Magyar Szesztermelő, 1942 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1942-01-01 / 1. szám

XLV. Budapest, 1942. évi január hó 1. szám V R SZESZTERMEL« A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI SZESZTERMELÓK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Tagok a lapot díjtalanul kapják Nem tagoknak előfizetési dij: egy évre 12'— P negyed évre.............. .. .... 3*— ,, Szeszgyárvezetőknek 50% engedmény A Magyar Mezőgazdasági Szesztermelők Országos Egyesülete tulajdona Felelős szerkesztő és kiadó: RédIy Gyula Műszaki társszerkesztő: Hérics-Tóth Jenő dr- Műszaki rovatvezető: Taxner Károly dr. Megjelenik havonta egyszer Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Köztelek, IX. kerület, Köztelek.utca 8. szám Hirdetési áraink! Fél oldal 64 pengő, x/4 old. 32 pengő, 1/s old. 16 pengő, 1/u old. 8 pengő. Álláskeresőknek 50% kedvezmény. Mellékletek dija külön számítás alá esik. Hirdetéseket minden esetben csak a hirdetési dijak előzetes beküldése után közlünk. Évfordulón. Az idei évforduló igen nehéz viszonyok között ta­lálja az ország egész gazdasági életét és ebben a mező­gazdasági szesztermelést is. Már az elmúlt év is. rend­kívül nehézségekkel járó, küzdelmekkel teljes időszaka volt a szesziparnak, gondjaink és bajaink azonban most még jobban megszaporodtak és az idők járása még jobban megnehezedett felettünk. Az immár harmadik éve tartó és egyre szélesebb területekre kiterjedő háború következtében a termelés remije teljesen megváltozott s lényegesen megneheze­dett á nyersanyagellátás. Az érdekelt országok gazda­sági téren fokozott önellátásra, a hadikészültség és honvédelem erőteljes fejlesztésére kényszerültek. A termelésnek, az anyagok forgalmának és felhasználá­sának ilymódon a háborús gazdálkodásra való átállí­tása, természetesen, egyre nagyobb mértékű állami irányító beavatkozást tettek szükségessé gazdasági életünkben, amely szabályozások és korlátozások a mezőgazdasági szeszipart annál inkább közelről érin­tik, mert a szesztermelés nyersanyagai a közellátás más vonatkozásaiban is fontos tényezők. így el kell ismernünk annak szükségességét, hogy a háborús gazdálkodás keretében a szeszipar nyersanyagfelhasz­nálását a közellátás egyéb érdekei szempontjából meg­felelően irányítani és bizonyos mértékig korlátozni kell. Azonban éppen ennyire fontosnak tartjuk, hogy viszont az ország szeszszükségletének ellátásához szükséges termény-, illetve nyersanyagmennyiség a szeszipar rendelkezésére álljon, és a szeszfőzdék terme­lése az ilymódon megállapított keretek között biztosít­tassák. E téren az idei termelési időszakban, sajnos, foko­zott nehézségekkel találjuk magunkat szemben. Az ősz folyamán lefolyt tárgyalások eredményeképen a szesz­gyári gazdaságok nyersanyagkészleteinek és a szük­ségleteknek számításba vételével megállapítást nyert ugyan a mezőgazdasági szeszipar nyersanyagellátási programja, ezt az előirányzatot azonban a viszonyok további alakulása és az ennek folytán kiadott külön­böző rendelkezések alaposan megzavarták. A szeszgyári gazdaságok legnagyobb része nem rendelkezik azzal a nyersanyagmennyiséggel, amely az előirányzott termelési keret kifőzéséhez szükséges lenne, s így i hiányzó mennyiséget vásárlás útján kel­lene beszere: ni. Vonatkozik ez nemcsak a burgonyára, hanem még.nkább a kukoricára, amelyből a szeszgyári gazdaságok a szükségletnek csak kis hányadával ren­delkeznek. Ilymódon az igénybevételnek a szeszgyári burgonyakészletek egyrészére történt kiterjesztése I j csak tovább csökkentette a szeszgyártás céljait szol­gáló, de amúgysem elegendő nyersanyagmennyiségét, a kukoricabeszerzésének a vásárlási engedélyek rend­szerével elért csekély eredménye pedig az e téren mu­tatkozó hiányt csak igen kis mértékben tudta enyhí­teni. A mezőgazdasági szesziparnak a szükséges anya­gokkal való ellátása terén tehát a helyzet korántsem j mondható megnyugtatónak. Ez pedig kétségessé teszi j a szeszszükséglet ellátásához igényelt szeszmennyiség I kitermelését, aminek közellátási és hadviselési szem- i pontból való fontosságát nem kell külön hangsúlyozni. Emellett azonban a szeszgyári gazdaságok állatállo­mányának téli takarmányellátása is veszélyeztetve ; van. A szeszgyári gazdaságok állattartása ugyanis tud- | yalevően a szeszgyári moslékra van alapítva, amelyet főként a téli hónapokban egyáltalán nem nélkülözhet­nek. Szeszgyári moslék hiányában ezek kénytelenek lennének abraktakarmányt igényelni, ami tovább ne­hezítené az e téren amúgyis fennálló nehézségeket, vagy pedig állatállományuk csökkentésére kényszerül­nének, ami viszont a gazdaság termelési színvonalá­nak visszaesésében bosszulná meg magát. A szeszgyártáshoz szükséges nyersanyagokról tehát mindenképen gondoskodni kell, termelési, köz­ellátási és hadviselési érdekből egyaránt. A szeszegyed- áruság igazgatója decemberi közgyűlésünkön biztató és buzdító szóval fordult a szesztermelőkhöz, hang­súlyozva, hogy türelmet és megértést kér az érdekel­tektől, valamint azt az elhatározott szándékot, hogy a kétségkívül jelentkező nehézségek és fennakadások ellenére, azok leküzdésével igyekezzünk továbbvinni a tevmelést és megfelelni hivatásunknak. A mezőgazda- sági szesztermelőkben nem hiányzik ez az elhatározott szándék és a legteljesebb készség arra, hogy szeszfőz­déiket üzemben tartsák, mert hiszen ezt niár a saját érdekük is úgy kívánja. A termelési készség és jószándék azonban egymagá­ban nem elegendő, hanem ehhez szükséges, hogy az illetékes tényezők is hozzájáruljanak azoknak az előfel­tételeknek a biztosításához, így elsősorban a szeszfőz­dék nyersanyagokkal való ellátásához, amelyek nélkül a legjobb igyekezet is hiábavaló lenne. Ezt kérjük és várjuk tehát a kormánytól s ennek megvalósítását hozza meg az új esztendő, hogy a mezőgazdasági szesz­ipar ezekben a nehéz időkben is megállhassa helyét és • teljesíteni tudja hivatását. ( R~-a.)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék