Magyar Sütők Lapja, 1937 (35. évfolyam, 1-24. szám)

1937-01-01 / 1. szám

6 oldal MAGYAR SÜTŐK LAPJA 1937. január 1 A bérsütés üstje Az 1932. évii XII. tc. 47. §-a szerint, valamint az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 113.906—1932. K. M. rendelet értelmében az üz­leti célú bér­sütés lényegileg Magyarország egész területén meg van engedve, de számos érv szól amellett, hogy ezen rendelkezések megérettek a változtatásra é­s a bérsütést az ország­ egész terü­letére be kellene szüntetni, annál is inkább, mert a­­Sütőipart nem lehet összehasonlítani pl. a sza­bóiparral, vagy a cipészekkel, akik nyers­anya­got kapnak, hogy azt otthon feldolgozzák a nagykereskedők számára. A bérsütés mindenesetre nagyban hozzájárul a sütőipar lezülléséhez. Ilyen munkán a sütőiparos nem keres és a fogyasztóközönség­­ rosszul jár, mert soha nem kap elsőrendű minőségű árut, Sírba borul arca, ha kartársaival találkozik, mert minden szakmabeli tudja, h­ogy 100 kló felsü­tésre kapott másodrendű lisztekből bizony nem lehet 116—120 kg kisütött kenyeret adni a fű­szeresnek. Mi marad a sütőnek: a só, az élesztő és az üzemköltségek megtérítésére. Ezzel nagyon keveset törődik. Hogyan lehetne a bérsütésnek csúfolt sütőipari rabszolgamunkát megszüntetni ? A baj gyógyításához nem is kellene kormány­­intézkedés. Egyszerűen más módot kellene adni a sütőiparosnak tisztességes megélhetéséhez. Ez pedig csak saját kartársaitól függ. Olyan hely­ségben, azal a sütőiparosok egyike bérsüt­é­st űz,, a többi kartársaknak össze kell fogniok és­ a kényszerhelyzetbe került sütőnek hóna alá kell nyúlniok. Jószívvel egy-két vevőt átengedni a részére és akkor meg vagyunk győződve arról, hogy örömmel fog felhagyni a bérsütéssel. De ehhez természetesen megértő szív, érzék kell a kari összetartás i­­ránt. A fűszeres fizesse meg a sütőnek a rendes ke­nyér árakat, a sütő azonban fizesse meg úgy a fűszeresnek, mint­ a malomnak a vásárolt lisztet. Ez a rendje és módja a sütőipari szakmának. Miért végezte­ bírsülést a kereskedő? A felelet nem nehéz. Bérsütés útján a keres­kedő abba a kellemes­­helyzetbe jut, hogy nem­csak a szomszédságában lévő sütővel, hanem a szomszédos kereskedővel is konkurrálhat. Ebben a szakmában — tisztelet a csekély kivételnek — ugyanúgy romlottak az erkölcsök, mint a sütő­iparban. Konkurrálni! Konkurrálni! Ez a jelszó mind a két szakmában, mert mindkét félből hiányzi­k a kereskedő becsületes alapelve:­­,hogy minden adófizető polgárnak joga van a tisztessé­ges polgári haszonra.“ Bérsütés esetén azonban csak a fűszeresnek marad haszna, míg a sütő­­iparos erre a rabszolga-munkára csak ráfizet. De ezt aztán alaposan teszi. Nemcsak a liszthez hoz­záadandó többi nyersanyagokra fizet rá, h­anem­ a munkadíjra is. Ráadásul adja maga és családja munkáját és erkölcsileg is ráfizet, mert a bérsü­­­tés elvállalásával rendszerint szégyenbe hozza az egész szakmát. Ilyen módon egész nevetséges áron jut a kereskedő a kenyérhez és hogy mit keres ezen, azt a Magyar Sütők Lapja már több­ször számadatokkal is kimutatta. Miért vállalkozik a sütőipar bérsür­ésre? Rendes sütőiparo® egyáltalán nem vállalkozik bérsütésre és aki­ vállalkozik, azt is csak a kény­szer viszi bele ebbe a kari becsülettel és a­­hagyo­mányos sütőipari etikával össze nem egyeztethető cselekménybe. A gyakorlat azt mutatja, hogy nem mindig a bérsütésre vállalkozó sütő a bűnös, hanem inkább saját kartársa, akik elszedték tőle a vevőket s vele szemben piszkossi versenyt űztek, úgyhogy a szerencsétlen sütő a kínálkozó bérsütésbe úgy kapaszkodik, mint a fuldokló a szalmaszálba. Nem számít azzal, hogy csak kockázat és ingyen munka a bérsütés­ eredménye. Még öröme sincs benne. Ha egy kis jóérzés marad ebben a sze­rencsétlen iparosban, akkor rendesen szégyen­ Mimen Intézkedésekre volna szükség a birsütés megszüntetésére? A Magyar Sütök Orsz. Szövetsége a minisz­tériumhoz és a kamarákhoz azzal a hin elemmel fordult, hogy intézkedés történjék az iránt, hogy a Mir­sütést az egész ország területén szüntessék meg. Elsősorban államérdek, mert a sütő nem azért tanulta neh­éz mesterségét, hogy a fűszeres éljen meg olyan sütőipari munkából, amelyért­ ő adót egyáltalán nem fizet, míg a sütőiparost sú­lyos adótettekkel sújtják. A fűszeresnek csak eladásra van joga. Csodálkozunk, hogy a kama­rák a­ szabad kereskedelem védelméről beszélnek, amikor a sütőipart munkájában és szállításában korlátozzák. Ha szabad kereskedelem van, akkor legyen szabad sütőipar is. De nem lehet az egyik félnek szabadságot adni, a másiknak a kezét meg­kötni. Reméljük, hogy a kereskedelmi és iparka­marák véleményüket a sütőipar javára fogják nyilvánítani és a miniszter is helyt fog adni ké­résünknek. Belátjuk, hogy nehéz a kamaráknak mind a két félnek igazságot szolgálni, de azt is tudjuk, hogy amennyiben önálló ipar­kamaránk volna, az semmiesetre sem döntene ebben a fon­tos kérdésben a fűszerkereskedők javára. Minden tagjának és jóakarójának BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT kíván Magyar Sütők Országos Szövetsége

Next