Magyar Sütők Lapja, 1936 (34. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-01 / 1. szám
MAGYAR SÜTÖK LAPJA 1936. január 1-8 oldal pességeiket, tüzetes és elfogulatlan vizsgálat tárgyává és a reájuk bízandó, vagy reájuk bízott tisztségeket, csak, akkor vállalják, ha úgy érzik, hogy a köz szempontjából, a tisztségükben, olyan magasra tudnak emelkedni, hogy az igazság mértékével barátnak és ellenségnek egyaránt egyenlően tudjanak mérni, de elsősorban „önmaguknak“ is. Aki pedig úgy érzi, hogy nem odavaló, az közérdekből álljon félre, nehogy többet ártson, mint használjon. Aki így cselekszik, az még bölcsebbnek is látszik. Mereskovszkijt, a nagy bölcselőt, fiatal korában atyja elvitte Tolsztojhoz, hogy bírálja meg fia verseit. A versek elolvasása után Tolsztoj enynyit mondott: „Fiatal barátom, magának még nagyon sokat kell szenvednie ahhoz, hogy jó verseket tudjon írni“. Az „Egyezmények“ vezetőségébe is ilyen nagyon sokat szenvedett kartársakat kell, minden más szempont félredobásával megválasztani. A választást pedig csakis ilyenek fogadják el és ez esetben meg vagyok győződve arról, hogy az „Egyezmények“ mindenütt beválnak, beváltják a hozzájuk fűzött reményeket és nem kipellengérezett támadási célpontulfognak szolgálni, hanem megélhetést, munkát, boldogulást és így áldást fognak hozni a sokat szenvedő sütőiparosságnak ... Egy malomképviselő a fekete listáról Igen tisztelt Főszerkesztő Úr! A Pesti Napló melléklete, az iparos- és kereskedőnapló 1. év december 10-iki számában meglehetősen feltűnő címmel, mégpedig „Fekete lista! a pékek és a tisztügynökök harca“ olyan cikket közöl, melyre nézve, —.•■•mint.a pékek elismert előharcosa — és nem kevésbé, mint érdekelt fél, pártatlan elbírálásra és szakismeretségre volna szükség. Az említett cikk, ha annak feltűnő vádjai tényleg igazolást nyernének, igen megérdemli, hogy nemcsak a malmok, lisztnagykereskedők és liszt-ügynökök hasonló kijátszások meggátlásával komolyan foglalkozzanak, de eminens érdeke különösen a pékiparnak, hogy ilyen állítólagos megkárosításokkal szemben, ha azok jogilag is minden, kételyt kizáró igazolást nyernek, egységes frontba lépjenek. Én ugyan — mint malomképviselő — (nem lisztügynök) nem igen tudom megérteni, hogy szakmánkban, mely valamikor a nagy magyar malomiparral együtt csak dísze fájt a becsületes kereskedelemnek, olyan súlyos vádak egyáltalán lehetségesek lehetnek. Ezen gyanúsítások (egyelőre úgy nevezem) kivizsgálását azalfánál kell kezdeni és pedig a lisztügylet lekötéséhez kell visszanyúlni, hogy csak némileg tisztázandó legyen a kötlevél eredete. Ez azért fontos, mert mindkét fél hasonló szövegűkötlevelet kölcsönösen, saját aláírásával mint létrejött üzletet igazol. A kötlevélben a szokásos tőzsdei szokványokon, a vásárolt, vagyis eladott lisztmennyiségen, a beosztáson és árakon kívül épp olyan fontossággal bírnak a fizetési feltételek, mint a szállítási határidő, melyen belül ilyen kötést át kell venni, vagyis leszállítani, szóval lebonyolítani. Személyesen tett, vagyis a körlevélben nem foglalt megállapodások érvénytelenek. Mindkét fél tehát egyformán van kötelezve ezen feltételek pontos betartásához, akár az árak emelkednek vagy visszaesnek, tehát egyforma jogúak. Bevett szokás a szolid malmoknál és azoknak szolid képviselőinél, hogy a lanyha irányzatnál, vagy ott, ahol a kötés és a napi árakkal szemben nagyobb árkülönbség mutatkozik, rendszeresen előzékenyek az ilyen aránylag drága, lisztkötések átvételénél és azokat néha hónapokon át prolongálják. Ha viszont a fordított esetben a vevő javára mutatkozik némi árnyereség, mely legtöbb esetben úgyis csak látszólagos, úgy a vevőnek saját érdeke megkívánja, hogy az őrleményeket a szállítási határidőn belül vegye át, nehogy a helyzet természetes következtében, egy esetleges mulasztás folytán, más gyümölcsöztesse esetleges árelőnyeit. Vannak ám olyan esetek is, hogy egyes malmok a fizetési kötelezettségek be nem tartása miatt esetleg a szállítási határidőt nem hosszabbítják meg, mert, vannak olyan pékek is, akik nem mindig tudnak pontosan fizetni és így adódik az ismert kétélű fegyver, mely azt mondja: ha te nem tudod fizetni, úgy én nem tudok szállítani. De ott, ahol mindkét fél a vállalt kötelezettséget, melyet a kötlevél aláírásával pro és contra elfogadta, pontosan betartja, ott egy hasonló kisemmizés, melyről az említett cikk szól, teljes lehetetlenséggé válik. De végül minden kötlevélben — peres esetekben —, egy bírósági hovatartozás (illetékesség), leginkább a budapesti áru- és értéktőzsde választott bíróságának döntése van kikötve, melyre mindenki egyformán, az eladó vagy a vevő, esetleges jogvédelmet, bíráskodást nyugodtan bízhat, hiszen a kötések majdnem mindig a budapesti áru- és értéktőzsde szokványai alapján jönnek létre és ezek mindkét felet egyformán védik, de kötelezik is. Részemről csak a szolid malomképviselők nevében akartam ezen kérdést szóvá tenni, bár meghajlok esetleges ellenérvek előtt is, de ezek egy szolid malomképviselőt — ilyen ügyből kifolyólag — nem is tángálhatnak. Evvel tartoztam a szolid kartársaim reputációjának. Szakmabeli kifejezést használva, hogy nincsen búza konkoly nélkül, kivéve, ha ki van rostálva, ajánlom tehát, hogy minden pékiparos olyan szitát használjon, mely egyformán minden oda nem való gazt kiköröz és akkor a fekete listára igazán nem lesz szükség. E szakmai kérdés elég fontos és már azért is érdemes vele foglalkozni, hogy jogtalanul sem a becsületes pékiparos, de amellett sem a szolid malom, annak képviselője, de a lisztügynök se legyen megbántva. Igen tisztelt Főszerkesztő Úrnak igaz tisztelője: Schneider Viktor gőzmalmi képviselő (Putnok).