Magyar Szesztermelő, 1932 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1932-01-01 / 1. szám
XXXV. évfolyam mif. . Budapest, 1932. évi január hó 1. szám MAGYAR SZESZTERMELŐK A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI SZESZTERMELŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Tagok a lapot díjtalanul kapják Nem tagoknak előfizetési díj: egy évre................._____ 12*— , negyed évre .................. 3*— „ A Magyar Mezőgazdasági Szesztermelők Országos Egyesülete tulajdona Felelős szerkesztő és kiadó : Rédly Gyula Műszaki társszerkesztő: Hérics-Tóth Jenő dr. Műszaki rovatvezető : Szilágyi Ernő Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Köztelek, IX. kerület, Köztelek utca 8. szám Hirdetési áraink: Fél oldal 64 pengő, 1/t old. 32 pengő, Vs old. 16 pengő, 1/m old. 8 pengő. Állást keresőknek 50°/, kedvezmény. Mellékletek díja külön számítás alá esik. Hirdetéseket minden esetben csak a hirdetési díjak előzetes beküldése után közlünk. Megjelenik havonta egyszer öt évre. Nem búcsúzunk nehéz szívvel az elmúlt esztendőtől. Alig hozott örömet, de helyette annál több keserűséget, reményeink és kívánságaink teljesítése helyett csak csalódást, a mezőgazdasági szeszipar helyzetének javulása helyett minden számítást meghaladó romlását. Súlyos megpróbáltatásokkal és küzdelmekkel teljes időszak volt ez, amely alatt a mezőgazdasági szeszipar olyan válságának óráit élte, aminő nem volt a legutóbbi évtizedben. A mezőgazdaság válságának fokozódásával párhuzamosan a szeszipar helyzete évről-évre rosszabbodott. Egyebek mellett elsősorban a szeszértékesítési viszonyok alakulása, főként az italszeszfogyasztás katasztrofális visszaesése idézték elő azt, hogy a szeszfőzdéknek jutó átlagár a termelési költségek alá sülyedt. Ennek következtében a mezőgazdasági szeszfőzdék már az elmúlt kampány folyamán érzékeny veszteséget szenvedtek, olyannyira, hogy a termelésre való ráfizetés igen sok kisebb vagyoni erejű szesztermelő egzisztenciáját megrendítette. Az idei kampány pedig még reménytelenebb körülmények között indult. Illetve csak a naptár szerint indult, mert a szeszfőzdék túlnyomó része december haváig egyáltalán meg sem kezdhette üzemét. Ugyanis a remélhető átlagár és ennek kapcsán az előlegár a termelés erős redukciója ellenére is olyan színvonalra sülyedt, amely még a nyersanyagok költségét sem fedezte és a szesztermelők, akiknek egész gazdasági üzeme a szeszgyárra és az ezzel kapcsolatos mosléktakarmánynyerésre van felépítve, aminek folytán úgyszólván kényszerítve vannak termelni, hogy állataikat eltarthassák, a leglehetetlenebb helyzetbe kerültek. A mezőgazdasági szeszipart teljes összeomlással fenyegető ilyen súlyos válságnak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy a kormány végre is, annyi sürgetés után, elhatározó lépésre szánja el magát, az adott viszonyok között egyedüli lehetőségként kínálkozó motorszeszár kérdésében. Ismeretesek az ennek rendezésére irányuló tervek körül lejátszódott parlamenti események, amelyek következtében a megoldás olyan soká elhúzódott. Illojalitás lenne el nem ismernünk, hogy ezúttal már nem a kormány jószándékán múlott, hogy ezt a segítséget a szeszipar csak most kaphatta meg. Lapunk más helyén közöljük a múlt év utolsó napjaiban kiadott erre vonatkozó pénzügyminiszteri rendeletet, amely a szeszipar szempontjából döntő jelentőségű fordulatot hozott. Igaz, hogy ez a rendelet csak részben váltotta valóra a kormány által a múlt év őszén tett ígéreteket, mert a mennyiség kérdését nyitva hagyta, holott az átlagár alakulásának ez is fontos tényezője. A motorszeszár felemelése mégis lehetővé tette, hogy a Szeszértékesítő R.T. az előlegárat az eddigi 30 pengőről nyersszeszre 43‘20 P-re, finomított szeszért 48 pengőre azonnal felemelje s ha a gazdasági viszonyokban rosszabbodás nem következik be, akkor remélni lehet az előrányzott 50 pengő körüli átlagár elérését. Ez ugyan még mindig nagyon sovány kilátásokat nyújt a mai viszonyok között azonban lényeges segítség a szesziparra nézve, amely legalább a szűk keretek közötti termelést lehetővé teszi s amely nélkül a mezőgazdasági szesztermelés teljesen csődbe jutott volna. A motorszeszár rendezésével kapcsolatosan a borpárlatkérdés szintén már hosszú idő óta vajúdó ügye is szabályozást nyert. Az erre vonatkozó rendelet,, amelyet ugyancsak mai lapunkban közlünk, egy új fejezetet nyit a szeszipar és a szeszértékesítés történetében. E tekintetben olyan változásokkal és olyan új körülményekkel állunk szemben, amelyek kihatásait megítélni ma még nem lehet. Annyi bizonyos, hogy a legmagasabb árkategóriájú italszeszeladás felének a borpárlat részére való átengedése folytán ez a rendezés a szesziparra áldozatot jelent, amelyet azonban meg kellett hozni amiatt, mert tudvalévően a motorszeszár emelésének ez volt az előfeltétele. Végeredményben tehát a motorszeszár rendezése a szesziparon keresztül részben a bortermelők megsegítését is jelenti. A borpárlatkérdésben hozott áldozatért azonban a szeszipar esetleg rekompenzációt nyerhet abban, hogy a megegyezés lehetővé tette a fogyasztási szesz árának a szeptember hó 1-e előtti nívóra való visszaállítását, így tehát az évforduló a mezőgazdasági szeszipar helyzetében is fordulópontot, enyhülést hozott. Mégsem megyünk át teljesen útravaló nélkül az új esztendőbe. Az ó év utolsó óráiban sokat jóvátett abból, amit egész éven át elmulasztott, mert a motorszeszár kérdésének rendezése az összeomlás sötéten tornyosuló viharfelhőit mindenesetre eloszlatta a fejünk fölül. De ez még korántsem jelentheti a mezőgazdasági szeszipar problémáinak megoldását. Nagy, elvi kérdéseinkben nem jutottunk előbbre egy lépéssel sem és törekvéseink megvalósulásának, sajnos, megint csak a reményét vihetjük tovább magunkkal. Illetve nemcsak a reménységet, hanem azt az elszánt, erős elhatározást is, hogy most már minden ellenálláson keresztül ki kell és ki fogjuk harcolni sérelmeink orvoslását, jogos igényeink érvényesítését és a szesztermelés kérdésének olyan rendezését, amely a mezőgazdasági szeszipar fokozott támogatását, fejlődésének lehetőségeit biztosítja és visszaadja a gazdasági jelentőségénél fogva megillető pozícióját. Ennek megvalósulását hozza meg a boldogabb új esztendő ! (R.a.)