Általános Mérnök, 1946-1948 (1. évfolyam, 1-3. szám - 2. évfolyam. 1. szám - 3. évfolyam, 1-10. szám)
1946-10-01 / 1. szám
A háború befejezése, a nagybirtokrendszer megszüntetése, a háborús találmányoknak a békeéletben való hasznosítása, a piacok változása, a szállítóeszközök tökéletesedése, mely gazdasági változást idézett elő, a mezőgazdasági termelést gyökeresen átalakította. A nagybirtokrendszer megszüntetése folytán mintegy félmillió egyén kapott kisebb-nagyobb földbirtokot. A felosztott terület nagysága mintegy öt és félmillió hold. Ez az óriási birtokpolitikai megmozdulás eredménnyel csak akkor járhat, ha megfelelő termeléspolitikai megmozdulás is követi. Termeléspolitikai megmozdulás nélkül a birtokpolitika csak félmunkát végzett. Felosztotta a földet, új mezőgazdasági üzemeket létesített, de nem gondoskodott arról, hogy az új üzemek berendezése, a hozzájuk tartozó mezőgazdasági ingatlanok elhelyezése az üzem céljainak megfelelő legyen. Ha azt akarjuk, hogy a folyamatban lévő földreform célját elérje, hogy az ország termelésében kiesés ne legyen, annak befejezése után azonnal meg kell indítani a birtokrendezést, a tagosítást. A nagybirtokrendszer megszűnésével a kisbirtokra hárul az a feladat, melynek megoldása a termelés tekintetében eddig a nagybirtok kötelessége volt. Oktatással, segélyezéssel, példaadással, mintagazdaságok létesítésével lehet ugyan a gazdatársadalmat a reá háruló feladatok elvégzésére előkészíteni, ez a folyamat azonban lassú és az eredmény bizonytalan. Ha akarjuk, hogy termelésünk az ország szükségletét fedezze és hogy helyünket a világpiacon is megálljuk, akkor a gazdasági átalakulás folyamatát meggyorsítjuk. A szállítóeszközök tökéletesedése folytán az egyes piacok a jövőben olyan közel kerülhetnek, hogy hazánk a Thünen-féle körök közül már a legbelső — a kertgazdasági — övezetbe is kerülhet. Helyezzük az ország termelését a változott viszonyoknak megfelelően más alapokra. A jövőben már ne maga a gazda határozzon afölött, hogy belterjesen gazdálkodjon-e, vagy sem? Ne ő döntse el, hogy gazdaságában milyen üzemmódot folytasson, növényt termeljen, állatot tenyésszen? A kereskedelem országok közötti kereskedelemmé fejlődött. Az államhatalom méri fel a belföld szükségletét, szabja meg, mennyi árut lehet külföldre vinni, milyen cikket kell cserébe hazahozni. Az államhatalom kezébe veszi a gazdaság irányítását. Módot kell keresni, hogy a jövőben a gazdasági termelés irányítható legyen. A mostani állapot az úrbéri rendszer megszüntetésével kapcsolatos földbirtokpolitikai megmozduláshoz hasonlít. Akkor a földhöz jutott új birtokosokat nem lehetett magukra hagyni és termelésüket az ország érdekében irányítani kellett. Ma sem hagyhatjuk magukra a jelenlegi földbirtokpolitikai megmozdulás során földhözjutottakat. Irányítani kell gazdasági üzemeiket és üzemvitelüket. A felelősség ma fokozott, mert 300.000-re becsülhető azon új birtokosok száma, akik önálló gazdasági üzemet még nem vezettek. Annak idején olyan üzemmódot kellett bevezetni, mely az akkori viszonyoknak a legjobban megfelelt. Megfelelő eredményért a gazdasági üzemekhez tartozó szántóföldi ingatlanokat is az üzemmódnak megfelelően kellett rendezni. A gabonatermelésen és állattenyésztésen lévén a fősúly, bevezették a nyomásos" nálunk általában a háromnyomásos gazdasági rendet, mely mellett biztosítva volt az ország kenyérgabona és húsellátása. A fölösleg a szomszéd államokban könynyen értékesíthető volt. Az igények fejlődésével a nyomásos rendszer akként módosult, hogy az ugar megszűnt, helyére került az ú. n. zöld ugar. Ez a rendszer— némi jóindulattal — már forgógazdálkodásnak is mondható. Mindkét rendnél a gazdasági üzemhez tartozó szántóföldek az üzemrendszernek megfelelően voltak kihasítva. Ezt az üzemrendszert követte a szabadgazdálkodási rend. Ennél mindenki kötöttség nélkül azt termelhetett, amit akart. Figyelmen kívül hagyták, hogy egy gazdasági üzemrendszer csak akkor eredményes, ha az üzemhez tartozó mezőgazdasági ingatlanok az üzemmódnak megfelelően rendeztetnek. Az üzemmód a szabadgazdálkodás volt, az üzemekhez tartozó szántók pedig a nyomásos gazdasági rendnek megfelelően voltak kihasítva. Ebből következett, hogy nálunk egy kettős rendszer alakult ki. A községhez közel fekvő szántóföldeken a szabadgazdálkodásnak megfelelő belterjes gazdálkodást folytatták, a távoleső földeken maradt a régi nyomás. A szabadgazdálkodási rend tehát eredményt csak ott hozott, ahol a tanyarendszer kifejlődésére megvoltak a lehetőségei. Zárt belsőségből való gazdálkodás esetén ez a rendszer sok esetben még a nyomásos rendszernél is gyengébb eredményt hozott. A mai nehéz időben a gazdák megmaradt csekély állatállományukkal a kellő talajművelést elvégezni alig tudják. Kevés a haszonállat. A kisbirtokosra hárul még a volt nagybirtok termelési feladata is. Tehát olyan rendszer szükséges, mely mellett a géperő gazdaságosan kihasználható, a termelés könnyen irányítható és a termelni kívánt növények, illetve a tenyészteni kívánt állatok, termelése és tenyésztése biztosítva van. Mindenekelőtt megállapítandó, hogy az ország mely vidékén mit lehet termelni, milyen állatot lehet tenyészteni. Az országot termelési tájegységekre, körzetekre kell bontani. A termelési tájegységen belül megállapítandó minden község vetésforgója. Ennek a vetésforgónak megfelelően kell rendezni, tagosítani az egyes gazdasági üzemekhez tartozó mezőgazdasági ingatlanokat. A vetésforgó szerinti tagosítás során minden gazdasági üzemhez tartozó mezőgazdasági ingatlant a forgónak megfelelő dűlőszámmal, de mégis egymással összefüggően kell kiosztani. Ennél a rendszernél az egyik dűlőben valamennyi birtokos kapás növényt termel, a másikban gabonát és így tovább. Az így megosztott földön az egész dűlő gépi erővel való felszántása nagyobb üzemanyag és időpazarlás nélkül megfelelően keresztülvihető. A vetés vetőgépek használatával ugyancsak egyöntetűen történhet. A növényi kártevők ellen is egyöntetűen és egyidőben lehet védekezni. A termelés egyéb munkái ezután egyénileg hajthatók végre. Ennél a rendszernél egyesül a nagybirtok előnye (gépi erő kihasználás, egyöntetű művelés) a kisüzem előnyével (jobb megmunkálás). Az itt vázolt dülőforgórendszer és az ezzel kap- *) *)Megjegyzés: A szántóföldek 66%án szálasgabona termett, 33%-án pedig legelő, fekete ugar volt. I. Új gazdasági szempontok érvényesítése a tagosító eljárás során HOLLÓSKUTHY ANTAL