Magyar Szesztermelő, 1927 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-01 / 1. szám
2 Magyar Szesztermelő feladja. Célja tehát, hogy olyan helyzetbe kerüljön, hogy a szeszfeleslegek egy része a belföldön motorszesz alakjában értékesíttessék, további célja pedig, hogy olyan mértékben, amint a benzinfogyasztás emelkedik, a szesztermelés fokoztassék, végeredményben tehát új mezőgazdasági szeszgyárak nagyobb számban létesülhessenek. Jelenleg az a helyzet, hogy az országban meglevő 250 mezőgazdasági szeszgyár egyenként csak 660 hl. szeszt termelhet, holott ezek a szeszgyárak, úgyszólván kivétel nélkül, olyan nagy gazdasággal vannak kapcsolatban, hogy a háború előtti időkben a kedvezményes adótétel mellett egy részük 720 hl., másrészük 980 hl. kontingens szeszt állíthatott elő, de ezenkívül mindegyik még a magasabb adótétel alá eső szeszt is előállított, úgyhogy egy-egy mezőgazdasági szeszgyár évi átlagtermelése 1300—1400 hl. volt, de sok olyan mezőgazdasági szeszgyár is volt, amely 1680 hl. szeszt produkált, vagyis azt a legnagyobb szeszmennyiséget termelte ki, amely meg volt engedve. Miután ezidőszerint egy-egy mezőgazdasági szeszgyár csak 660 hl. szeszt termelhet, mi sem természetesebb, minthogy a mezőgazdasági szeszipar első törekvése az, hogy szesztermelését olyan mértékben fokozza, aminő volt a háború előtti időkben, hogy több moslékhoz juthasson, állatállományát növelhesse, több trágyát produkálhasson és a szeszgyár-gazdaság termésátlagát emelhesse. A mezőgazdasági szeszérdekeltség törekvése tehát, hogy a 250 mezőgazdasági szeszgyárral kapcsolatos, egyenként egyre-másra 1500 m.holdas gazdaságban a fokozott szesztermelés révén a belterjes gazdálkodás a mainál még jobban kiterjeszthető legyen, vagyis hogy az országban 375.000 holdon a belterjes gazdálkodási rendszer a képzelhető legmagasabb fokban meghonosíttassék. Ha pedig ez már előretett, ugyanez a belterjes gazdálkodási mód minél gyorsabban, a minél nagyobb számban létesítendő új mezőgazdasági szeszgyárral kapcsolatos gazdaságokban is tért foglaljon. Ez a cél, ennyiben érdeke a mezőgazdasági szesziparnak, hogy a motorszesz kérdése a kívánt módon megoldassák, de ez egyúttal országos érdek is, hogy ezzel a sokszor hangoztatott többtermelés minél inkább és minél nagyobb mértékben valóra váljon. A megoldás módja tekintetében pedig nálunk csak a francia módszer jöhet tekintetbe. Németország példáját nem követhetjük, mert benzoltermelésünk oly minimális, hogy számba nem jöhet, a belföldi benzoltermelés pedig többféle okból nem fejleszthető. Benzolt egyébként a külföldön sem lehet állandóan beszerezni, mivel feleslegek csak időnként és mindritkábban jelentkeznek és a külföldi benzol ára is ennek következtében túlságos magas. Mivel nálunk alapjában véve, de természetesen kisebb arányokban olyan a helyzet, mint Franciaországban, ahol óriási a benzinfogyasztás és a szükségletet belföldi termelés hiányában teljes egészében import útján fedezik, a francia példát kell követnünk, vagyis magasfokú dehidrált szesz- és benzinkeverékből kell a motorszeszt készíteni. Ez kell hogy képezze nálunk a nemzeti hajtóanyagot, aminthogy az képezi Franciaországban is a Carburant National-t. Azok a kísérletek, amelyek nálunk a Franciaországból beszerzett dehidrált szesznek benzinnel való összekeveréséből olyan hosszú időn át végeztettek, műszaki szempontból tökéletes eredménnyel végződtek, aminthogy másként nem is végződhettek, mert hiszen ez