Magyar Sütők Lapja, 1937 (35. évfolyam, 1-24. szám)
1937-01-01 / 1. szám
6 oldal MAGYAR SÜTŐK LAPJA 1937. január 1 A bérsütés üstje Az 1932. évii XII. tc. 47. §-a szerint, valamint az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 113.906—1932. K. M. rendelet értelmében az üzleti célú bérsütés lényegileg Magyarország egész területén meg van engedve, de számos érv szól amellett, hogy ezen rendelkezések megérettek a változtatásra és a bérsütést az ország egész területére be kellene szüntetni, annál is inkább, mert aSütőipart nem lehet összehasonlítani pl. a szabóiparral, vagy a cipészekkel, akik nyersanyagot kapnak, hogy azt otthon feldolgozzák a nagykereskedők számára. A bérsütés mindenesetre nagyban hozzájárul a sütőipar lezülléséhez. Ilyen munkán a sütőiparos nem keres és a fogyasztóközönség rosszul jár, mert soha nem kap elsőrendű minőségű árut, Sírba borul arca, ha kartársaival találkozik, mert minden szakmabeli tudja, hogy 100 kló felsütésre kapott másodrendű lisztekből bizony nem lehet 116—120 kg kisütött kenyeret adni a fűszeresnek. Mi marad a sütőnek: a só, az élesztő és az üzemköltségek megtérítésére. Ezzel nagyon keveset törődik. Hogyan lehetne a bérsütésnek csúfolt sütőipari rabszolgamunkát megszüntetni ? A baj gyógyításához nem is kellene kormányintézkedés. Egyszerűen más módot kellene adni a sütőiparosnak tisztességes megélhetéséhez. Ez pedig csak saját kartársaitól függ. Olyan helységben, azal a sütőiparosok egyike bérsütést űz,, a többi kartársaknak össze kell fogniok és a kényszerhelyzetbe került sütőnek hóna alá kell nyúlniok. Jószívvel egy-két vevőt átengedni a részére és akkor meg vagyunk győződve arról, hogy örömmel fog felhagyni a bérsütéssel. De ehhez természetesen megértő szív, érzék kell a kari összetartás iránt. A fűszeres fizesse meg a sütőnek a rendes kenyér árakat, a sütő azonban fizesse meg úgy a fűszeresnek, mint a malomnak a vásárolt lisztet. Ez a rendje és módja a sütőipari szakmának. Miért végezte bírsülést a kereskedő? A felelet nem nehéz. Bérsütés útján a kereskedő abba a kellemeshelyzetbe jut, hogy nemcsak a szomszédságában lévő sütővel, hanem a szomszédos kereskedővel is konkurrálhat. Ebben a szakmában — tisztelet a csekély kivételnek — ugyanúgy romlottak az erkölcsök, mint a sütőiparban. Konkurrálni! Konkurrálni! Ez a jelszó mind a két szakmában, mert mindkét félből hiányzik a kereskedő becsületes alapelve:,hogy minden adófizető polgárnak joga van a tisztességes polgári haszonra.“ Bérsütés esetén azonban csak a fűszeresnek marad haszna, míg a sütőiparos erre a rabszolga-munkára csak ráfizet. De ezt aztán alaposan teszi. Nemcsak a liszthez hozzáadandó többi nyersanyagokra fizet rá, hanem a munkadíjra is. Ráadásul adja maga és családja munkáját és erkölcsileg is ráfizet, mert a bérsütés elvállalásával rendszerint szégyenbe hozza az egész szakmát. Ilyen módon egész nevetséges áron jut a kereskedő a kenyérhez és hogy mit keres ezen, azt a Magyar Sütők Lapja már többször számadatokkal is kimutatta. Miért vállalkozik a sütőipar bérsürésre? Rendes sütőiparo® egyáltalán nem vállalkozik bérsütésre és aki vállalkozik, azt is csak a kényszer viszi bele ebbe a kari becsülettel és ahagyományos sütőipari etikával össze nem egyeztethető cselekménybe. A gyakorlat azt mutatja, hogy nem mindig a bérsütésre vállalkozó sütő a bűnös, hanem inkább saját kartársa, akik elszedték tőle a vevőket s vele szemben piszkossi versenyt űztek, úgyhogy a szerencsétlen sütő a kínálkozó bérsütésbe úgy kapaszkodik, mint a fuldokló a szalmaszálba. Nem számít azzal, hogy csak kockázat és ingyen munka a bérsütés eredménye. Még öröme sincs benne. Ha egy kis jóérzés marad ebben a szerencsétlen iparosban, akkor rendesen szégyen Mimen Intézkedésekre volna szükség a birsütés megszüntetésére? A Magyar Sütök Orsz. Szövetsége a minisztériumhoz és a kamarákhoz azzal a hin elemmel fordult, hogy intézkedés történjék az iránt, hogy a Mirsütést az egész ország területén szüntessék meg. Elsősorban államérdek, mert a sütő nem azért tanulta nehéz mesterségét, hogy a fűszeres éljen meg olyan sütőipari munkából, amelyért ő adót egyáltalán nem fizet, míg a sütőiparost súlyos adótettekkel sújtják. A fűszeresnek csak eladásra van joga. Csodálkozunk, hogy a kamarák a szabad kereskedelem védelméről beszélnek, amikor a sütőipart munkájában és szállításában korlátozzák. Ha szabad kereskedelem van, akkor legyen szabad sütőipar is. De nem lehet az egyik félnek szabadságot adni, a másiknak a kezét megkötni. Reméljük, hogy a kereskedelmi és iparkamarák véleményüket a sütőipar javára fogják nyilvánítani és a miniszter is helyt fog adni kérésünknek. Belátjuk, hogy nehéz a kamaráknak mind a két félnek igazságot szolgálni, de azt is tudjuk, hogy amennyiben önálló iparkamaránk volna, az semmiesetre sem döntene ebben a fontos kérdésben a fűszerkereskedők javára. Minden tagjának és jóakarójának BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT kíván Magyar Sütők Országos Szövetsége