Magyar textílipar, 1907 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1907-01-01 / 1. szám
4 MAGYAR TEXTILIPAR 1907. JANUÁR 1. Iáthatja a nyers- és segédanyagokat és a kész árut. Nagyon tanulságos példát nyújtanak erre nézve az Egyesült Államok pamutfonógyárai. Eddig a legtöbb ilyen gyár az északi államokban létesült, mert ezeknek lakossága intelligensebb és agilisabb, mint a déli államokéi. Az utolsó években azonban mind több és több fonógyár vándorolt a déli államokba, a pamuttenyésztés közvetlen közelében, mert ezáltal megtakarítják a nyers pamut szállítási költségeit. Más példát nyújthatnak Manchester pamutgyárai, melyek egy része a Liverpool — Manchester közötti hajózható csatorna mellé épült, hogy a pamutot a nagy tengeri hajókról közvetlenül a gyári raktárakba lehessen áttenni. Magyarország textiliparának nyersanyagait ma még jó részt a külföldről hozzák, a pamutot és a jutát kizárólag, a gyapjút, selymet és lent nagyobbára. Fiume, Pozsony és a kassaoderbergi vasút határállomásai, Csáca illetve Zsolna, azok a kapuk, amelyeken át a textilipar nyersanyagai bejönnek és amelyek azért szállítás szempontjából a legkedvezőbb fekvéseiek. A textilipar segédanyagai közül itt csak a szén jöhet szóba, mert a többiek kisebb mennyiségben szállítandók. A szén egy része belföldi és legolcsóbban a szénbányák közelében kapható. A külföldi, porosz és sziléziai szénre nézve a kassaoderbergi vasútvonal legelőnyösebb fekvésű. Tekintve a kész áru szállítását, legjobb helyzetnek Budapest örvend, ha t. i. csak a belföldi fogyasztást vesszük figyelembe, mert ez az ország minden vidékéről egyforma könnyűséggel megközelíthető. A kivitel szempontjából — és a pamut- és gyapjúgyárak egy része már most exportál a Balkán felé — azok a gyárak lesznek előnyös fekvésűek, amelyek a Duna vagy a Tisza mentén fekszenek. A második szempont, mely a textilipar földrajzi elhelyezésénél mérvadó lehet, a munkásviszonyok. Meg kellene tehát állapítani, hogy az ország mely vidékének lakossága alkalmasabb a gyáriparra. Az eddigi tapasztalatok szerint tudtommal a dunántúli és erdélyi gyárak munkásaikkal meg vannak elégedve és bőven kaptak munkásokat, eltekintve a közelmúlttól; a felvidéki gyárak ellenben az erős kivándorlás miatt sokszor munkáshiányban szenvednek. Egy harmadik szempont főleg a gyapjúiparra nézve az elegendő mennyiségű lágy víz közelsége, hogy a gyapjút mosni és festeni lehessen. Egyes külföldi gyapjúipari centrumok, mint pl. Verviers Belgiumban, egész létüket annak köszönhetik, hogy közelükben nagy völgyelzárást létesítettek, mellyel a textilgyárak részére állandóan tiszta vizet biztosítottak. Vannak azután egyéb körülmények, amelyek kívánatossá tehetik, hogy a textilipar mint gyáripar egyik vagy másik helyen gyökeret verjen. Ha valamely vidéknek volt már textilipara a múltban, ha a lakosság fonó- és szövőházi- vagy kisiparral már foglalkozott, nagyobb hajlandósága lesz a gyáriparra átmenni. Az olcsó vizerő is fontossággal bírhat egyes gyárakra, de mivel a vizerő ritkán oly nagy, hogy egész gyárvárosokat legyen képes ellátni, ez a kérdés itt kisebb jelentőségű. A felsorolt viszonyok az ország különböző pontjain különböző módon érvényesülnek; lehet, hogy valamely hely szállítási viszonyok tekintetében kedvező, de munkásviszonyok tekintetében kedvezőtlen. Ezért csak hosszas és gondos vizsgálatok alapján lehetne eldönteni, mely helyek azok, amelyek az összes feltételeknek legjobban megfelelnek és mintegy predesztinálva vannak arra, hogy leendő textiliparunk gócpontjai legyenek. De ha előzetes tapasztalatok vagy vizsgálatok alapján egyszer meggyőződtünk, hogy valamely hely bevált, akkor ennél meg kell állapodnunk és a textilipar további szétszóródását meg kell gátolnunk. Nem lehet célom, e vizsgálatokat a textilipar minden ágára végrehajtani. Csak két iparággal akarom illustrálni az elmondottakat, a juta- és a pamutiparral. A juta nyersanyaga Fiumén át jön az országba, a kész árukat legjobban Budapesten lehet értékesíteni, a malmok közelsége miatt. Mivel két jutagyár már van Budapest közelében, indokolt volna, ha a többi ezután létesítendő jutagyárak is ott koncentráltatnának. A pamutipar nyersanyagát Keletindiából, Egyptomból, vagy az Egyesült Államokból kapja; az előbbi esetben Fiumén át, az utóbbiban Bremen vagy Hamburg kikötőből a kassaoderbergi vonalon jut az országba. Mivel az északamerikai pamut behozatala az amerikai belföldi fogyasztás nagymérvű emelkedése miatt a közeljövőben valószínűleg meg lesz nehezítve, jobb ha csak a keletindiai, illetve levantei pamutot vesszük figyelembe. Szállítási viszonyok szempontjából tehát Fiume volna a legalkalmasabb hely, mint a pamutipar leendő centrua. A nyersanyagot ép oly egyszerűen lehetne átrakni, mint Manchester gyáraiban. A munkásviszonyok elég kedvezők és angol szenet olcsón lehet kapni. Valószínűleg ilyen megfontolások vezették annak idején a Hazai Pamutfonó részvénytársaságot, midőn székhelyét a budapest-fiumei vonal mellé, Dugaresába tette.