Magyar Sütők Lapja, 1937 (35. évfolyam, 1-24. szám)

1937-01-01 / 1. szám

4 oldal. MAGYAR SÜTŐK LAPJA 1937. január 1 Mindenütt csendben várják saját kimúlásukat. Csak iparunk rossz szellemei ■vihognak gúnyosan és kárörvendve a haldokló áldozatokra. Nekik érdemes volt átkozott munkájukat elvégezni és befejezni. Amit megjósoltunk, az bekövetkezett. Csak csoda mentheti már meg a magyar sütő­ipart. Harmincötévi hiábavaló, de becsületes és önzetlen munkával a hátunk mögött várjuk mi is ezt a csodát. Szeretett és megcsonkított hazánk, iparunk és kartársaink érdekében imádkozunk, hogy ez a csoda mielőbb bekövetkezzék. Adja a magyarok mindenható Istene, hogy leg­alább az 1937. évben megtörténjen ez a csoda, fejünk felöl múljon el a veszély és jöjjön el az a Megváltó, aki kiveri a farizeusokat iparunk temp­lomából. Ezt kívánja tiszta szívből Steiner Gyula Nincs már értelme a Iisztforgalmiadó további fenntartásának A közvélemény soha nem foglalkozott annyit nyilvánosan egy adónemmel sem. mint a lisztfor­galmi adóval. Ez teljesen érthető is, mert hiszen a terheknek ez a fajtája, amelyet minduntalan a „legantiszociálisabb adónem" jelzővel díszíte­nek. a legfontosabb népélelmezési cikket, min­dennapi kenyerünket drágítja meg. Zúgolódik tehát elsősorban a fogyasztóközön- ség, amely a liszt és kenyér árában kénytelen jelentékeny többletet fizetni, panaszkodik a me- zőgazdaság^ amelynek megsegítése érdekében született meg ez az adónem és — habár szigorú rendelei tiltja — káromkodik a. malom- és a sütőipar, amely a lisztforgalmadó minden ódiu­mát elviselni kénytelen. E három tényező — a mezőgazda, a malom és a fogyasztó — közé be­ékelt utolsó láncszem a sütőiparos, amely a me­zőgazda gabonáját és a malom őrleményét ke­nyér formájában közvetlenül juttatja a fogyasz­tóknak. Nagyon természetes tehát, és ez az egyetlen magyarázata annak, hogy a kenyér drágaságáért senkinek sem jut eszébe akár a mezőgazdát, akár a malmot vagy pláne az álla­mot — mint a iisztforgalmiadó megteremtőjét — ■okolni, amely tényezőkről egyszerűen megfeled­kezik a közvélemény és a napisajtó, mert hiszen egyszerűbb, ha a sütőiparost, mint a kenyérmag­vak feldolgozóját állítják oda bűnbakul. Nagyon érthető, hogy ilyenformán a sütőipa­ros érzi leginkább a lisztforgalmiadóval kapcso­latos sérelmek súlyát és a legtöbb panasz emiatt a sütőiparosság köréből hangzik el. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a liszt- raktárkönyv bevezetésével mennyi kellemetlen­ség zúdult a sütőiparosság nyakába, akkor na­gyon is érthetővé válik, hogy milyen idegen­kedést érez még mindig a sütőipar a lisztfor- galmiadóváltság iránt. A szövetség irattárában .garmadáya'l fekszenek végzések és fizetési meg­hagyások, adóelőírásokról és szabálytalansági bírságokról, amelyeknek 99 százaléka nem rossz­hiszeműségből, hanem a sütőiparos részbeni isko­lázatlanságából, részben jóhiszemű elírásából ke­letkeztek. Amikor az őileményraktárkönyvveze- tést a sütőiparosok részére kötelezően előírták, hangoztattuk, hogy a sütőiparosnak, bármily jó­szándékkal is fog eleget tenni a törvényes ren­delkezésből reáháramló kötelezettségének, mégis állandó kellemetlenségei fognak ebből származni. Akkor azzal vigasztaltak beknünket, hogy min­den szükséges rosszat meg lehet szokni, ami meg is történt, de ez a megszokás súlyos millióiba ke­rült a sütőiparosoknak. Hét év óta, tehát amióta Iisztforgalmiadó lé­tezik, — amelyet akkor az egyszerűség kedvéért bolettának neveztek — a Magyar Sütők Orszá­gos Szövetsége minden alkalmat megragadott arra, hogy illetékesek előtt feltárja azokat az in­dokokat, amelyek ennek az adónemnek eltörlé­sét feltétlen megkövetelték, A mezőgazdasági érdekeltségek részéről is számtalanszor elhang­zott az a megállapítás, hogy a. Iisztforgalmiadó- nak létjogosultsága nincs és ez a létjogosultság- nélküliség tulajdonképpen ma kulminál, amikor már 20 pengő körül jegyzik a búzát. A gabonajegy-rendszert, a bolettát akkor ve­zették be, amikor a búza ára 7 és a rozs ára 4 pengő volt. Elismerjük, hogy akkor volt nemi létjogosultsága ennek a rendszernek, amely a mezőgazdaság megsegítését volt hivatva szol gálni (de a mezőgazdák legalább annyira ide­genkedve fogadták, mint a többi érdekeltek), de ma, amikor 20 pengős búzaárral és 17 pengős rozsárral kell számolnunk, semmi okát nem lát­juk annak, hogy a lisztforgalmiadóváltaságot minek kellene egy percig is tovább fenntartani. Éppen eleget viselte a sütőiparosság az „ár­drágítás“ megszégyenítő bélyegét, hogy meny­nyire indokolatlanul, arra felesleges itt kitér­nünk. Nem a sütőiparosságon múlik a kenyér árának olcsóbbá tétele. A kormánynak megvan erre a módja, és csak egyetlen tollvonásba ke­rül: el kell törölni á kenyér árát drágító és tel­jesen idejétmúlta lisztforgalmiadóváltságot! A Magyar Sütők Országos Szövetsége a liszt- forgalmiadévá Itság eltörlése ügyében most ismé­telten a pénzügyminiszterhez foidult. St. L. Minden barátjának és ismerősének boldog újévet kiván STEINER GYULA

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék