Magyar Szesztermelő, 1941 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1941-01-01 / 1. szám
1941. január hó Magyar Szesztermelő Az 1940/41. évre a számvizsgálóbizottság és ellenőr megválasztása. Kimen Héderváry Károly gróf elnök jelenti, hogy Goldfinser Gábor, aki az egyesület megalapítása óta 42 éven át volt a számvizsgálóbizottság elnöke, magas korára való hivatkozással erről a tisztségéről lemondott. Az igazgatóválasztmányi gyűlésen méltatta az ő érdemeit és javasolja, hogy amidőn lemondását a közgyűlés sajnálattal tudomásul veszi, egyben önzetlen fáradozásaiért jegyzőkönyvileg mondjon köszönetet. A közgyűlés helyeslése mellett ezt határozatilg kimondja. Ezután Rédly Gyula igazgatónak az igazgatóválasztmány nevében előterjesztett javaslatára a közgyűlés a számvizsgálóbizottság elnökévé Mátéffy Sándort, tagjaivá Nagy Albertet és Jurcsek Imrét, póttagokká Rátky Gábort, Megyeri Sándort és Rónay Ernőt, ellenőrré pedig Láng Józsefet választja meg az alapszabályszerű egy évi időtartamra. Kimen Héderváry Károly gróf elnök ezt határozatként kimondja. Az 1040/41. évi költségvetés megállapítása. Kimen Héderváry Károly gróf elnök megerősítés végett előterjeszti az igazgatóválasztmány fizetésrendezési határozatait amelyeket a közgyűlés jóváhagyóan tudomásul vesz és megerősít, mire az elnök ezt határozatként kimondja. Elfogadja és megerősíti továbbá a közgyűlés az igazgató előterjesztésére a választmány által megállapított 1940/11. évi költségelőirányzatot, (lásd az igazgatóválasztmányi gyűlés jegyzőkönyvében), mire Kimen Héderváry Károly gróf elnök ezt határozatilag kimondja. Miután indítványok nem érkeztek s folyó ügyek sincsenek, ennök a tárgysorozatot kimerítettnek jelenti ki és megköszönve a tagok érdeklődését, a közgyűlést berekeszti. 5 I* Hőgazdálkodás) :;J a mezőazdalági szeszfőzdékben*). A felhasznált tüzelőanyag ára számottevő költség a szesz előállításánál. A mezőgazdasági szeszgyárak 1 hl szesz termelésihez 2—3 g szenet szoktak elhasználni, de vannak avultabb berendezésű vagy kevésbbé gondosan vezetett gyárak, melyeknek tüzelőanyagfogyasztása ennél is nagyobb. Ha összehasonlítjuk az 1 hl szesz termeléséhez felhasznált 3 q tengeri vagy 11 g burgonya árát a szén árával, láthatjuk, hogy ez utóbbi egyáltalában nem alárendelt jelentőségű a kalkulációnál. Még nagyobb súllyal esik a mérleg serpenyőjébe az, hogy míg a szesznyeredéket gondosan ellenőrizni szokták a szeszgyárak, a tüzelőanyagfogyasztásra —holott ez valóban sehol meg nem térülő veszteséget jelent ■— gyakran nem fordítanak elegendő figyelmet. A mezőgazdasági szeszgyárak hőgazdálkodását két szempontból kell vizsgálat tárgyává tenni: 1. hogy a tüzelőanyagban rejlő melegmennyiségnek hány százaléka fordíttatott gőztermelésre, 2. hogy a termelt gőzben levő energiamennyiségnek hány százaléka hasznosult a gyártás alatt. Erre a kettéválasztásra azért van szükség, mert lehetséges, hogy a kazán hatásfoka kielégítő és a hőgazdálkodás eredménye mégsem kedvező , ha a gyári berendezés méretezése, az üzemi munka beosztása, a vezetékek elhelyezése és állapota, stb. nem felelnek meg a kívánalmaknak. A hőgazdálkodás vizsgálatánál első teendő a kazántüzelés hatásfokának megállapítása. Csak egy hozzáértő szakmérnök, aki a tüzeléstechnikában és a szeszgyártás műszaki munkálataiban egyaránt járatos, tudja ezt a munkát elvégezni és az esetleges változtatásokra vonatkozólag javaslatot tenni. A szeszgyárakban használatos egy-vagy kétcsöves egyszerű Gornwall-kazánok nem a legjobb hatásfokkal szoktak dolgozni, mégis ezek vannak leginkább elterjedve, mert aránylag nagy vízterűek és könnyen javítható, kevésbbé kényes szerkezetűek. Néha — ahol a víz nem túlságos kemény — kombinálják vízcsöves kazánnal *) is. Jókarban lévő és jól kezelt Cornwall-kazán hatásfoka 50—60% között szokott lenni,—néha felmegy 65%-ra is, — néha azonban lemegy 40%-ra. A kazán hatásfokát részleges kazánvizsgálattal kell megállapítani, amit szükség esetén — ha a hatásfok alacsonynak