Általános Mérnök, 1946-1948 (1. évfolyam, 1-3. szám - 2. évfolyam. 1. szám - 3. évfolyam, 1-10. szám)

1946-10-01 / 1. szám

A háború befejezése, a nagybirtokrendszer meg­szüntetése, a háborús találmányoknak a béke­­életben való hasznosítása, a piacok változása, a szállítóeszközök tökéletesedése, mely gazdasági változást idézett elő, a mezőgazdasági termelést gyökeresen átalakította. A nagybirtokrendszer megszüntetése folytán mintegy félmillió egyén kapott kisebb-nagyobb földbirtokot. A felosztott terület nagysága mint­egy öt és félmillió hold. Ez az óriási birtokpoli­tikai megmozdulás eredménnyel csak akkor jár­hat, ha megfelelő termeléspolitikai megmozdulás is követi. Termeléspolitikai megmozdulás nélkül a birtokpolitika csak félmunkát végzett. Felosz­totta a földet, új mezőgazdasági üzemeket létesí­tett, de nem gondoskodott arról, hogy az új üze­mek berendezése, a hozzájuk tartozó mezőgazda­­sági ingatlanok elhelyezése az üzem céljainak megfelelő legyen. Ha azt akarjuk, hogy a folya­matban lévő földreform célját elérje, hogy az or­szág termelésében kiesés ne legyen, annak befeje­zése után azonnal meg kell indítani a birtokren­dezést, a tagosítást. A nagybirtokrendszer megszűnésével a kisbir­­tokra hárul az a feladat, melynek megoldása a termelés tekintetében eddig a nagybirtok köteles­sége volt. Oktatással, segélyezéssel, példaadással, mintagazdaságok létesítésével lehet ugyan a gaz­datársadalmat a reá háruló feladatok elvégzésére előkészíteni, ez a folyamat azonban lassú és az eredmény bizonytalan. Ha akarjuk, hogy terme­lésünk az ország szükségletét fedezze és hogy he­lyünket a világpiacon is megálljuk, akkor a gaz­dasági átalakulás folyamatát meggyorsítjuk. A szállítóeszközök tökéletesedése folytán az egyes piacok a jövőben olyan közel kerülhetnek, hogy hazánk a Thünen-féle körök közül már a legbelső — a kertgazdasági — övezetbe is kerül­het. Helyezzük az ország termelését a változott viszonyoknak megfelelően más alapokra. A jövő­ben már ne maga a gazda határozzon afölött, hogy belterjesen gazdálkodjon-e, vagy sem? Ne ő döntse el, hogy gazdaságában milyen üzemmódot foly­tasson, növényt termeljen, állatot tenyésszen? A kereskedelem országok közötti kereskedelemmé fejlődött. Az államhatalom méri fel a belföld szük­ségletét, szabja meg, mennyi árut lehet külföldre vinni, milyen cikket kell cserébe hazahozni. Az államhatalom kezébe veszi a gazdaság irányítását. Módot kell keresni, hogy a jövőben a gazdasági termelés irányítható legyen. A mostani állapot az úrbéri rendszer megszün­tetésével kapcsolatos földbirtokpolitikai megmoz­duláshoz hasonlít. Akkor a földhöz jutott új bir­tokosokat nem lehetett magukra hagyni és terme­lésüket az ország érdekében irányítani kellett. Ma sem hagyhatjuk magukra a jelenlegi földbirtok­politikai megmozdulás során földhözjutottakat. Irányítani kell gazdasági üzemeiket és üzemvite­lüket. A felelősség ma fokozott, mert 300.000-re be­csülhető azon új birtokosok száma, akik önálló gazdasági üzemet még nem vezettek. Annak idején olyan üzemmódot kellett beve­zetni, mely az akkori viszonyoknak a legjobban megfelelt. Megfelelő eredményért a gazdasági üzemekhez tartozó szántóföldi ingatlanokat is az üzemmódnak megfelelően kellett rendezni. A ga­bonatermelésen és állattenyésztésen lévén a fő­súly, bevezették a nyomásos"­ nálunk általában a háromnyomásos gazdasági rendet, mely mellett biztosítva volt az ország kenyérgabona és húsel­látása. A fölösleg a szomszéd államokban köny­­nyen értékesíthető volt. Az igények fejlődésével a nyomásos rendszer akként módosult, hogy az ugar megszűnt, helyére került az ú. n. zöld ugar. Ez a rendszer­­— némi jóindulattal — már forgó­gazdálkodásnak is mondható. Mindkét rendnél a gazdasági üzemhez tartozó szántóföldek az üzem­­rendszernek megfelelően voltak kihasítva. Ezt az üzemrendszert követte a szabadgazdálko­dási rend. Ennél mindenki kötöttség nélkül azt termelhetett, amit akart. Figyelmen kívül hagy­ták, hogy egy gazdasági üzemrendszer csak ak­kor eredményes, ha az üzemhez tartozó mezőgazda­­sági ingatlanok az üzemmódnak megfelelően ren­­deztetnek. Az üzemmód a szabadgazdálkodás volt, az üzemekhez tartozó szántók pedig a nyomásos gazdasági rendnek megfelelően voltak kihasítva. Ebből következett, hogy nálunk egy kettős rend­szer alakult ki. A községhez közel fekvő szántóföl­deken a szabadgazdálkodásnak megfelelő belterjes gazdálkodást folytatták, a távoleső földeken ma­radt a régi nyomás. A szabadgazdálkodási rend tehát eredményt csak ott hozott, ahol a tanya­­rendszer kifejlődésére megvoltak a lehetőségei. Zárt belsőségből való gazdálkodás esetén ez a rendszer sok esetben még a nyomásos rendszernél is gyengébb eredményt hozott. A mai nehéz időben a gazdák megmaradt cse­kély állatállományukkal a kellő talajművelést el­végezni alig tudják. Kevés a haszonállat. A kis­birtokosra hárul még a volt nagybirtok termelési feladata is. Tehát olyan rendszer szükséges, mely mellett a géperő gazdaságosan kihasználható, a termelés könnyen irányítható és a termelni kívánt növények, illetve a tenyészteni kívánt állatok, ter­melése és tenyésztése biztosítva van. Mindenekelőtt megállapítandó, hogy az ország mely vidékén mit lehet termelni, milyen állatot lehet tenyészteni. Az országot termelési tájegy­ségekre, körzetekre kell bontani. A termelési táj­egységen belül megállapítandó minden község ve­tésforgója. Ennek a vetésforgónak megfelelően kell rendezni, tagosítani az egyes gazdasági üzemek­hez tartozó mezőgazdasági ingatlanokat. A vetés­forgó szerinti tagosítás során minden gazdasági üzemhez tartozó mezőgazdasági ingatlant a forgó­nak megfelelő dűlőszámmal, de mégis egymással összefüggően kell kiosztani. Ennél a rendszernél az egyik dűlőben valamennyi birtokos kapás nö­vényt termel, a másikban gabonát és így tovább. Az így megosztott földön az egész dűlő gépi erővel való felszántása nagyobb üzemanyag és időpazar­lás nélkül megfelelően keresztülvihető. A vetés vetőgépek használatával ugyancsak egyöntetűen történhet. A növényi kártevők ellen is egyönte­tűen és egyidőben lehet védekezni. A termelés egyéb munkái ezután egyénileg hajthatók végre. Ennél a rendszernél egyesül a nagybirtok előnye (gépi erő kihasználás, egyöntetű művelés) a kis­üzem előnyével (jobb megmunkálás). Az itt vázolt dülőforgórendszer és az ezzel kap- *) *)Meg­jegyzés: A szántóföldek 66%án szálasgabona ter­mett, 33%-án pedig legelő, fekete ugar volt. I. Új gazdasági szempontok érvényesítése a tagosító eljárás során HOLLÓSKUTHY ANTAL

Next