a probléma Franciaországban már évek óta teljesen meg van oldva. Dehydrált szeszt, vagyis abszolút alkoholt azért kell beállítani, mert amint azt a „Zeitschrift für Spiritus Industrie“-ben legutóbb megjelent cikk is hangoztatja, a 95% os szeszt kötőanyag nélkül nem lehet benzinnel keverni, mert csak kevés olyan benzinfajta van, amelyik a 95%-os szesszel minden további nélkül elegyedik, s még abban az esetben is az a veszély forog fenn, hogy alacsonyabb hőfokon, vagyis hideg idő beállta esetén, a keverék alkatrészeire bomlik. Ellenben a dehidrált szesz minden hőfokon és tetszőleges arányban keverhető a benzinnel s még a hőfoksülyedésnél, vagyis hideg idő beállta esetén sem bomlik fel alkatrészeire a keverék. Ezenkívül a dehydrált szesznek, ellentétben a 95%-os szesszel, nincsen maró hatása és nem támadja meg a gép alkatrészeit. A dehydrált szesz további előnye, hogy azért, mert teljesen vízmentes, nagyobb a hőenergiája, mint a 95%-os szesznek, melynél a hő egy része a víz elpárologtatására szükséges, miért is a dehydrált szesszel való benzinkeveréknél több energia jön a motorhengerbe az odavezetett gőzmennyiséggel, mint a 95%-os szesszel előállított keveréknél. A dehydrált szesz ez előnyeit elég hamar felismerték a nyugati államokban, melyek közül Svédországban 75% benzin és 25% dehidrált szesz keverésével már előállítják saját nemzeti hajtóanyagukat, melyet „Lättbentyi"-nek neveznek. Miután a Svédországban már jól bevált, megindíttattak a kísérletek Norvégiában, ahol a feladat tanulmányozására és megoldására kiküldött hivatalos bizottság megállapította, hogy a dehidrált szesz és benzinkeverék még a legalacsonyabb téli hőmérséknél sem bomlott fel elemeire. Ezenkívül a norvég államvasutakon, repülőosztagoknál, valamint az állami kísérleti állomásokon végzett kísérletek egyaránt megállapították, hogy a keverékkel hajtott motor nagyobb erőkifejtésre képes, mint a tiszta benzinnel hajtott motor. Sínautók hajtásánál a pótkocsival megterhelt sínautó (17 tonnás súly) maximális sebessége 1,75 emelkedésnél tiszta benzin használatánál 28 km. volt, s ez a maximális sebesség a dehidrált szesz- és benzinkeverék használatánál 34 km.-re volt fokozható, vagyis az erőforrás 35 lóerőről 42 lóerőre emelkedett, tehát 20%-kal fokozódott. Mi sem természetesebb, minthogy ily fényes eredmények után Norvégiában, hasonló módon mint Svédországban, a dehydrált szesz- és benzinkeverék használatát a legrövidebb időn belül bevezetik. Újabban Németországban is már nagyobb mennyiségű dehydrált szeszt állítanak elő Berlin közelében, Adlershofban és azt kezdik használni a 95%-os szesz helyett a Monopolin-nak nevezett motorszeszben, amellyel nagyarányú kísérleteket végeznek Olaszországban pedig már ki van dolgozva a törvényjavaslat, mely szerint az országban termelt szesz és bor egy része a kormány által meghatározott árban dehidrálási célokra fordítandó és ennek a motorszesznek a használata kötelező lesz. Mindebből kitűnik, hogy már sok államban foglalkoznak ezzel a kérdéssel, több államban pedig már teljesen követték a francia példát, amelyet nálunk is követni kell és a dehidrált szesz és benzin összekeveréséből előállítandó motorszesz használatát kötelezővé kell tenni. Nagyon kívánatos lenne, ha az erre vonatkozó törvényjavaslat mielőbb elkészülne és törvényerőre emelkedne, ami kétségtelenül meg is fog történni, hogy végre beálljon az a nyugalom, amely az alkotó munkához szükséges. Krolopp Hugó, 1927. január hó