparengedélyt. Az osztrák sütőiparosság kö­vetelte a kereskedelemügyi minisztertől ezt a zárlatot, hogy megvédjék a jelenlegi gazdasági válság ellen küzdő sütők egszisztenciáját. A kor­mány kellő megértést tanúsított a bécsi sütők ügye iránt és egy erre vonatkozó szigorú rende­letet bocsájtott ki. Kellő elővigyázat és óvatosság hiányában B. kartársunk éppen ilyen zárlat alatt lévő péksé­get vásárolt, utolsó fillérét is beinvesztálva egy teljesen elhanyagolt műhelybe és egy valóságos szemétdombon h­árom hónap alatt virágzásnak induló sütőüzemet teremtett, amelyet a szigorú rendelet és a kerületi sütők feljelentése folytán a hatóság le akart zárni és kartársunkat ki akarta lakoltatni. Első lépéseim után mindenütt azt a felvilá­gosítást kaptam, hogy itt nincs mentség és B. kartársam sorsa meg van pecsételve. Akik is­mernek, azok nagyon jól tudják, hogy nem olyan fából vagyok faragva, hogy bármilyen nehézség­től is visszariadjak, sőt nagyon jól tudják olva­sóim is, hogy minél nehezebb egy ügy, annál na­gyobb kitartással vágok neki és mint a jelenlegi példa mutatja, három napi emberfeletti küzdelem után, igénybevéve minden rendelkezésemre álló előkelő összeköttetéseimet, sikerült a kartársam felett lógó Damoklész kardot eltávolítani és a veszélyben lévő exisztenciát megmenteni. Ha B. kartársam ezentúl vigyázni fog ma­gára, akkor igen szép jövő elé nézhet. Óva intem azonban minden kartársamat, hogy ne bocsátkozzanak olyan kísérletekbe, amelyek könnyen végzetessé válhatnak. Látogatás a bécsi sütőipartestületben Magammal vittem védencemet, aki dacára an­nak, hogy már hónapok­ óta Bécsben folytatja a sütőipart, nem ismerte az ipartestületi székházat, még kevésbé az elnökséget. Kartársunk szájtátva bámulta a 700 éves bécsi sütőtestület székházát, a gyönyörű gyűlés- és tanácstermet. A földszin­ten a mintaszerűen berendezett hivatali helysé­geken kívül, igen kellemes otthonra találtak a „Mester Ifjak és Lányok Egyesülete“, amelynek külön olvasó és játszó termei vannak, ahol a fia­talság szórakozik és üléseket és felolvasásokat tart. Igen szép és ónémet stílusban rendezett kü­lön helyiséget kapott a bécsi sütők dalárdája, a „Längerbund der Bäcker Wiens“, amely minden csütörtök este összejövetelt tart. Az első emeleten van az elnöki szoba, mely­ben a bécsi sütőipar történelmi festményei látha­tók. Az elnöki szobában elénk siet az osztrák sü­tők elnöke Johann M. Files, aki vezérkarával éppen tanácskozásra ült össze. Kati Kerner, Hugó Stingl, Stumpf, Ludwig kereskedelmi tanácsos és Elis örömmel fogad­nak és bemutatom a velem lévő B. kartársamat. Nehéz munkába kerül ezeknek a komoly férfiaknak szívét megpuhítani és kegyelmet kér­ni magyar kartársam részére. Kemény dió ez, mert éppen a testület volt a feljelentő ebben az ügyben és igen kellemetlen részükre kivételt tenni olyan törvénnyel, amelyet ők harcoltak ki. Végre mégis sikerült a bécsiek közismert jó szí-

Next