bizonyul — ki kell egészíteni teljes kazánvizsgálattá. A részleges kazánvizsgálat csupán annak megállapításából áll, hogy az eltüzelt szénben levő melegmennyiségből mennyi ment veszendőbe. A teljes kazánvizsgálat kiterjed annak megállapítására, hogy a tüzelés mely szakaszában hány százalék volt a veszteség. Veszteségek előállhatnak elsősorban azáltal, hogy a szükségesnél sokkal több levegő jut a rostélyon keresztül a kazánba, miáltal annak tüzelőtere feleslegesen lehűl. A nagyon kedvező, 1-5-szeres levegőfelesleget szeszgyári kazánoknál alig lehet elérni. Meg lehetünk elégedve, ha a levegőfelesleg 2'1-szeres vagy 2'7-szeres, aminek 20%, illetve 26% veszteség felel meg. A levegőfelesleg nagyságát a kazánból eltávozott füstgázok vegyi vizsgálatával, a szénsavtartalom alapján lehet kiszámítani. Ha a szénsavtartalom 4 %-ra csökken, akkor a melegveszteség már 45% lesz. Számottevő melegveszteség állhat elő — különösen rosszul épített vagy rossz karban levő kazánoknál ■— sugárzás és vezetés útján, — ami Gornwall-kazánoknál 15—25% között szokott lenni. Aránylag legkisebb ■— csak néhány százalék az a melegveszteség, mely a hamutérbe elégetlenül lehulló szén útján — vagy a füstgázokkal eltávozó tökéletlen égéstermékek (GO, korom) által szokott fellépni. A kazán által hasznosított energia kisebb-nagyobb nyomású gőz alakjában kb. y2 részben gőzölésre (Henze, diffúzor, stb.) és főzésre (lepárló), továbbá kb. jé, részben a gőzgép meghajtására, tehát mechanikai munka végzésére fordíttatik. Közben azonban sugárzás és vezetés útján további, elkerülhetetlen veszteségek lépnek fel pl. a lepárló oszlopnál, a gőzgépnél, amelegvíztartálynál, a gőzölőnél, stb. E veszteségek még jól berendezett és karbantartott üzemnél is számottevőek lehetnek, úgyhogy végeredményben a szeszgyár a szénben rejlő energiában csak 35- 10%-át tudja hasznosítani. A veszteségek egy része elkerülhetetlen, de sok esetben 10—20%-ot meg lehetne takarítani. A szénfogyasztást mindig 1 hl. absz. szeszre kell vonatkoztatni, de meg kell adni azt is, hogy milyen szenet használ és milyen nyersanyagot dolgoz fel a gyár. Természetesen minél nagyobb a szén kalóriaértéke, minál kevesebbet kell belőle felhasználni ugyanazon mennyiségű szesz termeléséhez. A szén árát a szeszgyár kell a kalkuláció alapjául venni. Különböző kalóriaértékű és árú szerek összehasonlításánál 100.000 kalória árát kell kiszámítani úgy, hogy 10 szén árát ősztjük a kalóriaszám ezredrészével. Ez lesz a szén melegértéke. Azt a tüzelőanyagot kell vásárolni — ha választani lehet —■, amelynek melegértéke a legkisebb. Ajánlatos a szenet egy külön erre a célra szolgáló fedett és lehetőleg zárható helyiségbe raktározni. A szénfogyasztás nagysága függ attól is, hogy milyen nyersanyagot és milyen minőségű nyersanyagot dolgoz fel a gyár. Répa feldolgozásához - minthogy ennek szesznyeredéke rendszerint kisebb és darab nagysága nagyobb, — 10—15%-kal több gőzre lesz szükség, mint a burgonya feldolgozásához. Tengeri feldolgozásánál — minthogy feltárása több gőzt fogyaszt— 20—25%-kal több gőzre lesz szükség. Minthogy a szénfogyasztást mindig a termelt szeszre vonatkoztatjuk, a keményítőben gazdagabb burgonya feldolgozásához aránylag kevesebb szénre lesz szükség. Legkisebb a szénfogyasztás a melászszeszgyáraknál, minthogy nincs szükség a nyersanyag feltárására vagy a cukor kilúgozására. Havak tengeri feldolgozásához mindig több gőzre van szükség, mint egészséges árunál. A nyersanyag feldolgozásának módja is befolyásolja a szénfogyasztás nagyságát. A répa gőzöléses feldolgozása általában több gőzt kíván, mint a diffúziós vagy rapidos,de két utóbbi közül ismét a diffúziós eljárás emellett kisebb a gőzszükséglet. Minél nagyobb a gyár évi és napi szesztermelése, aránylag annál kisebb a szénfogyasztása. Míg egy 4-—7 hl-es( *) Ivány István, a m. kir. Erjedéstani Állomás vegyészmérnökének a Magyar Mezőgazdasági Szesztermelők Országos Egyesülete 1940 dec. 10-iki közgyűlése alkalmával tartott előadása.