Magyar Szesztermelő, 1941 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-01 / 1. szám

1941. január hó Magyar Szesztermelő Az 1940/41. évre a számvizsgálóbizottság és ellenőr megválasztása. Kimen Héderváry Károly gróf elnök jelenti, hogy Goldfinser Gábor, aki az egyesület m­egalapítása óta 42 éven át volt a szám­­vizsgálóbizottság elnöke, magas korára való hivatkozással erről a tisztségéről lemondott. Az igazgatóválasztmányi gyűlésen méltatta az ő érdemeit és javasolja, hogy amidőn lemondását a közgyűlés sajnálattal tudomásul veszi, egyben önzetlen fáradozásaiért jegyzőkönyvileg mondjon köszönetet. A közgyűlés helyeslése mellett ezt határozatilg kimondja. Ezután Rédly Gyula igazgatónak az igazgatóválasztmány nevében előterjesztett javaslatára a közgyűlés a számvizsgáló­bizottság elnökévé Mátéffy Sándort, tagjaivá Nagy Albertet és Jurcsek Imrét, póttagokká Rátky Gábort, Megyeri Sándort és Rónay Ernőt, ellenőrré pedig Láng Józsefet választja meg az alap­szabályszerű egy évi időtartamra. Kimen Héderváry Károly gróf elnök ezt határozatként kimondja. Az 1040/41. évi költségvetés megállapítása. Kimen Héderváry Károly gróf elnök megerősítés végett elő­terjeszti az igazgatóválasztmány fizetésrendezési határozatait amelyeket a közgyűlés jóváhagyóan tudomásul vesz és megerősít, mire az elnök ezt határozatként kimondja. Elfogadja és megerősíti továbbá a közgyűlés az igazgató előterjesztésére a választmány által megállapított 1940/11. évi költségelőirányzatot, (lásd az igaz­gatóválasztmányi gyűlés jegyzőkönyvében), mire Kimen Héderváry Károly gróf elnök ezt határozatilag kimondja. Miután indítványok nem érkeztek s folyó ügyek sincsenek, ennök a tárgysorozatot kimerítettnek jelenti ki és megköszönve a tagok érdeklődését, a közgyűlést berekeszti. 5 I* Hőgazdálkodás) :;J a mezőazdalági szeszfőzdékben*). A felhasznált tüzelőanyag ára számottevő költség a szesz előállításánál. A mezőgazdasági szeszgyárak 1 hl szesz termelésihez 2—3 g szenet szoktak elhasználni, de vannak avultabb berendezésű vagy kevésbbé gondosan vezetett gyárak, melyeknek tüzelőanyagfogyasztása ennél is nagyobb. Ha összehasonlítjuk az 1 hl szesz termeléséhez felhasznált 3 q tengeri vagy 11 g burgonya árát a szén árával, láthat­juk, hogy ez utóbbi egyáltalában nem alárendelt jelentőségű a kalkulációnál. Még nagyobb súllyal esik a mérleg serpenyő­jébe az, hogy míg a szesznyeredéket gondosan ellenőrizni szokták a szeszgyárak, a tüzelőanyagfogyasztásra —holott ez valóban sehol meg nem térülő veszteséget jelent ■— gyakran nem fordítanak elegendő figyelmet. A mezőgazdasági szeszgyárak hőgazdálkodását két szem­­pontból kell vizsgálat tárgyává tenni: 1. hogy a tüzelőanyagban rejlő melegmennyiségnek hány százaléka fordíttatott gőztermelésre, 2. hogy a termelt gőzben levő energiamennyiségnek hány százaléka hasznosult a gyártás alatt. Erre a kettéválasztásra azért van szükség, mert lehet­séges, hogy a kazán hatásfoka kielégítő és a hőgazdálkodás eredménye mégsem kedvező , ha a gyári berendezés mére­tezése, az üzemi munka beosztása, a vezetékek elhelyezése és állapota, stb. nem felelnek meg a kívánalmaknak. A hőgazdálkodás vizsgálatánál első teendő a kazán­tüzelés hatásfokának megállapítása. Csak egy hozzáértő szakmérnök, aki a tüzeléstechnikában és a szeszgyártás műszaki munkálataiban egyaránt járatos, tudja ezt a mun­kát elvégezni és az esetleges változtatásokra vonatkozólag javaslatot tenni. A szeszgyárakban használatos egy-vagy kétcsöves egyszerű Gornwall-kazánok nem a legjobb hatás­fokkal szoktak dolgozni, mégis ezek vannak leginkább el­terjedve, mert aránylag nagy vízterűek és könnyen javít­ható, kevésbbé kényes szerkezetűek. Néha — ahol a víz nem túlságos kemény — kombinálják vízcsöves kazánnal *) is. Jókarban lévő és jól kezelt Cornwall-kazán hatásfoka 50—60% között szokott lenni,—­néha felmegy 65%-ra is, — néha azonban lemegy 40%-ra. A kazán hatásfokát részleges kazánvizsgálattal kell megállapítani, amit szükség esetén — ha a hatásfok ala­csonynak bizonyul — ki kell egészíteni teljes kazán­vizsgá­lattá. A részleges kazánvizsgálat csupán annak megállapí­tásából áll, hogy az eltüzelt szénben levő melegmennyiség­ből mennyi ment veszendőbe. A teljes kazánvizsgálat kiter­jed annak megállapítására, hogy a tüzelés mely szakaszá­ban hány százalék volt a veszteség. Veszteségek előállhat­nak elsősorban azáltal, hogy a szükségesnél sokkal több levegő jut a rostélyon keresztül a kazánba, miáltal annak tüzelőtere feleslegesen lehűl. A nagyon kedvező, 1-5-szeres levegőfelesleget szeszgyári kazánoknál alig lehet elérni. Meg lehetünk elégedve, ha a levegőfelesleg 2'1-szeres vagy 2'7-szeres, aminek 20%, illetve 26% veszteség felel meg. A levegőfelesleg nagyságát a kazánból eltávozott füstgázok vegyi vizsgálatával, a szénsavtartalom alapján lehet kiszá­mítani. Ha a szénsavtartalom 4 %-ra csökken, akkor a melegveszteség már 45% lesz. Számottevő melegveszteség állhat elő — különösen rosszul épített vagy rossz karban levő kazánoknál ■— sugárzás és vezetés útján, — ami Gornwall-kazánoknál 15­—25% között szokott lenni. Arány­lag legkisebb ■— csak néhány százalék az a melegveszteség, mely a hamutérbe elégetlenül lehulló szén útján — vagy a füstgázokkal eltávozó tökéletlen égéstermékek (GO, korom) által szokott fellépni. A kazán által hasznosított energia kisebb-nagyobb nyomású gőz alakjában kb. y2 részben gőzölésre (Henze, diffúzor, stb.) és főzésre (lepárló), továbbá kb. jé, részben a gőzgép meghajtására, tehát mechanikai munka végzésére fordíttatik. Közben azonban sugárzás és vezetés útján további, elkerülhetetlen veszteségek lépnek fel pl. a lepárló oszlopnál, a gőzgépnél, a­­melegvíztartálynál, a gőzölőnél, stb. E veszteségek még jól berendezett és karbantartott üzemnél is számottevőek lehetnek, úgyhogy végeredmény­ben a szeszgyár a szénben rejlő energiában csak 35- 10%-át tudja hasznosítani. A veszteségek egy része elkerülhetetlen, de sok esetben 10—20%-ot meg lehetne takarítani. A szénfogyasztást mindig 1 hl. absz. szeszre kell vonat­koztatni, de meg kell adni azt is, hogy milyen szenet használ és milyen nyersanyagot dolgoz fel a gyár. Természetesen minél nagyobb a szén kalóriaértéke, m­inál kevesebbet kell belőle felhasználni ugyanazon mennyiségű szesz termelésé­hez. A szén árát a­ szeszgyár kell a kalkuláció alapjául venni. Különböző kalóriaértékű és árú szerek összehasonlí­tásánál 100.000 kalória árát kell kiszámítani úgy, hogy 1­0 szén árát ősztjük a kalóriaszám ezredrészével. Ez lesz a szén melegértéke. Azt a tüzelőanyagot kell vásárolni — ha választani lehet —■, amelynek melegértéke a legkisebb. Ajánlatos a szenet egy külön erre a célra szolgáló fedett és lehetőleg zárható helyiségbe raktározni. A szénfogyasztás nagysága függ attól is, hogy milyen nyersanyagot és milyen minőségű nyersanyagot dolgoz fel a gyár. Répa feldolgozásához - minthogy ennek szesznye­­redéke rendszerint kisebb és darab nagysága nagyobb, — 10—15%-kal több gőzre lesz szükség, mint a burgonya fel­dolgozásához. Tengeri feldolgozásánál — minthogy feltárása több gőzt fogyaszt­­— 20—25%-kal több gőzre lesz szükség. Minthogy a szénfogyasztást mindig a termelt szeszre vonat­koztatjuk, a keményítőben gazdagabb burgonya feldolgozá­sához aránylag kevesebb szénre lesz szükség. Legkisebb a szénfogyasztás a melász­szeszgyáraknál, minthogy nincs szükség a nyersanyag feltárására vagy a cukor kilúgozására. Ha­vak­ tengeri feldolgozásához mindig több gőzre van szük­ség, mint egészséges árunál. A nyersanyag feldolgozásának módja is befolyásolja a szénfogyasztás nagyságát. A répa gőzöléses feldolgozása általában több gőzt kíván, mint a diffúziós vagy rapidos,­­d­e két utóbbi közül ismét a diffúziós eljárás emellett kisebb a gőzszükséglet. Minél nagyobb a gyár évi és napi szesztermelése, aránylag annál kisebb a szénfogyasztása. Míg egy 4-—7 hl-es( *) Ivány István, a m. kir. Erjedéstani Állomás vegyészmér­nökének a Magyar Mezőgazdasági Szesztermelők Országos Egyesülete 1940 dec. 10-iki közgyűlése alkalmával tartott előadása.

Next