Magyar Szesztermelő, 1942 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1942-01-01 / 1. szám

1942. január hó Magyar Szesztermelő Kimentették magukat Bánffy János dr., Dániel Ferenc dr., Erdőhegyi Lajos dr., Haas Sándor, Hámos László, Jókay Ihász Miklós dr., Kuffler Albert, Nemeskéri Kiss Géza, Teleki Béla gr., Temesváry János, Ungvári Szeszgyár, Váradi Szabó János dr., Wittmann Mihály. Khuen Héderváry Károly gróf elnök megnyitva a közgyűlést, üdvözli a minisztériumok képviselőit és a megjelent szesztermelő tagtársakat. Megállapítja, hogy a mai napra egybehívott rendes közgyűlés az alapszabályok 16. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelően hivatott egybe. Miután pedig a jelenlévők előtte fekvő névsorának tanúsága szerint a határozatképességhez szükséges taglétszám jelen van, ezért a mai közgyűlést az alapszabályok 18. §-a értelmében határozatképesnek jelenti ki. A jegyzőkönyv­­vezetésére Rédly Gyula igazgatót, annak hitelesítésére pedig Orosz György és Rázyha­ Károly közgyűlési tagokat kéri fel. Elnöki megnyitó. Khuen Héderváry Károly gróf elnök utalva a lapban meg­­elent mű­cölési beszámolásra, a szesztermelés helyzetét ismer­teti, amely a háborús gazdálkodás korlátozásai és kényszerintéz­kedései következtében egyre nehezebbé vált. Majd a következő­képpen folytatja : A közelmúltban kiadott igénybevételi rendel­kezések nem illeszkednek bele, sőt alaposan megzavarják a mezőgazdasági szeszipar nyersanyagellátásának azt a programm­­ját és előirányzatát, amely a közellátás és közélelmezés biztosí­tásáh­oz fűződő érdekek szabta korlátokon belül a szeszfőzdék nyersanyagellátása tekintetében az illetékes tényezőkkel történt tárgyalások eredményeképpen megállapíttatott. Annak idején ugyanis a szeszgyári burgonyakészleteknek az igénybevétel alóli mentesítése helyeztetett kilátásba, annál is inkább, mert adatgyűjtésünk szerint a szeszgyári gazdaságoknak úgysem állott rendelkezésre az a burgonyamennyiség, amely a szeszgyártás céljaira szükséges lenne. Hogy mégis utóbb a lakosság étkezési burgonyával való ellátása terén bekövetkezett kényszer­­helyzet az igénybevételnek a szeszgyári burgonyakészletekre való kiterjesztésére vezetett, ebben annak jelét kell látnunk, hogy a közellátás biztosítása ezen a vonalon nem történt meg azzal az előrelátó gondossággal és helyes szervezéssel, mint kellett volna. És itt nemcsak az a baj, hogy­ igénybevétel folytán a szeszgyártás céljaira szolgáló amúgy sem elegendő burgonyakészlet országos szempontból csökkent, hanem ilyen körülmények között a szesz­főzdék további burgonyabeszerzése is megakadt, nem szólva arról, hogy az igénybevételnek általános sablonok szerint történő végre­hajtása és sok esetben az eljáró megbízottak túlbuzgósága számos szeszfőzdénél indokolatlan eltolódást és sérelmet okozott. Ezek orvoslása érdekében több ízben eljártunk, általánosságban pedig arra törekedtünk, hogy a kényszerű igénybevétel csak az elkerül­hetetlen mértékre korlátoztassék és annak során kellően vegyék figyelembe az egyes gazdaságok adottságait és nyersanyaghelyzetét. A burgonyán és cukorrépán kívül a szesziparnak igen jelen­tékeny mennyiségű kukoricát kell feldolgoznia, hogy a szesz­szükséglet kitermelését biztosítsuk. A kukoricabeszerzés lehető­ségei azonban, amelyek eddig sem voltak biztatóak, az igénybe­vételnek országszerte elrendelt foganatosítása