Magyar Sütők Lapja, 1936 (34. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-01 / 1. szám

MAGYAR SÜTÖK LAPJA 1936. január 1-8 oldal­ pességeiket, tüzetes és elfogulatlan vizsgálat tárgyává és a reájuk bízandó, vagy reájuk bízott tisztségeket, csak, akkor vállalják, ha úgy érzik, hogy a köz szem­pontjából, a tisztségükben, olyan magasra tudnak emel­kedni, hogy az igazság mértékével barátnak és ellen­ségnek egyaránt egyenlően tudjanak mérni, de elsősor­ban „önmaguknak“ is. Aki pedig úgy érzi, hogy nem oda­való, az közérdekből álljon félre, nehogy többet ártson, mint használjon. Aki így­ cselekszik, az még bölcsebbnek is látszik. Mereskovszkijt, a nagy bölcselőt, fiatal korában atyja elvitte Tolsztojhoz, hogy bírálja meg fia verseit. A versek elolvasása után Tolsztoj eny­nyit mondott: „Fiatal barátom, magának még nagyon sokat kell szenvednie ahhoz, hogy jó verseket tudjon írni“. Az „Egyezmények“ vezetőségébe is ilyen nagyon so­kat szenvedett kartársakat kell, minden más szempont félredobásával megválasztani. A választást­ pedig csakis ilyenek fogadják el és ez esetben meg vagyok győződve arról, hogy az „Egyezmények“ mindenütt beválnak, be­váltják a hozzájuk fűzött reményeket és nem kipellen­gérezett támadási célpontul­­fognak szolgálni, hanem megélhetést, munkát, boldogulást és így áldást fognak hozni a­ sokat szenvedő sütőiparosságnak ... Egy malomképviselő a fekete listáról Igen tisztelt Főszerkesztő Úr! A Pesti­ Napló melléklete, az iparos- és kereskedő­­napló 1. év december 10-iki számában meglehetősen fel­tűnő címmel, még­pedig „Fekete lista! a pékek és a tisztügynökök harca“ olyan cikket közöl, melyre nézve, —.•■•mint­­.a pékek elismert­ előharcosa — és nem ke­vésbé, mint érdekelt fél, pártatlan elbírálásra és szakis­meretségre volna szükség. Az említett cikk, ha annak feltűnő vádjai tényleg iga­zolást nyernének, igen megérdemli, hogy nemcsak a malmok, lisztnagykereskedők és liszt-ügynökök hasonló kijátszások meggátlásával komolyan foglalkozzanak, de eminens érdeke különösen a pékiparnak, hogy ilyen állítólagos megkárosításokkal szemben, ha azok jogilag is minden, kételyt kizáró igazolást nyernek, egységes frontba lépjenek. Én ugyan — mint malomképviselő — (nem lisztügy­nök) nem igen tudom megérteni, hogy szakmánkban, mely valamikor a nagy magyar malomiparral együtt csak dísze fájt a becsületes kereskedelemnek, olyan sú­lyos vádak egyáltalán lehetségesek lehetnek. Ezen gyanúsítások (egyelőre úgy nevezem) kivizsgá­lását az­­alfánál kell kezdeni és pedig a liszt­ügylet lekötéséhez kell visszanyúlni, hogy csak némileg tisztázandó legyen a kötlevél eredete. Ez azért fontos, mert mindkét fél hasonló szövegű­­kötlevelet kölcsönö­sen, saját aláírásával mint létrejött üzletet igazol. A kötlevélben a szokásos tőzsdei szokványokon, a vásárolt, vagyis eladott lisztmennyiségen, a beosztáson és árakon kívül épp olyan fontossággal bírnak a fize­tési feltételek, mint a szállítási határidő, melyen belül ilyen kötést át kell venni, vagyis leszállítani, szóval le­bonyolítani. Személyesen tett, vagyis a körlevélben nem foglalt megállapodások érvénytelenek. Mindkét fél­­ tehát egyformán van kötelezve ezen fel­tételek pontos­ betartásához, akár az árak emelkednek vagy visszaesnek, tehát egyforma jogúak. Bevett szokás a szolid malmoknál és azoknak szolid képviselőinél, hogy a lanyha irányzatnál, vagy ott, ahol a kötés és a napi árakkal szemben nagyobb árkülönb­ség mutatkozik, rendszeresen előzékenyek az ilyen aránylag drága, lisztkötések­ átvételénél és azokat néha hónapokon át­ prolongálják. Ha viszont a fordított esetben a vevő javára mutat­kozik némi árnyereség, mely legtöbb esetben úgyis csak látszólagos, úgy a vevőnek saját érdeke megkívánja, hogy az őrleményeket a szállítási határidőn belül vegye át, nehogy a­ helyzet természetes következtében, egy esetleges mulasztás folytán, más gyümölcsöztesse eset­leges árelőnyeit. Vannak ám olyan esetek is, hogy egyes malmok a fizetési kötelezettségek be nem tartása miatt esetleg a szállítási határidőt nem hosszabbítják meg, mert, vannak olyan pékek is, akik nem mindig tudnak pontosan fi­zetni és így adódik az ismert kétélű fegyver, mely azt mondja: ha te nem tudod fizetni, úgy én nem tudok szállítani. De ott, ahol mindkét fél a vállalt kötelezett­­séget, melyet a kötlevél aláírásával pro és contra el­fogadta, pontosan betartja, ott egy hasonló kisemmizés, melyről az említett cikk szól, teljes lehetetlenséggé válik. De végül minden kötlevélben — peres esetekben —, egy bírósági hovatartozás (illetékesség), leginkább a budapesti áru- és értéktőzsde választott bíróságának döntése van kikötve, melyre mindenki egyformán, az eladó vagy a vevő, esetleges jogvédelmet, bíráskodást nyugodtan bízhat, hiszen a kötések majdnem mindig a budapesti áru- és értéktőzsde szokványai alapján jönnek létre és ezek mindkét felet egyformán védik, de köte­lezik is. Részemről csak a szolid malomképviselők nevében akartam ezen kérdést szóvá tenni, bár meghajlok esetleges ellenérvek előtt is, de ezek egy szolid malomképviselőt — ilyen ügyből kifolyólag — nem is tángálhatnak. Evvel tartoztam a szolid kartársaim reputációjának. Szakmabeli kifejezést használva, hogy nincsen búza konkoly nélkül, kivéve, ha­ ki van rostálva, ajánlom tehát, hogy minden pékiparos olyan szitát használjon, mely egyformán minden oda nem való gazt ki­k­öröz és akkor a fekete listára igazán nem lesz szükség. E szakmai kérdés elég fontos és már azért is érdemes vele foglalkozni, hogy jogtalanul sem a becsületes pék­iparos, de amellett sem a szolid malom, annak képvise­lője, d­e a lisztügynök se legyen megbántva. Igen tisztelt Főszerkesztő Úrnak igaz tisztelője: Schneider Viktor gőzmalmi képviselő (Putnok).

Next