Magyar textílipar, 1907 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1907-01-01 / 1. szám

4 MAGYAR TEXTILIPAR 1907. JANUÁR 1. Iáthatja a nyers- és segédanyagokat és a kész árut. Nagyon tanulságos példát nyújtanak erre nézve az Egyesült­ Államok pamutfonógyárai. Eddig a legtöbb ilyen gyár az északi államokban léte­sült, mert ezeknek lakossága intelligensebb és agilisabb, mint a déli államokéi. Az utolsó években azonban mind több és több fonógyár vándorolt a déli államokba, a pamuttenyésztés közvetlen közelében, mert ezáltal megtakarítják a nyers pamut szállítási költségeit. Más példát nyújthatnak Manchester pamut­gyárai, melyek egy része a Liverpool — Man­chester közötti hajózható csatorna mellé épült, hogy a pamutot a nagy tengeri hajókról közvet­lenül a gyári raktárakba lehessen áttenni. Magyarország textiliparának nyers­anyagait ma még jó részt a külföldről hozzák, a pamutot és a jutát kizárólag, a gyapjút, selymet és lent nagyobbára. Fiume, Pozsony és a kassaoderbergi vasút határállomásai, Csáca illetve Zsolna, azok a kapuk, amelyeken át a textilipar nyers­anyagai bejönnek és amelyek azért szállítás szempont­jából a legkedvezőbb fekvéseiek. A textilipar segédanyagai közül itt csak a szén jöhet szóba, mert a többiek kisebb mennyi­ségben szállítandók. A szén egy része belföldi és legolcsóbban a szénbányák közelében kapható. A külföldi, porosz és sziléziai szénre nézve a kassaoderbergi vasútvonal legelőnyösebb fekvésű. Tekintve a kész áru szállítását, legjobb hely­zetnek Budapest örvend, ha t. i. csak a bel­földi fogyasztást vesszük figyelembe, mert ez az ország minden vidékéről egyforma könnyűséggel megköze­líthető. A kivitel szempontjából — és a pamut- és gyapjúgyárak egy része már most exportál a Balkán felé — azok a gyárak lesznek előnyös fekvésűek, amelyek a Duna vagy a Tisza men­tén fekszenek. A második szempont, mely a textilipar föld­rajzi elhelyezésénél mérvadó lehet, a munkás­vi­szonyok. Meg kellene tehát állapítani, hogy az ország mely vidékének lakossága alkalmasabb a gyáriparra. Az eddigi tapasztalatok szerint tud­tommal a dunántúli és erdélyi gyárak munkása­ikkal meg vannak elégedve és bőven kaptak munkásokat, eltekintve a közelmúlttól; a felvi­déki gyárak ellenben az erős kivándorlás miatt sokszor munkáshiányban szenvednek. Egy harmadik szempont főleg a gyapjúiparra nézve az elegendő mennyiségű lágy víz közel­sége, hogy a gyapjút mosni és festeni lehessen. Egyes külföldi gyapjúipari centrumok, mint pl. Verviers Belgiumban, egész létüket annak kö­szönhetik, hogy közelükben nagy völgyelzárást létesítettek, mellyel a textilgyárak részére állan­dóan tiszta vizet biztosítottak. Vannak azután egyéb körülmények, amelyek kívánatossá tehetik, hogy a textilipar mint gyár­ipar egyik vagy másik helyen gyökeret verjen. Ha valamely vidéknek volt már textilipara a múltban, ha a lakosság fonó- és szövő­házi- vagy kisiparral már foglalkozott, nagyobb hajlandósága lesz a gyáriparra átmenni. Az olcsó vizerő is fontossággal bírhat egyes gyárakra, de mivel a vizerő ritkán oly nagy, hogy egész gyárvárosokat legyen képes ellátni, ez a kérdés itt kisebb jelentőségű. A felsorolt viszonyok az ország különböző pontjain különböző módon érvényesülnek; lehet, hogy valamely hely szállítási viszonyok tekinte­tében kedvező, de munkásviszonyok tekintetében kedvezőtlen. Ezért csak hosszas és gondos vizsgálatok alapján lehetne eldönteni, mely helyek azok, amelyek az összes feltételeknek legjobban meg­felelnek és mintegy predesztinálva vannak arra, hogy leendő textiliparunk gócpontjai legyenek. De ha előzetes tapasztalatok vagy vizsgálatok alapján egyszer meggyőződtünk, hogy valamely hely bevált, akkor ennél meg kell állapodnunk és a textilipar további szétszóródását meg kell gátolnunk. Nem lehet célom, e vizsgálatokat a textilipar minden ágára végrehajtani. Csak két iparággal akarom illustrálni az elmondottakat, a juta- és a pamutiparral. A juta nyers­anyaga Fiumén át jön az országba, a kész árukat legjobban Budapesten lehet értékesíteni, a malmok közelsége miatt. Mivel két jutagyár már van Budapest közelében, indokolt volna, ha a többi ezután létesítendő ju­tagyárak is ott koncentráltatnának. A pamutipar nyersanyagát Keletindiából, Egyptomból, vagy az Egyesült­ Államokból kapja; az előbbi esetben Fiumén át, az utóbbiban Bre­men vagy Hamburg kikötőből a kassaoderbergi vonalon jut az országba. Mivel az északamerikai pamut behozatala az amerikai belföldi fogyasztás nagymérvű emel­kedése miatt a közel­jövőben valószínűleg meg lesz nehezítve, jobb ha csak a keletindiai, illetve levantei pamutot vesszük figyelembe. Szállítási viszonyok szempontjából tehát Fiume volna a legalkalmasabb hely, mint a pamutipar leendő centr­ua. A nyersanyagot ép oly egyszerűen lehetne átrakni, mint Manchester gyáraiban. A munkásviszonyok elég kedvezők és angol szenet olcsón lehet kapni. Valószínűleg ilyen megfontolások vezették annak idején a Hazai Pamutfonó részvénytársasá­got, midőn székhelyét a budapest-fiumei vonal mellé, Dugaresába tette.

Next