következtében most már még kedvezőtlenebbül alakulnak. A vásárlási engedélyek rendszere —­ amely engedélyek illetéke címén sok esetben teljesen hiábavaló kiadást kellett a kérelmezőknek vállalniuk, mert kuko­ricát vásárolni nem tudtak —­, az eddigi tapasztalatok szerint nem alkalmas arra, hogy a szesziparnak szükséges kukoricamennyiség beszerzését biztosítsa. Ezt csak úgy lehet megoldani, ha a szesz­főzdék számára lehetővé teszik meghatározott keretekben az igény­bevett kukoricafeleslegekből való vásárlást, illetve részükre ezek­ből a készletekből a hiányzó mennyiséget kiutalják. Itt elsősorban az a kérdés, hogy szükség van-e az előirányzott szeszmennyiségre, vagy sem ? Mert ha igen—­és nagyon jól tudom, hogy szükség van rá — akkor viszont idejekorán kell gondoskodni az ennek előállításához szükséges nyersanyagmennyiségről, amikor az ennek feldolgozása kapcsán nyert szeszgyári moslék a szesz­gyári gazdaságok állattartásának megfelelő keretekben való bizto­sítása révén a közellátás érdekeit is eredményesen szolgálhatja. És ez most már nem csak a szeszgyári gazdaságok egyéni érdeke, még kevésbé üzleti érdeke szempontjából fontos, hanem az ország szeszellátásához fűződő hadviselési, valamint közélelmezési szem­pontból is. Ezért kérjük, hogy a Szeszegyedáruság vezetősége lenne szíves továbbra is azzal a határozott fellépéssel támogatni ezeknek a nehézségeknek leküzdésére irányuló törekvéseinket, miként azt eddig is köszönettel és elismeréssel tapasztalhattuk. Egy másik kérdés, amelyet itt szóvá kívánok tenni, a szeszbe­váltási árak ügye, amely, mint ismeretes, évek óta előterében áll az érdekképviseleti munkánknak. Állandóan hangoztatjuk, hogy a szeszbeváltási árak terén azért nem tudjuk elérni a szesztermelés igényei szempontjából kielégítő és a szesztermelés jövedelmező­ségét biztosító színvonalat, mert a szeszbeváltási árakban az amor­tizáció és a befektetett tőkék kamatjának számításba vételét a hivatalos tényezők nem koncedálják. Ezek voltaképpen elvi szem­pontok és a szeszegyedáruságról szóló törvény rendelkezésének helyes értelmezése körüli kérdések, amelyeknek gyakorlati vonat­kozásban való érvényesülése azonban döntő jelentőségű a gazda­ságos szesztermelés biztosítása szempontjából. Miután ebben a kérdésben a szeszegyedárusági igazgatóság és a termelő érdekelt­ség álláspontja közötti elvi ellentétek és felfogásbeli különbségek kiküszöbölésére irányuló tárgyalásaink eredménytelenek marad­tak, ezért a nyár folyamán a földművelésügyi miniszter úrhoz fordultunk, kérve, hogy a fennhatósága alatt létesített mező­gazdasági üzemi és termelési költségvizsgáló intézet útján állapít­tassa meg, hogy­­ a törvény rendelkezéseinek és szellemének meg­felelően, melyek a helyes módszerei és alapelvei a szesz előállítási költségek kiszámításának, valamint az úgynevezett tisztes polgári haszon megállapításának. Részünkről ennek az érdektelen és hivatott szakintézménynek a megállapítására és szakvéleményére támaszkodva kívánjuk ezeknek a vitatott kérdéseknek nyugvó­pontra hozatalát és elintézését. A miniszter úr rendelkezése folytán megindított ezek a munkálatok tudomásunk szerint még folyamat­ban vannak, de remélhetőleg rövidesen elkészülnek s így az intézet adatai és megállapításai rendelkezésre fognak állani a kormánynak e kérdések végleges eldöntésében. Reméljük, hogy a földművelés­­ügyi miniszter úr támogatása