Magyar Sütők Lapja, 1935 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1935-01-01 / 1. szám
4 1935. január 1. MAGYAR SÜTÖK LAPJA 5- Oldal. Régi nagyon jónevű péküzem bérbeadó Érdeklődők adják le címüket a kiadóba „Kenyérgyár“ jeligére Gracza János erre hosszas gondolkodás után azt a „szakvéleményt“ adta elő, hogy lisztár alatt lehet a kenyeret árusítani, majd pedig Krebsz Jenő dr. megismételt kérdésére kijelentette, hogy „34 filléres lisztár mellett igenis lehet a kenyeret 33 fillérért adni“. Ezután Lengyel Zoltán dr. és Krebsz Jenő dr. ismertetni kérték a Löwenbach Benedeknek a Makói Friss Újságban megjelent és becsatolt hirdetéseit, amelyekből kitűnik, hogy Löwenbach árai 4—8 f.-rel mindig a lisztáron alul voltak, kérték továbbá ismertetni a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara szakvéleményét, amely szerint a lisztáron aluli árusítás feltétlenül veszteséges, mert egy kiló kenyér önköltségi ára legalább annyi, mint egy kiló lisztnek az ára, amelyben azonban még nincs benne a tisztes polgári haszon. A Schadl-tanács ezeket a bizonyítási indítványokat elutasította és sem a Kereskedelmi és Iparkamara szakvéleményét fel nem olvasta, sem a szakértők kihallgatását nem rendelte el. A vád- és védőbeszédek meghallgatása után Steiner László az utolsó szó jogán előadta, hogy az inkriminált cikket a sütőipar érdekében írta. az árrombolók elleni küzdelem elsőrendű ipari érdek s így csupán kötelességét teljesítette, amikor Löwenbach Benedek árromboló hirdetéseit szóvá tette. A kir. törvényszék bűnösnek mondotta ki Steiner Lászlót sajtó útján elkövetett becsületsértés és rágalmazás vétségében és figyelembe véve egyrészről azt, hogy Steiner László szakmabeli érdekeket kívánt cikkével szolgálni, másrészt a többi fennforgó enyhítő körülményt 200 pengő pénzbüntetésre és 500 pengő költségmegtérítésre ítélte. Az ítéletet Steiner László természetesen megfellebbezte. Mi az igazi szaklap? (A „Fűszerkereskedők Lapjának“ találó megállapításai) A laikus közönségnek fogalma sincs, de még az irodalommal foglalkozók közt is kevesen tudják, hogy mit jelent egy igazi szaklap és hogy milyen nehéz egy olyan szaklapot szerkeszteni, amely azokat a szakmabelieket, akiknek érdekében a szaklap íródik, nemcsak hogy teljesen kielégítse, de felkeltse és reáterelje a figyelmüket a szakmát érintő olyan ügyekre, kérdésekre és ezeknek mikénti megoldására, amelyek a szakmabeliekre nézve olyan fontossággal bírnak, hogy azokhoz gyakran a létérdekük fűződik. Aki szaklapot szerkeszt, az elsősorban jó szakíró legyen, ismerje a szakmát és tudja, hogy mi történik a szakmában az egész világon. Kell tehát, hogy „européer“ legyen. Lehet valaki intelligens cipész és a legjobb cipőket készítheti, de nem lehet jó szaklapszerkesztő, ha a szaktudása mellett szakirodalmi képzettséggel és világismeretekkel nem bír, ha nincs meg a tehetsége és műveltsége ahhoz, hogy tájékozódhatok, vajjon mi történik az egész világon. Az a szaklap nem szaklap, amely szakmai ismertetések, a szakmabeliek létérdekét érintő közlemények helyett értéktelen dolgokat közöl, vagy demagóg cikkekkel tölti meg lapja hasábjait, vagy azzal akarja azokat érdekessé tenni, hogy személyes támadásokat intézegyesek ellen és azok ellen a pocsolya sarát fröccsenti. A szaklap munkásai előtt nem lebeghet más cél, minthogy mindig és mindenkor azt írják, ami a szaklap olvasóinak hasznára váljék, amiből tanulnak és aminek révén jövedelemre és megtakarításra tesznek szert. Ez az igazi szaklap és ez a szaklap feladata. Hogy mi a szakmabeliek feladata? Az, hogy igyekezzenek a nyugodt munka lehetőségét azáltal biztosítani azoknak, akik a szaklapot csinálják, hogy pontosan fizessék elő a lapot és állandóan toborozzanak híveket a szaklapnak, mert jó szaklap előállításához a tudáson és tehetségen kívül pénz is kell. Mi mindenben igyekszünk kötelességünknek megfelelni. Hisszük, hogy a tisztelt szakmabeliek is ezt fogják tenni. [Boldogul éve lesz, s ha PENDOR sütőport használ " I Nagy hatás — Kis Kiadás? I Magyarországi lerakat : 1*1 «■ ■* O * I» O ■ Oki. vegyészmérnök I Budapest VI., Andrá»,gál 66 11. Telefon: 133-22