és a szeszegyedárusági igazgatóság részéről legutóbb is örömmel tapasztalt fokozott megértés lehetővé fogják tenni ennek a kérdésnek megnyugtató rendezését s ezen a réren a szeszbeváltási árpolitika olyan megjavítását, mely a tör­­vény szellemének és rendelkezéseinek megfelelően biztosítja a szesztermelés jövedelmezőségét s ily módon a mezőgazdasági szesz­ipar boldogulásának és jövőbeli kívánatos fejlődésének alapjául fog szolgálni. Tisztelt Közgyűlés ! Messzire vezetne ezeknek, valamint az ezekkel kapcsolatban felmerülő kérdéseknek további taglalása. Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy nagyon jól átérzem a mezőgazdasági szeszipar nehézségeit, látom azokat a feladatokat­­amelyek reánk várnak s minden lehetőt megteszünk annak érde­kében, hogy különösen a mai rendkívül súlyos helyzetben jelent­kező nehézségeket leküzdhessük és a szesztermelés folytonosságá­nak feltételeit az adott lehetőségek keretein belül biztosítsuk. Ebben a munkában kérem az igen tisztelt Közgyűlés bizalmát továbbra is, valamint a szesztermelő tagtársak összességének tevékeny közreműködő támogatását. (Éljenzés és taps.) Jelentés az egyesület múlt évi működéséről. Rédly Gyula igazgató utal arra, hogy a jelentés a Magyar­ Szesztermdő decemberi számában egész terjedelmében közzé tétetett és minden egyesületi tagnak megküldetett. Minthogy tehát az közkézen forog, javaslatára a közgyűlés azt felolvasott­nak tekinti, elfogadja, mire Khuen Héderváry Károly gróf elnök ezt határozatként kimondja. Jelentés az egyesületi tagok létszámáról. Rédly Gyula igazgató jelenti, hogy az elmúlt eg­yseületi év­folyamán 17 új tag lépett be az egyesületbe, ezzel szemben szesz­érdekeltség megszűnése, illetve elhalálozás folytán 32 tagság töröltetett. Ezek figyelembevételével mai közgyűlésünk időpont­jában a taglétszám 411. A közgyűlés a bejelentést tudomásul veszi és Khuen Héderváry Károly gróf elnök ezt határozatilag kimondja. Az alapszabályszerűen kilépő, lemondott, vagy elhunyt igazgató­választmányi tagok helyébe új tagok választása. Rédly Gyula igazgató felolvassa az alapszabályszerű man­dátumuk lejártával kilépő, továbbá az elhunyt és lemondott ig­azgató választ­m­ányi tagok névsorát és az elnöki tanács nevében javasolja, hogy a következő három éves ciklusra 1944-ig bezárólag a kilépő tagok s­orából újból megválasztassanak : Barcza László dr., Fritsche Art­húr, Rázgha Károly, Rákosy Lajos, Révay István gr., Schell Péter dr., Schoeller Szűcs Jenő és Szilassy Béla dr. A megüresedő helyekre pedig az eredeti mandátumok hátralévő időtartamára új tagokként három évre : Halács Ágoston dr., Molnár Viktor dr. és Zendy Ferenc dr., két évre 1946-ig bezárólag ; Mikecz Tamás, egy évre 1942-ig bezárólag; Baer Gerolf és De­ssew­­fy Tivadar gr. A közgyűlés a javaslatokat egyhangúan el­f­ogadja, mire Khuen Héderváry Károly gr. elnök határozatként kimondja, hogy a közgyűlés a felsorolt egyesületi tagokat az igazgatóválaszt­mány tagjaivá a jelzett időtartamra megválasztotta. Az 1940/42. évi egyesületi zárószámadások és vagyonmérleg be­mutatása, a számvizsgálóbizottság jelentése és a felmentvények megadása. Mátéffy Sándor a számvizsgálóbizottság elnöke felolvassa az 1940/11. évi költség- és jövedelemszámlát, vagyonmérleget, valamint a szám­vizsgálóbizottság jelentését. (Részletesen közölve az igazgatóválas­ztmányi gyűlés jegyzőkönyvében.) 5

Next